JG: Az oroszlán asszonya 3.

Remélem, bírjátok még, mert legfeljebb a felénél járhatok a gyűjteménynek.

fordítás (első kiadás)	eredeti (második kiadás)
– Dühös vagy rám? – kérdezte Christina. Lyon becsukta a szemét, s összeszorította a száját. – Elárulnád, miért haragszol?	– Haragszol rám? – kérdezte suttogva Christina. A férfi lehunyt szemmel ült, arcán minden izom megfeszült, s Christina arra gondolt, most tényleg nagyon dühös. – Kérlek, ne haragudj rám! – könyörgött, s két kezét szorosan összekulcsolta az ölében, hátha így sikerül erőt venni remegésén
– A grófnő egyedül utazott? – kérdezte Lyon izgatottan. (ennyi és nem több)	– Egyedül utazott a grófnő? – kérdezte Lyon közönyt színlelve. Nem akarta, hogy Mick lássa, mennyire izgalomba hozta, hogy végre használható információhoz juthat. A férfi még szépítgetné kezdené a helyzetet, hogy a kedvében járjon, s így további ingyen sörökhöz jusson.
– … Egyáltalán nem örülök, hogy te intézed el az ügyet.	– … Igazán örülök, hogy te veszed kézbe az ügyet – ismerte be.
– … Magára hagyta Christinát. Egy gondos gyámanya soha nem tenne ilyet.	– … Magára hagyta Christinát. Ez nagyon is kapóra jön a rablóknak, nem gondolod?
– A fene egyen meg, Lyon, segíteni akarok – kiáltott Rhone. – Csak bajt hoznál a fejemre. …	– A fene vigye el, Lyon, a hasznomat tudnád venni – kiáltotta Rhone. – Inkább akadály lennél, mint segítség. …
Bár nem akart jelenetet rendezni, őrjöngeni kezdett, amikor Christina végre kinyitotta az ajtót.	Bár Rhone előtt Lyon még visszafogta magát, amint kinyílt az ajtó, kirobbant a harag belőle.
– Hol a pokolban van Elbert? – üvöltötte Lyon, s tekintetét Christina homlokára szegezte. Még belegondolni sem mert abba, hogy a lány csaknem meztelenül áll előtte.	– Miért nem Elbert nyitott ajtót? – akarta tudni Lyon, közben a lány feje búbját bámulta. Nagyon is tudatában volt annak, hogy a hiányos öltözék és a bájosan zilált fürtök csak elterelnék a figyelmét,
– Menj a szobádba, és öltözz fel. Egy félig meztelen hölgy társaságában képtelen vagyok gondolkodni. – Nem vagyok félig meztelen – tiltakozott Christina.	– Menj a szobádba, és öltözz fel! Nem tudok gondolkodni, ha ilyen lenge öltözékben illegeted itt magad. – Én nem illegetem magam – tiltakozott a lány. – Tökéletesen mozdulatlanul állok.
– Minden erőmtől megfosztottál – suttogta Christina	– Nézd, hogy remeg a kezem! – mutatta Christina.
– Nem szeretném, ha azt hinnéd rólam, hogy gyenge vagyok – ismerte be a lány.	– Most döbbentem rá, hogy újabb fegyvert adtam a kezedbe, amelyet felhasználhatsz ellenem, ha megharagszol rám – ismerte be Christina. – Elárultam egy gyenge pontomat – tette hozzá vállat vonva.
Talán ezért is érte váratlanul az a recsegő hang, mely a szalon ablaka felől tört elő. (mijjazhogy tört elő???)	Éppen ezért teljesen váratlanul érte az ablak alatt felhangzó rekedtes hang.
Christina kétségbeesetten tördelte a kezét. (!!!) Arra gondolt, Lyon szörnyen csalódott lesz.	Arról nem volt szó, hogy a gazemberek elölről jönnek. Lyon roppant csalódott lesz.
Christina úgy gondolta, jobb lesz, ha behívja Rhone-t. Ha tovább idétlenkedik odakint, még a végén elriasztja Splickleréket.	Ki kell szednie a bokrok közül a férfit, döntötte el Christina. Amekkora zajt csap, a végén még elriasztja a gonosztevőket.
Lyon a hall közepén várta, hogy a három gazember feltápászkodjon a földről. Rhone már előre sajnálta őket.	Lyon a folyosó közepén állva türelmesen várta, hogy a három gazember feltápászkodjon a földről. Rhone arra gondolt, hogy barátja kissé túlzásba viszi az előzékenységet.
Christina remegő kézzel nyúlta a férfi válla felé. Bőrén hosszú vágásnyomok húzódtak. (kinek a bőrén? az előző mondat alanya még Christina volt) Egészen elbűvölték a hosszú vágásnyomok, melyek Lyon hátát borították. (milyen kár, hogy szemben állt a férfival, és úgy törölgette a vállát!)	(Christina) Hangja megremegett. Akárcsak a keze, amikor Lyon vállát kezdte törölgetni. A férfi testén jó néhány vágásnyom húzódott, s a dicsőség eme jelétől Christinának hevesebben kezdett dobogni a szíve.
– Képes lennél egy szentet is kihozni a béketűrésből – mondta Lyon és elvigyorodott. Christina bosszúsan felsóhajtott. – Szörnyű alak vagy – jegyezte meg. – Persze ezen nincs mit csodálkozni – tette hozzá…	– Még egy zsenit is össze tudnál zavarni – morogta Lyon, de mivel vigyorgott, Christina úgy döntött, nem mutatja ki bosszúságát. – Inkább te zavarsz össze engem – jegyezte meg. – Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy végtére is csak egy angol vagy.
A lány kétségkívül a legcsodálatosabb nő, akit valaha látott. Tétován nyúlt kedvese felé, s karjaiba vonta.	Ellenállhatatlan volt! És hozzá tartozott. Lyon reszkető kézzel nyúlt érte, és magához ölelte.
– Mondd csak, mást is ilyen jól szoktál utánozni? – kérdezte Lyon. – Ó, igen. Valóságos utánzóművész vagyok! – nevetett Christina	– Mondd csak, mit szoktál még utánozni! – érdeklődött Lyon. Mivel csak ugratni akarta a lányt, Christinának sikerült meglepnie a válaszával. – Ó, mindent. Meglehetősen jó vagyok az utánzásban, különösen, ha tetszik, amit utánzok.
Lyon hangja mélyen, fenyegetőn dübörgött. A férfi lassan megfordult, s Christina szemébe nézett.	Lyon megfordult. Tekintete Christinán időzött, miközben kiadta a parancsot húgának.
– Nem merészelnél ilyet tenni egy félig ájult, földön fekvő, kiszolgáltatott…	– Hogy merészelsz mosolyogni, amikor ilyen szörnyűségeket beszélsz?
– Ne nézz már ilyen bosszúsan, Christina – mondta Lyon, ahogy megindultak a hosszú lépcsősoron lefelé. – Anyám elégedett veled.	– Ne nézz már ilyen komoran, Christina! – kérte Lyon, miközben lefelé indultak a lépcsőn. – Az anyám elégedett az életével.
Lyon legnagyobb rémületére Christina zokogni kezdett.	Biztosra vette, hogy mindjárt meghallja az annyira vágyott szerelmes szavakat, ezért teljesen váratlanul érték a lány könnyei.
Lyon előrehajolt székében. Lehunyt szemmel imádkozott türelemért.	Lyon hátradőlt a széken, s szemét lehunyva türelemért fohászkodott.
– Christina, mivel fenyegetőzött a grófnő? A kérdés váratlanul érte a lányt. – Nem értelek, Lyon. A nagynéném egyáltalán nem fenyegetőzött. (dehogynem, alig egy fél oldallal feljebb!)	– Christina, milyen fegyvert tart a kezében a grófnő ellened? A halkan feltett kérdés váratlanul érte a fiatalasszonyt. – Nem értem, mit akarsz mondani, Lyon. A nagynénémnek nincs is fegyvere
Mikor azt hittem, hogy a világ végére érkeztünk, átszálltunk egy másik kocsiba. (az vajon hogy került a világ végére???)	Amikor már azt hittem, hogy elértük a világ végét, csatlakoztunk egy másik szekérkaravánhoz.
– Lewis – szólt a kertésznek aztán –, menj és hozd ide!	– Lewis – szólt oda a kertésznek –, menj és tartsd itt!
– Mit csinál? Hagyjon békén!	– Nem kell ekkora hűhót csapni körülöttem, Brown!
Több mint félórába telt, mire megszabadult hosszú, aranyszínű tincseitől.	Nem telt sok időbe levágni azt a néhány centit a hajából.