Julie Garwood: A nagymenő - [FBI 11.]

Peyton Lockhart és testvérei megöröklik Bishop’s Cove-ot, a kicsiny, de pazar óceánparti üdülőhelyet, ez azonban feltételekkel jár. A lányok egy évig irányíthatják a helyet, és ez idő alatt hasznot kell termelniük, csakis így lehet az ő tulajdonuk az üdülő.

Peyton, aki egy tekintélyes francia konyhaművészeti iskolában szerzett diplomát, nemrég vesztette el ételkritikusi állását, csodálatosnak találja, hogy egy évig valami egészen más dologgal foglalkozhat.

A lányoknak számtalan kihívással kell szembenézniük, és sok olyan emberrel, akik mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák őket a céljuk elérésében. Többek közt Peyton perlekedő unokatestvéreivel is, akiket felháborított, hogy nem ők örökölték az üdülőhelyet, valamint egy hatalmas ingatlanfejlesztő társasággal, amely szintén szemet vetett a vízparti tulajdonra.

Peyton számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy minden erőfeszítésüket szabotálják, de nem hagyja, hogy a fenyegetések eltántorítsák… egészen addig, amíg kis híján megölik. Ekkor gyerekkori barátjához és védelmezőjéhez, az FBI-nál dolgozó Finn MacBainhez fordul segítségért. Finn egyszer már megmentette az életét, másodszor is biztosan meg tudja tenni.

Julie igazán megbízható. Évente megjelenik egy-egy könyve. A kiadó borítótervezője is megbízható, így (az utóbbi időben) évente újabb félfejű ügynökkel gyarapszik a könyvespolcon levő FBI-kötetek száma. Az új évszázadban ugyanis egy kivételével csak contemporary, azaz korunkban játszódó történet jelent meg Julie tollából. Kezdetben vala Buchanan sorozat, lett belőle Buchanan-Renard, s mire megszerettük a Buchanan testvéreket és kezdtünk volna örülni, hogy nyolcan vannak, várnak még ránk izgalmas kalandok, kedvenc írónőnk elbitangolt. Maradt ugyan az FBI keretein belül - lassan a teljes gárdát megismerjük :) -, de hanyagolta a Buchananeket, s ami még fájóbb, legjobb alakját, Noah Clayborne-t is. A hatodik rész ugyan teljes egészében Noah-é, ám Julie nem tudta hozni az első két-három kötetben megszokott és megszeretett - mit megszeretett? imádottá, legjobb pasivá előlépett - karaktert. 

Hol tartunk ma? A Buchanan(-Renard) néven futó sorozatból nagyjából eltűntek a Buchanenek (Renardokból meg amúgy is csak kettő volt, aki számított, tehát belőlük még hamarabb kifogytunk), eltűnt Noah és Tom atya... Rejtély, miért Buchanan a sorozat neve. Julie honlapján nem is e név alatt fut. 

Mindegy, nem bosszankodom, hisz az írónőt úgysem befolyásolhatom, s ő megmondta: annyi történetet kell még elmesélnie. S hogy miért kezdtem bele aktuális füstölgésembe? Kis hazánkban is megjelenik a következő Garwood kötet, immáron a tizenegyedik az FBI-os sorozatban, s ennek örömére kíváncsiságból beleolvasgattam a Goodreads kapcsolódó értékeléseibe.

Aki nem tud angolul, az is láthatja, hogy bár 3,81 (gyenge négyes:) a csillagok átlaga, nem a dicsérő kritikák vannak elöl, hanem meglepően sok egy-két csillagos. 

Nem akarnám itt részletezni, de jó néhány elolvasása után leginkább így foglalnám össze a csalódott egy-két csillagosokat:

Mi a fene történt Julie Garwooddal? Ő volt az első kedvenc romantikusom. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne, aki az első Buchanan könyveket / A két rózsát... stb. (itt többnyire Julie történelmi romantikusai állnak) írta. Klisékkel dolgozik. A történet unalmas / zavaros / kiszámítható..., a hősei bosszantóak / idegesítőek / idióták... 

Folytathatnám, de minek. Én ugyan megszerettem Julie FBI-os történeteit is, de tény, nyomába sem érhetnek a történelmi romantikájának. 

Nem tudom, Julie miért hagyta el a történelmi romantikát, csak azt, hogy évről-évre gyengébb történettel áll elő. 

Vajon ő olvassa ezeket az értékeléseket?

Elgondolkodtam...

... tudja-e valaki, hogy a Gabo új írónőt jelentetett meg. Hogy mikor? Hónapokra visszamenőleg legörgettem a kiadó facés oldalán, de nem sikerült rábukkanom a könyvre (ami persze nem sokat jelent, amilyen állapotban vagyon a gépem:(

Itt van a polcomon, tehát valamikor érte mentem, de mivel nem írtam fel, a manó se emlékszik, mikor. 

Elgondolkodtam. Lehet a legnépszerűbb vagy kevésbé ismert szerző, két-háromtól akár tucatnyiig is terjedő kép látható egy-egy megjelenő könyvről: beharangozó, megjelent, megjelent, megjelent, értékelték, stb. Az ismeretlen, nálunk (is) első könyves írónőről, akinek könyve a csudaszép, keményfedeles borító miatt amúgy is drágább a kiadótól megszokottnál... semmi.

Észrevette egyáltalán valaki, hogy megjelent?

Veszi, olvassa bárki is?

Fiona Paul: Méreg

(Az Örök Rózsa titkai 1.)

A reneszánsz Velencében a titkok ugyanolyan hatalmasak – és halálosak – lehetnek, mint a méreg.

Cassandra Caravellónak mindene megvan, amit egy lány kívánhat magának: elegáns ruhák, csillogó ékszerek, meghívók a legelőkelőbb estélyekre, és egy jóképű, gazdag vőlegény… mégis többre vágyik. A szülei halála óta Cassandra csapdában érzi magát, egyedül a vizek városában, ahol a sötét csatornalabirintusok menekülésről suttognak.

Amikor Cass belebotlik egy meggyilkolt asszony tetemébe, akinek a szíve fölé egy nagy X-et metszettek, kapcsolatba kerül a titkos társaságok, kurtizánok és gyilkosok veszélyes világával. Nem kell sok hozzá, hogy belebolonduljon Falcóba, a huncut mosolyú, szegény festőbe, akinek nagy tehetsége van ahhoz, hogy folyton bajba kerüljön. Sikerül Cassandrának megtalálnia a gyilkost, mielőtt még az talál rá? És hű marad-e vőlegényéhez, vagy megadja magát zabolátlan érzéseinek, amelyek Falcóhoz vonzzák?

A szépség, a romantika és a titokzatosság olyan vonzón és ellenállhatatlanul szövi át a regényt, mint amilyen
vonzó és ellenállhatatlan maga Velence városa is.

Hogy mit takar a szép külső?

Először is egy cseppet igénytelen belsőt. Aki hozzám hasonlóan ismeri az eredetit, tudja, hogy az Örök Rózsa könyve az angolban új oldalon, cirkalmas fekete keretben jelenik meg. Nem mondom én, hogy átvehettük volna, mert gyanítom, az tovább drágította volna az amúgy sem olcsó kiadványt, de a magyar változatban az új oldal, díszes külsőből, csak az új oldal maradt. Jellegtelen egy-két mondatok. Valami icipici minta, keret, apró csicsa nem fért volna bele? A romantikusok fejezetcsicsái többet mutatnak, mint az Örök Rózsa könyvének idézetei, ami különösen kiábrándító a szép és igényes külső után.

Persze, gondolom, az olvasók többségét jobban érdekli a történet, mint az, hogy csinos keretben van-e az idézet vagy sem. :)

Nem vagyok könyves blogger, nem kenyerem az elemzés. Gyakran megrekedek a tetszett/nem tetszett szintjén, s mivel ezzel a könyvvel amolyan szeretem/nem bírom viszonyban vagyok, még nehezebb írni róla. Az biztos, hogy nagyon különbözött az általam megszokott, könnyed, gyorsan olvasható romantikusoktól. Vontatottnak, néha szinte (de csak szinte) unalmasnak találtam, ám amikor épp feladtam volna az olvasást, mindig történt valami, ami továbblendített a mélyponton. Valami apróság, de elég ahhoz, hogy felkeltse a figyelmemet. Ezzel együtt fenntartom, hogy az első háromszáz oldalt akár a felében is meg lehetett volna oldani.(Persze lehet, hogy csak azért érzem így, mert jobban kedvelem az eseménydús, lendületes sztorikat.)

Ami tetszett, az a korszak. A legtöbb történelmi romantikus, amit olvastam, vagy skótos volt a XI-XII. századból, vagy jóval később, a Regency korában játszódott. Érdekes volt abból a korból származó romantikát olvasni, amikor még oly keveset tudtak az emberi testről, és az egyház tiltotta a holtestek boncolását. Igaz, a nyelvezet egyáltalán nem a XVI-XVII. század fordulójáról árulkodik, és a helyzetek történelmi hűségével kapcsolatban is vannak kételyeim. Épp nemrég olvastam például, hogy a chopine gyakran olyan magas talppal bírt, hogy segítő kellett a hölgynek a járáshoz, és hogy innen eredeztetik az úr a karját nyújtja a hölgynek szokást is. Akár igaz, akár sem, a mi hősnőnk vígan és fürgén mozgott magas talpú cipőjében.

S ha már eljutottunk Cassandrához... nos, nem ő legrokonszevesebb hősnő, akiről olvastam. Ahhoz képest, hogy mennyit siránkozik, amiért kalickába zárt életet kell élnie, elég merész kalandokba bocsátkozik éjszakánként egy gyakorlatilag ismeretlen fiatalemberrel (no, nem olyanokba:). Persze azért nem irigylem, hisz vőlegénye vagyon, akit a szülei választottak neki, és akit nem szeret. Ez még nem lenne olyan nagy baj, de törvényszerű, hogy beleszeret éjszakai kalandjai társába, a fess és könnyelmű festőlegénybe.

Falco megítélése elég vegyes az olvasók körében. Szerintem könnyű beleszeretni; az a fajta jópofa, életvidám fiatalember, aki elcsavarja a nő fejét, aztán elszökik vele. Nekem is rokonszenves volt eleinte, és csodálkozva olvastam a negatív véleményeket a Goodreadsen. De miután végigolvastam őket, azt mondtam: na jó, így is lehet nézni, és akkor igazatok van. :) Az biztos, hogy Falci erős érzelmeket váltott ki az olvasókból: vagy rajonganak érte, vagy gyűlölik. Én kedvelem, még a második rész végeztével is azt mondom, hogy megértem (Cassandrától eltérően, aki szerintem elég liba, bár ez nem túl irodalmi jelző:). De ha választanom kellene, akkor Lucát (a vőlegényt) választanám. Így volt ez az első kötet után, s az érzés csak megerősödött a második rész végeztével. Kedves, határozott, olyan férfi, akire mindig számíthatok. Talán nem lenne kalandos életem mellette (mondtam az első rész után), de biztos lehetnék abban, hogy szerető férjem van, aki minden körülmények közt mellettem áll, biztos otthon nyújt, szerető apja lesz gyermekeinknek, stb. Nekem ennyi elég, másnak nem feltétlen. :)

Ezzel együtt nem könnyű a választás a két férfi közt, és Fiona okosan nem teszi meg. Nyitva hagyja a kérdést, minek következtében az ember kezébe veszi a második kötetet (sőt én már a 2014 tavaszán megjelenő harmadikat várom, hiába tudom, hogy a romantikus regények íratlan törvényeinek megfelelően biztosan jó vége lesz, akkor is...).

Olyanoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a történelmi romantikusokat, nincs ellenükre a kissé vontatott cselekmény és szívesen kirándulnak a XVI. század végi Velencébe.

 A GABO online webáruházában  beleolvashatsz a könyvbe.

Megjelent

Nicola Cornick: Botrány és ártatlanság

 (Fortune Folly menyasszonyai 2.)

Fortune Follyban a földesúr ismét hatályba léptet egy ősrégi adótörvényt, melynek értelmében minden hajadon lány és özvegyasszony köteles férjhez menni, vagy vagyona felét adóba befizetni. A hírre a csendes kis falut elözönlik a hozományvadász agglegények.
Miss Alice Lister a közfelfogás szerint nem éppen tiszteletreméltó hölgy. Már az is elég baj, hogy szobalányból lett örökösnő, most pedig a csélcsap Lord Miles Vickery akarja elnyerni a vagyonát azzal, hogy a házasság révébe kormányozza. Alice azonban biztos benne, hogy Miles nem fogja teljesíteni a feltételeit. Hiszen melyik korhely fiatalember lenne képes pusztán anyagi megfontolásból becsületes maradni három hosszú hónapon át?

Fura érzés, hogy egy sorozaton nem csak a fordító-, hanem a szerkesztőváltás is észrevehető (a fordító szemével feltétlen:)

Még csak az elején tartok, de máris ámulva látom a sok-sok változtatást (melynek jó része nem ártott, sőt használt a fordításnak, nem egy azonban felesleges volt, vagy akár rontott is a szövegen). Elég egy kitörölt "máris" és egy kihagyott dőlt betűs kiemelés, és csak a mondat lényege vész el.

Első kötet: Morris Bohóca - második kötet: Morris Clown. Hm.

Sok romantikust olvastam már, most először láttam olyat, hogy a Lord és Lady szavakat végig dőlt betűvel szedték (a "Miss"-t nem). Látványnak elég muris. :)

Számomra az "nyomatékosan" rászólni valakire nem azonos a "indulatosan"-nal (fiercely), viszont hálás vagyok, hogy a szerkesztő észrevette és kijavította bődületes bátyám/öcsém tévesztésemet.

Rá kellett jönnöm, el voltam kényeztetve az elmúlt években, s most sajgó szívvel és csodálkozva nézem a kihagyott fél- és egész mondatok hűlt helyét (nem mintha nagy kár lenne értük, a könyv amúgy is kissé vontatott, de néhol bizony szegényebb, kevésbé színes lett a történet a kihagyások miatt).

Még csak a 13. oldalon tartok, de egyelőre ez a könyv sokkal izgalmasabbnak ígérkezik, mint az eredeti vagy akár a fordítása volt.

De régen is...

... fordítottam már Nora Robertset. A Délidő volt az utolsó, s szinte már el is felejtettem, mennyire szeretem NR romantikus krimijeit, dacára annak, hogy egyszer-kétszer nekem bizony túl durva.

Ez a mostani különösen kedves lett szívemnek, mihelyt kiderült, hogy orosz vonatkozása is van. Tanultam is egy-két új orosz szót, mivel eddig nem voltam benső barátságban az orosz maffiával (s erős a gyanúm, hogy ezután sem leszek).

Nora Roberts:  A tanú (The Witness)

Elizabeth, egy rideg, uralkodó típusú anya leánya fellázad, és egy éjszaka kirúg a hámból: hamis igazolvánnyal bejut egy éjszakai klubba, koktélt iszik, és hagyja, hogy egy vadidegen férfi orosz akcentusa elcsábítsa egy Lake Shore Drive-on lévő házba. Ezek az események örökre megváltoztatják az életét.

Tizenkét évvel később az Abigail Lowery néven ismert nő egy kisváros, Ozarks külterületén él. Szabadúszó számítógépes programozóként bonyolult biztonsági rendszereket tervez… saját biztonsági rendszerét pedig egy vad kutyával és kézifegyverek egész arzenáljával egészíti ki. Visszavonultan él, keveset beszél. De Abigail visszahúzódása csak még inkább felcsigázza Brooks Gleason rendőrfőnök érdeklődését. A lány logikus gondolkodása, titokzatos természete és minden romantikát nélkülöző nézetei lenyűgözik, ugyanakkor zavarják is. Gyanítja, hogy Abigailnek védelemre van szüksége, s hogy a gondosan kiépített védelmi rendszer olyan titkot takar, amelyet fel kell fedni.

A csavaros eszű, felejthetetlen hősnővel és a lélegzetelállítóan izgalmas cselekménnyel Nora Roberts olyan új regénnyel ajándékozza meg olvasóit, amely joggal szilárdítja meg helyét a bestseller szerzők között, miközben az olvasók már a következő művére éheznek.

 Értékelésem a Molyon.

Már olvasható...

2012. november 2-tól kapható Magyarországon először, a Széphistória sorozatban  Nicola Cornick első magyar nyelvű műve, a Titkok és vallomások. A regény előtörténetét bárki ingyen elolvashatja a Harlequin Kiadó hetente kétszer frissülő Folytatásos regény rovatában. Történelmi romantika iránt érdeklődőknek érdemes kihasználni ezt a lehetőséget. Ha pedig tetszett A kurtizán titka, keresd a Széphistória ez évi utolsó számát novembertől az újságárusoknál, könyvesboltokban.

A szerelemben és a házasságban minden megengedett. Nicola Cornick új romantikus sorozatában Fortune Folly  örökösnőivel ismerkedhet meg az olvasó. A merész és szellemes ifjú hölgyek komoly kihívást jelentenek a társadalom legismertebb korhelyeinek, akik a hölgyek hozományára pályáznak.

Welburn jóképű hercege, a kiváltság és a hatalom megtestesítője minden hölgy szívét megdobogtatja, amikor megjelenik Fortune Follyban. Eve Nightingale sem kivétel ez alól, ám az ő csodálatába óvatosság is vegyül. Ez a valaha ragyogó félvilági hölgy, aki nappalait a herceg oldalán a felső tízezer kiváltságos világában töltötte, éjszakáit pedig az ágyában, most csak egy nincstelen, de büszke bolttulajdonos. Titkokat őriz, amelyek lehetetlenné teszik, hogy visszatérjen az előkelők köreibe. Welburn azonban elhatározza, mindenképpen felfedi ezeket a titkokat...

Mivel előbb olvastam az első kötetet (ám még nem kezdtem bele a másodikba), érdeklődve vettem kezembe az előtörténetet, abban reménykedve, hogy találkozom az első részben megismert, megkedvelt szereplőkkel. Úgy tűnik azonban, az amerikai szerzők sajnos nem az én logikám szerint írják a műveiket. :)

Csalódnom persze így sem kellett, igaz, meglepetés sem ért. A herceg tipikus arrogáns világfi, Eve elszántan védelmezi a titkát. Majdnem sikerül is neki elüldöznie magától a büszkeségében sértett férfit, de egy romantikus regény természetesen nem így működik.

A történet inkább bandukol, hiányzik belőle az elsöprő lendület, de bevezetőnek azért elmegy, a humor is képviselteti magát benne, nem is beszélve két későbbi főszereplőről. Jónak tartom, hogy itt megismerkedhetünk a bűnöző elemmel, így könnyebben emészthető lesz az első kötet ezen része.

Mindent egybevetve, gyors, könnyed esti olvasmány... lenne, ha egyben kapnátok.

(Azért kíváncsi lennék, hogy így részletekben izgalmasabb-e, mint egy szuszra olvasva.)

Jó ötlet - beleolvashatunk

Az Amazonon régóta gyakorlat, hogy bele lehet lapozni a könyvekbe. Úgy tűnik, lassan Magyarországon is terjed valami hasonló. Még nem lapozhatunk, kereshetünk, de kedvcsinálónak itt az első fejezet.

Julie Garwood: Az ideális férfi

Julie Garwood: Az ideális férfi

Május végén jelenik meg Julie Garwood legújabb műve Magyarországon. Ismét FBI-os történetet, egy újabb romantikus krimit olvashatunk, ám nem a jól ismert és megkedvelt Buchanan család története folytatódik. Tulajdonképpen egész jó kis történet, de… a szokásos patent (bár, most a „leég a ház a benne lévő bizonyítékokkal együtt” mintha kimaradt volna:). Hiányoznak a Buchananek! (Noah Clayborne-ról nem is beszélve:) Tudom, nem törvény, hogy szerepelniük kell pusztán azért, mert nem történelmi romantika, de Garwood B-hiányos könyvei szinte törvényszerűen gyengébbek, és ez alól ez sem kivétel. (Vagy elfogult lennék?)
Max egyébként nagyszerű fickó (melyik FBI-os főhős nem az?), a csaj zseni és tökéletes sebész (ilyen is volt már, de Michelle könyve fényévekkel jobbra sikerült), van egy-két figura, akitől falra mászik az ember… A papa azonban élvezhető a remek üzleteivel, a humoros történetek feldobják valamelyest a cselekményt, és egészében véve olvasható a dolog. Szerintem a Garwood kedvelők a könyv olvasása után sem vetik ki az írónőt a szívükből, én személy szerint azonban remélem, hogy lesz ennél jobb könyve is…


Az ideális férfi (The Ideal Man)

 Az ember néha a legszörnyűbb körülmények közt találja meg a szerelmet... 

 Dr. Ellie Sullivan befejezi rezidensi évét a kórház baleseti sebészetén, élete azonban fenekestől felfordul, amikor a parkban kocogva szemtanúja lesz, amint egy FBI-ügynököt lelőnek. Ő az egyetlen, aki látta a lövöldöző arcát, és azonosíthatja a kegyetlen, modernkori Bonnie és Clyde párost. Ellie hirtelen egy nyomozás közepén találja magát... egy nyomozás közepén, melyet a kihívóan jóképű Max Daniels ügynök vezet. Bár Ellie kétségtelenül vonzódik a férfihoz, a higgadt, gyakorlatias ügynök távolról sem az az ideális férfi, akiről mindig is álmodozott. El sem tudja képzelni az életében, vagy szülei dél-karolinai otthonában, ahová húga esküvőjére indul haza. Ám a férfi mégis felbukkan Winston Fallsban. 

Max tájékoztatja Ellie-t, hogy a tetteseket elfogták, és a lánynak tanúskodnia kellene. A gond csak az, hogy korábban is elfogták már a bűnöző párost, ám mire tárgyalásra került a sor, a tanúkat megfélemlítették, vagy eltüntették. Max Ellie árnyékául szegődik a tárgyalásig, és arra sem kell sokat várni, hogy - miközben golyók röpködnek körülöttük - kipattanjon kettejük között az a bizonyos szikra... 

Julie Garwood: Az őrnagyal 10.

És a mese vége... 

(A sorozat negyedik kötete ugyanis egyetlen nagy... még félrefordításnak sem nevezném. A könyv nagyobbik része olyan, mintha a fordító elolvasott volna egy-egy bekezdést, aztán összefoglalta volna a tartalmát a saját szavaival.)

 A lány tekintete úgy háborgott, mint a viharzó tenger. (talán viharos tenger)

Christina egy kupa konyakot nyújtott felé. (hm, ekkoriban véletlenül sem kupából, hanem talpas pohárból isszák a konyakot)

Fekete Harry eltörné a derekát, ha tudná… (talán letörné a derekát)

Dakota még mindig húzta a haját, de egy csöppet sem bánta. (ki? Dakota vagy a lány?)

Jade, elég a félrebeszélésből! (talán mellébeszélésből, nem?)

Megsarkantyúzta a lovát, hogy nekivágjon a következő emelkedőnek… (down the slope – az emelkedő felfelé megyen, a down meg lefele…)

- A herceg nagyon lefogyott. Húgaid és a grófné szörnyen aggódnak érte. (hm, sose gondoltam volna, hogy egy herceg feleségének grófné a rangja)

Amikor a férfi szájában érezte a mellbimbóit… (ezt azért megnéztem volna: egy szájban két mellbimbóval…)

Mosolyt préselt halvány arcára… (nem tudom – forced a smile – tényleg préselik a mosolyt? mindenhol így fordítja VT – én csak „mosolyt erőltetett magára/az arcára” kifejezésként szoktam fordítani)

Harry legragyogóbb mosolyát öntötte nevelt lányára. (hm, szóval a mosolyt préselik, öntik… mi jöhet még?)

- Minden széket szilánkokra törtetek. (talán ripityára törtetek…)

to get into his room… - bejutni úrnője szobájába… (hogyan is van ez kérem?)

Felemelte a lány tekintetét, és a szemébe nézett. (hogy lehet valaki másnak a tekintetét felemelni???)

Julie Garwood: Az őrnagyal 9.

Ez az, amit nem lehet megunni... :)

fordítás (első kiadás)

eredeti (második kiadás)

Just what was her game? Lord, by the time she'd finished her recitation, she was dabbing at the corners of her eyes with Richards' handkerchief. The director was obviously shaken by her explanation. He leaned back in his chair and shook his head.
Jade pityeregni kezdett. Caine egy pillanatig sem hitt a könnyeknek, de Richardsot annyira megindította a lány elesettsége, hogy legszívesebben átölelte volna.	De vajon miben mesterkedik a lány? Jó ég, mire befejezte mondandóját, már Richards zsebkendőjével törölgette a szeme sarkát. Az igazgatót szemmel láthatóan megrázta a lány története. Hátradőlt a széken, és a fejét csóválta.
The talk returned to the letters and the men didn't finish formulating their plans until well past eleven. Richards and Lyon were given chambers in the North wing. Both appeared to be reluctant to say goodnight. Richards insisted on taking the copies of the letters to bed with him. "There's information still to be ferreted out," he announced. No one argued with the director. Caine went directly to Jade's room.
A beszélgetés hamarosan a levelekre terelődött, s már tizenegy is elmúlt, mire Caine berekesztette a hogyan tovább kérdésben kialakult parázs vitát. Sterns az észak szárnyban nyittatott ki két hálószobát Richards és Lyon számára. Lyon elköszönt és visszavonult, Richards azonban addig nem volt hajlandó felmenni a szobájába, míg nem kapta a leveleket. Már majdnem éjfél volt, mikor Caine végre egyedül maradt a könyvtárszobában. Elfújta a gyertyákat, s egyenesen Jade szobájához ment.	A beszélgetés ismét a levelekre terelődött, és tizenegy óra is jócskán elmúlt, mire kidolgozták a részletes tervet. Richardsot és Lyont az északi szárnyban szállásolták el, de egyiküknek sem akarózott még visszavonulni. Richards ragaszkodott hozzá, hogy magával vigye a leveleket. – Talán akad bennük olyan információ, amely eddig elkerülte a figyelmünket – jelentette ki. Senki sem vitatkozott vele. Caine egyenesen Jade szobájához ment.
"As ridiculous as giving back everything I take?"
- Valóban?	- Olyan nevetséges, mint az, hogy mindent visszaadsz, amit én elveszek másoktól?
"They aren't our Williams," she replied.

- Három William? – kérdezett vissza Jade. Arca értetlenséget tükrözött.

- Ők nem a mi Williameink – felelte Jade.

"Do not fret, dear lady. It has all been arranged."

- Ne tarts semmitől, drága hölgyem. Gondoskodtunk róla, hogy senki ne keverhessen rossz hírbe.

- Ne aggódjon, drága hölgyem! Már mindent elrendeztünk.

"We'll leave as soon as it goes completely dark."

– Hamarosan indulunk.

- Amint teljesen besötétedik, elindulunk.

During the dark hours of the night, while she waited for her husband to come home to her, she thought about his vulnerability. At first, she believed she was the cause. After all, she'd let him see her own insecurity often enough.

A várakozás órái lassan teltek. Jade férje aggodalmának okán kezdett töprengeni. Először magát hibáztatta ezért, hisz felfedte előtte, hogy annyi veszélyérzete sincs, mint egy újszülött macskának.

A sötét éjszakai órákon, míg férje hazatértére várt, Jade eltöprengett Caine sebezhetőségén. Először azt hitte, ő az oka. Végül is elég gyakran kimutatta előtte saját bizonytalanságát.

Jade's memory of the woman was hazy at best, but she felt horribly guilty about pretending to be ill when she saw how old and frail the woman was. She was still beautiful, though, with clear blue eyes and silvery gray hair. Her intellect appeared to be quite sharp, too.

Jade alig ismerte meg Lady Briarst. Igaz, alig volt nyolcéves, mikor utoljára látta az asszonyt, de halványan még emlékezett hideg, kék szemére, szép arcára. Az idő azonban nem múlt nyomtalanul fölötte sem: valaha oly karcsú alakja csontossá aszalódott, vonásait ráncok mélyítették komorrá, s csodálatos szőkeségi is őszbe borult már. (mintha köszönőviszonyban sem lenne az eredetivel)

Jade csupán halvány emlékeket őrzött az asszonyról, de amikor meglátta, milyen öreg és törékeny, elfogta a lelkiismeret-furdalás, amiért betegséget színlel előtte. A ragyogó kék szemű, ezüstös hajú Lady Briars idős kora ellenére még mindig szép volt, és mint kiderült, elméje is friss maradt az évek során.

Jade noticed the tremor in the elderly woman's hand then. The ravages of age, she decided as she waited for her to answer.

Jade ekkor vette észre az asszony csontos, remegő ujjait, ráncos kezét, s majdnem elfintorodott.

Jade ekkor vette észre, mennyire remeg az idős asszony keze. Bizonyára a kortól van, gondolta, míg a válaszra várt.

Caine was simply too logical not to have covered every possibility.

Caine gondolatai azonban már máshol jártak.

Caine túl módszeres gondolkodású volt ahhoz, hogy ne számolt volna minden eshetőséggel.

She's old, Jade, but she hasn't gotten careless yet.

- Ez a vénasszony sokkal ravaszabb, mint gondoltam.

- Öreg ugyan, de nem óvatlan.

We need to find Caine before the hour is up. If we can't find him, then I have to assume the note wasn't trickery.

- Egy órán belül meg kell találnunk Caine-t. Ha nem sikerül, indulnom kell, míg nem késő.

- Meg kell találnunk Caine-t, mielőtt lejár az óra. Ha nem sikerül, akkor azt kell hinnem, hogy a levél mégsem csak valami trükk volt.

Because she was in such a desperate hurry to get to Caine before Briars' men did, she wasn't as quick as she would have been under calmer circumstances. It took her a little over ten minutes to work the lock free.

Nyugodt körülmények között néhány másodperc alatt elbánt volna az egyszerű szerkezettel. Most azonban képtelen volt koncentrálni. Egyre csak az járt a fejében, mi lesz, ha Briars emberei hamarabb érnek Caine-hez, mint ő. Kétségbeesett igyekezetében sorra elvétette a mozdulatokat, így tíz percbe is beletelt, mire végül kinyitotta a zárat. (mese, mese, mátka…)

Mivel elszántan igyekezett, hogy még Briars emberei előtt Caine-hez érjen, Jade nem volt olyan gyors, mint amikor nyugodt körülmények között dolgozott. Valamivel több mint tíz percébe került, mire végre kinyitotta a zárat.

Julie Garwood: Az őrnagyal 7.

Ezek sem humorosak, inkább elgondolkodtatók, meddig terjed a fordítói szabadság (különösen, hogy mostanában én is hajlamos vagyok pluszokat beleírni a fordításba, ha úgy érzem, jobban illik a szövegkörnyezetbe, magyarosabb így).

Takács Erzsébet írja a Facebookon:

amikor a leiteren védtem a nagy Gatsby fordítóját* pont 2 (!) éve, álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ennyi közöm lesz hozzá.

*nevezetesen, hogy abban az időben voltak dolgok, amiknek nem lehetett utánajárni (jó 50 éve)

No igen, ezen már én is sokszor elgondolkodtam. Néha most sincs könnyű dolgom egy-egy szakszó vagy szleng lefordításánál, de rendelkezésemre áll a világháló és egy fordítói lista csupa segíteni kész emberekkel. Vajon hogy boldogultam volna régen egy silkie-vel, vagy a kertészeti szakkifejezések tárházával (kicsit sem értek a kertészkedéshez)?

Ugyanakkor azt mondom, hogy a was ötven évvel ezelőtt sem volt wasn’t, a kitchen akkor is konyha volt, nem pedig valami, nagy eséllyel a teljhatalom is létező fogalom volt már… és még folytathatnám.

Gyanítom, nyugodtan kijelenthetem, hogy félrefordítás és félrefordítás közt is vagyon különbség. Más a lehetőségek hiánya, és megint más a hozzá nem értés, a pongyolaság.

fordítás (első kiadás)

eredeti (második kiadás)

"When the Marquess was knighted, Colin threw quite a bash in his honor. The King showed up and gave him that platter. If you turn it over, you'll see the inscription."
- Mikor a gróf urat lovaggá ütötték, Colin véletlenül leverte. Van is benne egy horpadás. Nos, a király ezek után nekiadta a tálat.	- Amikor a márki urat lovaggá ütötték, Colin hatalmas partit rendezett a tiszteletére. A király is eljött, és Caine-nek ajándékozta ezt a tálat. Ha megfordítja, a hátán ott találja az ajánlást.
Caine wasn't at all surprised. "What's she burning now? The kitchens?"
– Mit művelt már megint? – kérdezte Caine hidegen. – Talán felgyújtott valamit?	Caine nem lepődött meg. – Most mit gyújtott fel? Talán a konyhát?
Caine felt like an ogre.
Caine ebben a pillanatban óriásnak érezte magát.	Caine igazi szörnyetegnek érezte magát. (itt persze csak a szövegkörnyezetből derül ki, hogy C. az emberevő óriás részből inkább emberevőnek, mint óriásnak érezte magát. :))
"They started acting independently long before that, Colin," Nathan remarked.

- Ekkora már törvénytelenségek egész sorát követték el – jegyezte meg Nathan.

- Már jóval korábban önállóan kezdtek tevékenykedni, Colin – jegyezte meg Nathan.

"Ice was the first to sign his letter that way, and the other two followed suit. Their corruption was complete by that time."

- Jég használja először az új mondatot, aztán Herceg, s utolsóként csatlakozik Róka.

- Jég volt az első, aki így zárta a levelét, a másik kettő pedig követte. Erkölcsi romlottságuk ekkora mát beteljesedett.

I will agree that the Tribunal was after absolute power."

- Egyetértek veled abban, hogy a Törvényszék a főhatalmat akarta megkaparintani

- Egyetértek azzal, hogy a Törvényszék teljhatalomra tört.

Jade believed a fight was imminent.

Ezúttal Caine pattant fel a karosszékből, s olyan fenyegetően nézett Nathanre, hogy Jade biztos volt benne, pillanatokon belül elszabadul a pokol.

Jade biztos volt benne, hogy a verekedés elkerülhetetlen.

Then I saw Nathan sleeping on the cot next to me. I saw his sister, too, and I suddenly remembered everything.

- Aztán észrevettem Nathant. Ott aludt mellettem, egy függőágyon, és szokása szerint úgy horkolt, hogy az egész hajó visszhangzott tőle. És ott volt a húga is. Mikor megláttam, hirtelen minden eszembe jutott.

- Aztán megláttam Nathant. Ott aludt mellettem. Amikor megpillantottam a húgát is, hirtelen minden eszembe jutott.

"Your grand house was burned to the cellars." She turned to Caine while Nathan muttered several obscenities. "I told you he'd be disappointed." Nathan looked a little more than just disappointed, Caine decided. Jade's brother looked as though he wanted to kill someone. Since Caine had felt much the same reaction when his new stables were destroyed, he found himself in sympathy with Nathan.

- A házad porig égett. Nathan a tenyerébe temette az arcát, ujjai közül a legdurvább káromkodás foszlányai szűrődtek elő. Mikor újra felnézett, szemében gyilkos indulat lángolt. Caine – bár ezen maga is csodálkozott – mélységes sajnálatot érzett a férfi iránt.

- Porig égett a pompás házad. Ugye mondtam, hogy el lesz keseredve – fordult Jade Caine-hez, miközben bátyja válogatott szitkokat mormolt maga elé. Nathan nem egyszerűen elkeseredett, állapította meg Caine. Úgy fest, mint aki szeretne felkoncolni valakit. Mivel Caine-t hasonló indulatok kerítették hatalmukba, amikor vadonatúj istállója leégett, nagyon is együtt érzett Jade fivérével.

Colin was trying to look sympathetic. "Was?" he asked.

Colin nagyot nyelt: - Már ez sincs meg, ugye?.

Colin igyekezett együtt érző képet vágni. - Volt? – kérdezte.