JG: Az oroszlán asszonya 5.

... és itt a vége!

fordítás (első kiadás)	eredeti (második kiadás)
Christina éppen el akarta magyarázni, hogy nem zavarja a vademberek kifejezés…	Christina el akarta magyarázni, hogy nem szereti a vadember kifejezést…
– Viccelsz velünk, ugye, Christina? – kérdezte.	– Ugye nem vicceltél, gyermekem? – kérdezte halkan, bár kissé ostobának érezte magát.
Richards fel volt villanyozva, amikor Lyon és Christina mosolyogva léptek a könyvtárszobába.	Richards ugyancsak tanácstalan képet vágott, amikor Lyon és Christina mosolyogva léptek be a könyvtárba, mintha a világon semmi gondjuk nem lenne.
– Egy csepp tea jót tenne nekem, drága. Ki vagyok purcanva – tette hozzá.	– Szívesen meginnék egy csésze teát, kedvesem. Teljesen kiszáradtam – tette hozzá.
S eljött az igazság napja.	Eljött a nap, amikor szembe kellett néznie a sakállal.
Christina kinyújtotta a kezét, hogy egy foltot lekaparjon Lyon fekete kabátjáról.	Christina lesöpört egy porszemet Lyon fekete kabátjáról.
– Te valóban meg vagy ijedve, ugye, szerelmem?	– Te nem is félsz igazán, ugye, szerelmem?
Megállt, amikor már csak egy lépésre volt tőle, és pukedlit vetett előtte (még jó, hogy nem bukfencet…). Hosszú ideig azon imádkozott, hogy hangja ne árulja el. Tudta, hogy engednie kell, hogy megölelje. (ki? vagy mi? - a hangja?) A gondolattól borsózott a háta. A szobában lévő összes vendég őket nézte.	Egy lépésre a bárótól megállt, és pukedlizett előtte. Közben végig azon imádkozott, hogy a hangja el ne árulja Tudta, meg kell engednie, hogy a férfi megölelje. A gondolattól borsózott a bőre. A szalonban lévő összes vendég őket nézte. Christina egyetlen pillanatra sem vette le tekintetét a sakálról, bár rosszul volt attól, hogy valószínűleg mindenki mosolyogva nézi apa és lánya egymásra találását
Stalinsky báró is kilábalni látszott az eszméletlenségből. (hihihi)	Úgy tűnt, Stalinsky báró is magához tér bénultságából.
– Azt hittem, halott vagy, lányom – vallotta be. – Tudod, hogy tévedtem? (nem, dehogy tudom, én is azt hittem halott vagyok… brrr!!!)	– Azt hittem, halott vagy, lányom – vallotta be a báró. – El tudod képzelni, mennyire boldog vagyok, hogy visszakaptalak, gyermekem?
– Gyerekkori baleset – válaszolta mosolyogva a báró. – Kiestem a járókámból.	– Gyerekkori baleset – felelte mosolyogva a báró. – Leestem a lovamról.
– Tudnom kellett volna, hogy mennyire törékeny…	– Észre kellett volna vennem a jeleket.
A báró elsápadt. Egy hosszú perc elteltével így szólt:	Christina ismét elhallgatott, kíváncsian várva a báró reagálást. Stalinsky arcán csupán zavar látszott. Egy hosszú percig nem szólt egy szót sem.
Lyon büszke volt rá, bár élénk reménnyel fohászkodott (ammegmijjen???), hogy ne kelljen Christinának hazudnia attól fogva, hogy ennek a csapdának vége lesz.	Lyon büszke volt rá, bár a dicsérethez hozzáfűzte azon reményét is, hogy amint ennek az ügynek vége lesz, az asszonynak soha többé ne kelljen hazudnia.
És akkor sem rezzent a báró szeme, amikor Christina arról mesélt, hogy MacFinley látta az embert, aki megölte Jessicát. (mi van??? Jessicát nem is ölte meg senki! – ill. egy medve, de az is jóval később…)	Még akkor sem rebbent a szeme sem, amikor Christina megemlítette, hogy nevelőapja látta a férfit, aki megölte Jessica barátait.
Tudomást sem véve Lyon ellenkezéséről, kilendítette lábát és felállt. (hajrá tesióra: láblendítés…)	Lyon tiltakozásával mit sem törődve letette lábát a padlóra, és felállt.
– Nem hagysz semmit a véletlenre, rendben?	– Nem vállalsz felesleges kockázatot, rendben?
Richards a bejáratnál várta Lyont. Lyon barátja már fel volt vértezve (mi ellen?), s a lovakat is elővezette az istállóból	Richards a bejárati ajtó előtt várta Lyont. Már a lován ült, és Lyon ménjének kantárát is a kezében tartotta.
Nyelve hegye ajkain túl ért. (hihi)	Nyelve hegyével megnyalta alsó ajkát.

és még néhány apróság:

a 71. oldalon Lyon még az "alacsony erkélyen át" akarja kimenekíteni Christinát, a 75. oldalon meg azon töprenkedik, hogy képtelenség a lejtős teraszról felmászni a három méter magasan levő erkélyre... akkor most magas vagy alacsony? -- az angolban egyébként nem az erkélyen át akarta kimenekíteni, csak az erkélyre a szobából, az erkély maga pedig hat méter magasan volt.

78. oldal

- Az apám nem is tudott róla, hogy J. gyermeket vár. Gondoskodtam róla.

majd egy sorral lejjebb:

- Az ön húga megírta a gróf úrnak, hogy unokája született.

és végül a 79. oldalon:

- (a gróf) Természetesen nem tudta még, hogy örököse fiú lesz-e vagy leány... (pedig az előző oldalon mán meg is született a kölök:)

Rhone a 42. oldalon még őrgróf, a 105. oldalon viszont már herceg, s hat oldallal később újra őrgróf, a 285 oldalon gróf, ha ez így megy tovább, minden titulust kipróbál. (amúgy Lyon az őrgróf/márki, Rhone csupán gróf)

151. oldal

- A szalonnak csak két ablaka van, ha jól emlékszem. Nincs hátsó bejárata a háznak?

- Nincs – felelte Christina.

ehhez képest – 155. oldal

- Úgy döntöttem, megkönnyítem Splickler dolgát.

- Hogyan?

- Nyitva hagytam a hátsó ajtót.

( a 151. oldalon egyébként az a kérdés, hogy a szalonnak van-e másik bejárata)

a grófnőből (Patricia néni) a 236. oldalon báróné lett – szerencsére a rangbéli visszalépés csak rövid életű, mivel a 238. oldalon már ismét grófnő a hölgy…

a 140. oldalon Lyon még Zord Bryan kocsmájában van, a 245. oldalon Christina már Bleak Bryan fogadójába igyekszik

286. oldal

– Jamesnek mindig nagyon jó étvágya volt – vágta közbe Lyon anyja. (vágott közbe / vetette közbe)

300. oldal

Könny szökött ki sűrű szempillái közül.

– Holnap alkalma lesz tisztázni a múltat a feleségem nevelőapjával mondja ezt Lyon a 304. oldalon, majd a következőn:

– MacFinley itt lesz két-három napon belül. – akkor most holnap vagy 2-3 napon belül???