Julie Garwood: Az oroszlán asszonya

(A Korona kémei 1.)

Az elragadó szépségű Christina egy csapásra meghódít a londoni társaságot. Senki sem tudja, ki ő, honnan jött. Futótűzként terjed a hír, hogy egy távoli királyság hercegnője. Christina nem cáfolja, de nem is erősíti meg az értesülést. Mélyen hallgat múltjáról. Egy éjszaka Lyonwood márkija, a büszke és szenvedélyes nemesúr csókot lop tőle. A férfit lángra lobbántja a hűvös külső mögött megbúvó, vadul tomboló tűz, és esküvel fogadja, hogy elnyeri Christina szerelmét. Ám a dacos és gyanakvó lány szívét korántsem olyan egyszerű meghódítani. Bár a férfi gyengéd törődése és tüzes ölelései felkorbácsolják szenvedélyét, ellenáll a szerelem hatalmának... mert ha behódolna a büszke harcosnak, fel kellene fednie féltve őrzött titkát és el kellene hagynia a sors által kijelölt utat...

fordítás (első kiadás)	eredeti (saját fordítás)
Az ártatlanság, mely a két mély kristályvizű tó mélyéről sugárzott...	Ártatlan tekintetéből...
C. olyan gyorsan fordult hátra, hogy szoknyája fellebbent, felfedve egy pillanatra a férfi mindent látó szeme előtt karcsú bokáját.	C. olyan fürgén fordult meg, hogy szoknyája örvényleni kezdett bokája körül.
Szürke Sas lánya, Boldogság és unokája, Fehér Sas hazafelé igyekeztek.	Szürke Sas lánya, Boldogság és unokája, Fehér Sas a halálból tért vissza.
Szürke Sas szemébe láthatatlan örömkönnyek gyűltek. Legszívesebben odarohant volna lányához, hogy átölelje, de túl sok kíváncsi tekintet csüggött rajta. Nem feledkezhetett meg a méltóságáról. Kimért léptekkel indult Boldogság felé.	Szürke Sas bólintott néhányszor, így mutatva ki örömét és helyeslését, majd lassú léptekkel lánya felé indult.
Istenhez fohászkodott, hogy senki ne vegye észre combjai között duzzadó-éledező férfiasságát.	Teste azonnal reagált a látványra.
...s a szeme, mint két összeillő drágakő, mélykéken tündökölt szép rajzolatú foglalatában.	… a férfi még ekkora távolságról is ki tudta venni a szeme színét, amely a kék egészen meghökkentő árnyalatában ragyogott.
Lyon hallotta, hogy valami elsuhan a füle mellett, aztán látta, hogy a banditák vezére kiejti kezéből a lőfegyvert. Fájdalmas üvöltése betöltötte a termet. Jobb vállából egy tőr markolata állt ki. Lyon megfordult, hogy megóvja Christinát… (ez azért is érdekes, mert a 105. oldalon a seb már a banditavezér kezén van, és elfedi a kabát ujja)	Lyon fémes villanást látott a szeme sarkából a jobb válla felett, hallotta, amint elsuhan mellette valami, s a következő pillanatban a banditavezér fájdalmas felüvölt. Villámgyorsan megpördült, hogy megvédje Christinát…
(Christina) Megpróbált lelket verni a hisztérikusan zokogó Lady Bakerbe, ezután a nagynénjéhez lépett, és melléállt.	…(Christina) a nagynénjéhez lépett. A grófnő a pamlagon heverő elkeseredett háziasszonyt látta el jó tanácsokkal.
Lyon képtelen volt elszabadulni a két fogatlan vénembertől, akik egymást túlharsogva igyekeztek előadni, hogyan fegyverezték volna le Jacket és bandáját, ha az ismeretlen tőrdobó nem avatkozik közbe.	Lyon csapdába esett az ebédlőben, és kénytelen volt végighallgatni a két idős úriember lehetetlenebbnél lehetetlenebb ötleteit arra nézve, hogyan is kellene tőrbe csalni Jacket és bandáját.
Szegényke bizonyára halálra rémült. Sebaj! Majd ő megvigasztalja. Megmutatja neki, gyengéd is tud lenni. A lány zokogva fog a karjaiba omolni…	Bizonyára még mindig halálra van rémülve, és szüksége van a férfi megnyugtató szavaira. Lyon legalábbis remélte, hogy így van, mivel nagyon is vonzónak tűnt előtte, hogy megvigasztalja a lányt.
A pokolba! – motyogta Lyon, mikor rádöbbent, hogy Christina eltűnt. Az asztal felé pillantott. A késnek csak hűlt helyét találta. Káromkodni kezdett, olyan cifrán, s olyan hangosan, hogy Lady Baker újra elájult.	A pokolba! – morogta, amikor észrevette, hogy Christina eltűnt. Az asztal felé pillantott, ahol a tőrt hagyta, majd újabb durva káromkodás hagyta el ajkát. A tőr is eltűnt.
Az Acton-hagyaték gondozásával megbízott bank képviselői…	Az Acton-hagyaték gondozásával megbízott ügyvédi iroda képviselői…
A grófnő hirtelen rádöbbent, hogy egész testében remeg.	A grófnő hirtelen rádöbbent, hogy összefüggéstelenül fecseg.
A grófnő idegesen vonta össze a szemöldökét.	A grófnő szeme haragosan összeszűkült ekkora tapintatlanság láttán.
Hendersont szemmel láthatón csöppet sem izgatta a grófnő kitörni készülő haragja. Tekintete rezzenéstelen maradt, még el is mosolyodott a bolond vénasszony hisztérikus viselkedése láttán.	Hendersont szemmel láthatóan egy cseppet sem izgatta a grófnő nyilvánvaló haragja. Hangja sima és kimért maradt, arcáról sem hervadt le az udvarias mosoly, míg a bolond vénasszony hisztériáját hallgatta.
Döbbenetesnek találta a hercegnő szembetűnő ragaszkodását a nagynénjéhez.	Döbbenetesnek találta, hogy ez a két nő rokonságban áll egymással.
A grófnő ocsmány volt, küllemében és viselkedésében egyaránt. A szépséges fiatal nő mégis úgy állt mellette, mint egy őrangyal.	A grófnő rút volt, mint az éjszaka, és jellemre is olyan sötét, míg a mellette álló fiatal teremtés szépsége az angyalokéval vetekedett, s természete is ugyanolyan kedves és nyájas volt.
Henderson végül megköszörülte a torkát.	Henderson tekintetét az asztallapra szegezve folytatta.
Ne aggódjon, ha rajtam múlik, ön semmiben sem fog hiányt szenvedni.	Gondoskodom róla, hogy meg is tudjam tartani az ígéretemet.
Nem lett volna szabad felélni a tartalékaimat.	És mindezt semmiért.

A fenti gyűjtemény (kb. 30 oldalból az első kettő) jó része talán kekeckedés. Nem írtam ki az angol eredetiket, így az olvasók vagy hisznek nékem, vagy nem, de igény esetén természetesen ki tudom keresni (bár az hosszú folyamat lesz, mert most éppen jócskán elmaradva egy másik Garwood fordítással birkózom), hogy bárki meggyőződhessen róla, nem hamukázom. Sok részletet a magyartalansága miatt írtam ki, többet az erőltetett, cukros rózsaszínsége miatt, amelyből az angolban semmi nem érezhető... és természetesen akad félrefordítás is jócskán.