2011. július 31., vasárnap

Az olvasás 7 hete - IV. hét

IV. hét (július 25-31.)

·         Védőbeszéd a szépirodalom mellett
·         Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
·         Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
·         A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése


 Azt hiszem, ez lesz az a hét, amikor nagyon keveset írok. Miért is kellene védőbeszéd bármelyik műfaj mellett? Mit kezdenénk szépirodalom nélkül? Na, és szórakoztató irodalom nélkül? Mindegyiknek megvan a maga helye, ideje, szerepe; mindegyik fontos. Közhely ugyan, de nagyon igaz: nem vagyunk egyformák… hála a Jóistennek! Kinek ez, kinek az. Nekem leginkább minden. Mindig az volt az érzésem, szegényebb az, ami mereven elutasít bármilyen műfajt is. A szépirodalom is lehet unalmas, a szórakoztató is lehet izgalmas, tanulságos.
Kedvenc íróim? Most leginkább a romantikusok, mert a munkám révén velük vagyok kapcsolatban. Nora Robertstől feltétlen megkérdezném, ki írja a könyveit, mert bármilyen termékeny is egy író, fizikai képtelenség, amit ő előad; ráadásul érződik is nagyon a három különféle stílus. Garwoodtól szoktam kérdezősködni, róla tudom, hogy aranyos és készséges. Most ismerkedem Loretta Chase-szel. Tetszenek a könyvei, őt is szívesen felvenném a listára. De ott vagyon a sorban Sherrilyn Kenyon, Lőrincz L. László, Vavyan Fable, Szendi Gábor, Louise L. Hay, Domján Laci… és még sokan mások.


2011. július 20., szerda

Az olvasás 7 hete - III. hét


III. hét (júl. 18 – júl. 24.)

Mi alapján értékel egy könyvet?
Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?

Az első kérdés a legegyszerűbb: tetszik-é vagy sem. Ó, igen, tudom, itt mindenféle szempontokat várnának el tőlem, hogy mi alapján tetszik valami, de szolgálhatok ilyenekkel. Mindig is gondot okoztak az elemzések, s hol nyíltan, hol titokban irigyeltem azokat, akik órákig tudnak beszélni egy-egy könyvről. Bár egyébként agyalós típus vagyok (sokszor nem szerencsés), ha értékelésről van szó, mindig az érzelmeim a döntők. Meghallgattam, megnéztem, elolvastam valamit: mit érzek utána – ennyi.
Jól érzem magam a bőrömben, szeretném tovább olvasni, tovább szőni a cselekményt, újra el fogom olvasni: tetszett. Untam, idegesített bármi benne, ezt sem veszem többet a kezembe: nem tetszett.
Lehetséges, hogy kicsit primitív a módszer, de nekem megfelel, és végül is ez a lényeg. :)
Ebből persze nyomban kiderül, hogy nem véletlenül nem könyves blogot vezetek, hisz ugyan miféle magvas gondolatokat tudnék ott átadni… Hogy van-e hatásuk a könyves blogoknak? Hogyne. Valahányszor beleolvasgatok egy-egy jó kis blogba, elfog valamiféle sóvárgó irigység, „Milyen jó lenne, ha én is tudnék ilyesmit!” érzés.
Sajnos, ahhoz kevés az időm, hogy annyi blogot nyomon kövessek, amennyit szeretnék, különösen most, hogy moly-életet is igyekszem élni, és nagyon sok érdekes blogot ismertem meg. Így marad az ötletszerű – egy-egy hozzászólás alapján elkövetett – bloglátogatás, és az abszolút kedvenc: Angelika blogja. Témájában teljesen fedi az érdeklődési körömet, bejegyzései színvonalasak, érdekesek, nem szakbarbár, hanem jelen van benne a tulajdonos színes egyénisége. És nem, ez itt nem a reklám helye – bár lehetne –, hanem az érzések, amelyekről az elején beszéltem: rám így hat ez az oldal, valahányszor felkeresem. Nekem ennyi elég.
Arra már nem emlékszem, régebben minek alapján válogattam az olvasmányaimat. Általában mindenbe belekaptam, ami érdekelt, s mivel mindenevő vagyok, sok minden érdekelt. Manapság, hogy állandó időzavarral küzdök, leginkább a barátaim ajánlására kerül egy-egy könyv a kezembe, s mióta molyolok, azóta az is hatással vagyon az olvasmányaim kiválasztásában.
Filmadaptációk. Túl nagy falat, így csak egy-két szóban. Úgy vélem, a film sohasem lehet olyan jó, mint egy könyv, mert legyen bármilyen fejlett is a technika, sosem lesz képes felvenni a versenyt az emberi fantáziával; megteremteni azt a képet, látványt, de főleg érzést (!), ami bennem él. Ezzel együtt vannak kedvenceim, sőt olyanok is, ahol a filmet jobbnak találom a könyvnél. Nálam az is számít, mi történt előbb. A koppányi aga testamentumát például sokkal előbb láttam (s fülig beleszerettem a fiatal Benkő Péterbe), mint a könyvet. A mai napig imádom a filmet, de nagyon tetszett a könyv is, noha egészen más, mint a film. A Kóma jobban tetszett filmben, mint könyvben (ki tudja, mekkora szerepe volt ebben a sármos Michael Douglasnek); a Kramer kontra Kramert viszont kifejezetten visszataszítónak találtam könyvben, és szerettem filmen. Ez a ritkább eset, azt hiszem, egyik kezemen meg tudnám számolni, hány ilyen van…

2011. július 11., hétfő

Az olvasás 7 hete - II. hét


II. hét (júl. 11-17.)

Könyvtár vagy könyvvásárlás?
E-book vagy könyv?
Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.) 

 


Olvasni jó!
Könyvtárit vagy sajátot?
Régen habozás nélkül rávágtam volna: sajátot. Fel nem foghattam, amikor egy ismerősöm értetlenül csodálkozott: minek veszek könyvet? Neki egy darab sincs otthon, nem akarja, hogy foglalják a helyet. Azért találták ki a könyvtárakat… Nem, miért olvasna újra valamit? De ha mégis, ott a könyvtár, újra kiveszi.
Furcsa, de elfogadható. Biztos van olyan ember, aki egy könyvet csak egyszer olvas el. Én nem ezek közül való vagyok. Ha egy könyv tetszik, imádom újraolvasni, egyszer… többször… milliószor, míg a végén már szinte kívülről fújom.
Így aztán a kedvenceim ott sorakoztak a polcokon, előbb egy sorban, aztán kettőben, végül fektetve, mert úgy több fér… és aztán megjelentek a földön, előbb egy oszlopban, aztán kettőben… végül elborították a lakást.
Nincs mese, tetszik vagy sem, nem vehetek meg minden könyvet, amit szeretnék, legalábbis, ha lakni is szeretnék, semmiképp.
Mintha csak a nálam okosabbak megérezték volna a problémám, meg is született a megoldás: e-könyv (és nem pedigleg e-book, mer’ mégiscsak magyarok vónánk, vagy mi).
Hogy e-könyv vagy könyv?
Mindkettő!
Az biztos, hogy e-olvasó nélkül ma már elképzelni is nehéz lenne az életemet, de az is, hogy a könyv pótolhatatlan. Az illata, az érzés, amikor leveszem a polcról, amikor csak lapozgatok benne, a kedvenc részeimet keresgélve… Ráadásul egy e-olvasó (számítógép, telefon, akármi) tönkremehet, a könyv azonban akkor is kézbe vehető, ha rojtosra van olvasva, és ha már minden más lehetőséget kilőttem. A tanítványaimnak azt szoktam mondogatni, a könyv sohasem hagy cserben (persze, az nem öröm, ha hiányzik a közepéből ötven oldal, de arról meg nem a könyv tehet).
Gyűjtök sorozatokat. Szeretem a sorozatokat. Amikor mókás kedvemben vagyok, sosem mulasztom el elsütni az egyik legszakállasabb könyves poént: akkor ebből kérnék még három métert. De tény, hogy nem csupán olvasni szeretem a sorozatokat. Rájuk nézni is jó. Kielégíti az ilyen irányú szépérzékemet. Hiába a tartalom az, ami számít, azért a külcsín sem elhanyagolható. Nem mindegy, hogy jó érzéssel veszem-e kézbe azt a könyvet, vagy előtte inkább kesztyűt húzok.
És ha már a sorozatoknál tartok, ide illik az utolsó kérdés. Nemigen rendszerezem a könyveim, azon egyszerű oknál fogva, hogy sok a könyvem, kevés az időm, ráadásul végtelenül lusta vagyok. A sorozatok azonban természetesen együtt vannak. Egy-egy író könyvei egy helyre kerülnek. Orosz, angol, töri – mind-mind egy-két-sok polc, de a szótárak megint csak külön – mivel ez utóbbiak elengedhetetlenek a munkámhoz, ők megkülönböztetett, legkönnyebben elérhető helyen. Nem összefüggő sorozatoknál ábécé szerint, összefüggőeknél értelemszerű, hogy sorrendben. Mondanám, hogy megjelenési sorrendben, de a magyar kiadók valahogy be vannak oltva a sorozat sorrend ellen, és előbb jelentetik meg a 26. vagy a 4. részt, mint az elsőt…
Mert a magyar olvasóval ezt is lehet.
Csak könyv legyen a kezében.
Mert olvasni jó!

2011. július 6., szerda

Ez fájt - az olvasás 7 hete

Nem tudom, hová írjam, hát ide kerül.
Ahogy időm engedi, olvasgatom az első heti bejegyzéseket. Érdekesek, tanulságosak. A mai egyik bejegyzésen azonban nem tudom túltenni magam.

Könyvek, amiket utáltam? A kötelezők. Persze akadtak kivételek, de az általánosban feladottak közül nagyon keveset olvastam el. Csodálkozom is, hogy azután, hogy harmadikban ránk erőltették a Vukot, még mindig olvasni akartam. Mondjuk ezeket (Vuk, Tüskevár) azóta sem olvastam el. Olyan mélyen bennem maradt a velük kapcsolatos rossz élmény, hogy máig nem bírom rávenni magam, hogy kezembe vegyem. (Melia blogja )

Szerettem volna oda bejegyzést írni, de regisztrálni kellett volna a fenntartó oldalára, és arra már nem vagyok kapható, így csak itt kesergek.
Az nem újság számomra, hogy sokan utálják a kötelezőket, bár fel nem foghatom, miért. Ahogy így visszaemlékszem, egy-két kivételével mindegyiket élveztem, sokat később újraolvastam. Persze, volt egy-kettő, ami kifogott rajtam. Jókain (Kőszívű ember fiai) például elaludtam, később (jóval később:) viszont az egyik kedvencem lett. Illyés Gyula: Puszták népe, Virginia Woolf: A világítótorony – két olyan kötelező, amelyet feladtam, de ezeket sem utáltam (egyáltalán, hogy lehet könyvet utálni???), csak épp nem bírtam végigolvasni őket.
És amiért füstölgök-kesergek.
Vuk, Tüskevár.
Kihagyhatatlanok.
Fekete István életműve lenyűgöző! Nem emlékszem, hogy olyat olvastam volna tőle, ami nem tetszett. Fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy egy magyar embernek úgy kell felnőnie, hogy ezek kimaradtak az életéből. Pusztán azért, mert kötelező? Vagy más oka is volt? Mi lehetett az a rossz élmény, amiért a kezébe sem bírta venni? Megverték? Megszégyenítették? Szamárpadba ültették? Kiabáltak vele? Vesszőfutással büntették, amiért nem olvasta el? Pellengérre állították? Nem kapott vacsorát? A szülei kitagadták? Mi lehet olyan borzasztó, hogy esélyt se adjon valaminek… mert kötelező?
Hiszen iskolába járni is kötelező. Ilyen alapon már az olvasást magát is utálhatnánk. Mert kötelező - majd’ minden órán. A matekról, töriről, föciről… meg a többi tantárgyról nem is beszélve.
Igen, tudom. Sokan utálják is az iskolát, pedig az egész életünk iskola, csak nem mindig padban ülve tanulunk…
Felfoghatatlan.
Fájdalmas.
Sajnálatos.

Julie Garwood: Az őrnagyal 7.

Ezek sem humorosak, inkább elgondolkodtatók, meddig terjed a fordítói szabadság (különösen, hogy mostanában én is hajlamos vagyok pluszokat beleírni a fordításba, ha úgy érzem, jobban illik a szövegkörnyezetbe, magyarosabb így).
Takács Erzsébet írja a Facebookon:
amikor a leiteren védtem a nagy Gatsby fordítóját* pont 2 (!) éve, álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ennyi közöm lesz hozzá.
*nevezetesen, hogy abban az időben voltak dolgok, amiknek nem lehetett utánajárni (jó 50 éve)
No igen, ezen már én is sokszor elgondolkodtam. Néha most sincs könnyű dolgom egy-egy szakszó vagy szleng lefordításánál, de rendelkezésemre áll a világháló és egy fordítói lista csupa segíteni kész emberekkel. Vajon hogy boldogultam volna régen egy silkie-vel, vagy a kertészeti szakkifejezések tárházával (kicsit sem értek a kertészkedéshez)?
Ugyanakkor azt mondom, hogy a was ötven évvel ezelőtt sem volt wasn’t, a kitchen akkor is konyha volt, nem pedig valami, nagy eséllyel a teljhatalom is létező fogalom volt már… és még folytathatnám.
Gyanítom, nyugodtan kijelenthetem, hogy félrefordítás és félrefordítás közt is vagyon különbség. Más a lehetőségek hiánya, és megint más a hozzá nem értés, a pongyolaság.

fordítás (első kiadás)
eredeti (második kiadás)
"When the Marquess was knighted, Colin threw quite a bash in his honor. The King showed up and gave him that platter. If you turn it over, you'll see the inscription."
- Mikor a gróf urat lovaggá ütötték, Colin véletlenül leverte. Van is benne egy horpadás. Nos, a király ezek után nekiadta a tálat.
- Amikor a márki urat lovaggá ütötték, Colin hatalmas partit rendezett a tiszteletére. A király is eljött, és Caine-nek ajándékozta ezt a tálat. Ha megfordítja, a hátán ott találja az ajánlást.
Caine wasn't at all surprised. "What's she burning now? The kitchens?"
– Mit művelt már megint? – kérdezte Caine hidegen. – Talán felgyújtott valamit?
Caine nem lepődött meg.
– Most mit gyújtott fel? Talán a konyhát?
Caine felt like an ogre.
Caine ebben a pillanatban óriásnak érezte magát.
Caine igazi szörnyetegnek érezte magát. (itt persze csak a szövegkörnyezetből derül ki, hogy C. az emberevő óriás részből inkább emberevőnek, mint óriásnak érezte magát. :))
"They started acting independently long before that, Colin," Nathan remarked.
- Ekkora már törvénytelenségek egész sorát követték el – jegyezte meg Nathan.
- Már jóval korábban önállóan kezdtek tevékenykedni, Colin – jegyezte meg Nathan.
"Ice was the first to sign his letter that way, and the other two followed suit. Their corruption was complete by that time."
- Jég használja először az új mondatot, aztán Herceg, s utolsóként csatlakozik Róka.
- Jég volt az első, aki így zárta a levelét, a másik kettő pedig követte. Erkölcsi romlottságuk ekkora mát beteljesedett.
I will agree that the Tribunal was after absolute power."
- Egyetértek veled abban, hogy a Törvényszék a főhatalmat akarta megkaparintani
- Egyetértek azzal, hogy a Törvényszék teljhatalomra tört.
Jade believed a fight was imminent.
Ezúttal Caine pattant fel a karosszékből, s olyan fenyegetően nézett Nathanre, hogy Jade biztos volt benne, pillanatokon belül elszabadul a pokol.
Jade biztos volt benne, hogy a verekedés elkerülhetetlen.
Then I saw Nathan sleeping on the cot next to me. I saw his sister, too, and I suddenly remembered everything.
- Aztán észrevettem Nathant. Ott aludt mellettem, egy függőágyon, és szokása szerint úgy horkolt, hogy az egész hajó visszhangzott tőle. És ott volt a húga is. Mikor megláttam, hirtelen minden eszembe jutott.
- Aztán megláttam Nathant. Ott aludt mellettem. Amikor megpillantottam a húgát is, hirtelen minden eszembe jutott.
"Your grand house was burned to the cellars." She turned to Caine while Nathan muttered several obscenities. "I told you he'd be disappointed."
Nathan looked a little more than just disappointed, Caine decided. Jade's brother looked as though he wanted to kill someone. Since Caine had felt much the same reaction when his new stables were destroyed, he found himself in sympathy with Nathan.
- A házad porig égett.
Nathan a tenyerébe temette az arcát, ujjai közül a legdurvább káromkodás foszlányai szűrődtek elő. Mikor újra felnézett, szemében gyilkos indulat lángolt. Caine – bár ezen maga is csodálkozott – mélységes sajnálatot érzett a férfi iránt.
- Porig égett a pompás házad. Ugye mondtam, hogy el lesz keseredve – fordult Jade Caine-hez, miközben bátyja válogatott szitkokat mormolt maga elé.
Nathan nem egyszerűen elkeseredett, állapította meg Caine. Úgy fest, mint aki szeretne felkoncolni valakit. Mivel Caine-t hasonló indulatok kerítették hatalmukba, amikor vadonatúj istállója leégett, nagyon is együtt érzett Jade fivérével.
Colin was trying to look sympathetic. "Was?" he asked.
Colin nagyot nyelt: - Már ez sincs meg, ugye?.
Colin igyekezett együtt érző képet vágni.
- Volt? – kérdezte.

2011. július 5., kedd

Az olvasás 7 hete - I. hét


Bár régebben regisztráltam, friss emberke vagyok a molyon. Az ok egyszerű: amikor feliratkoztam, nem értettem, miről szól az oldal. Csak nemrég fedezte fel Angi barátnőm, hogy tag vagyok, s az ő segítségével kezdtem tanulgatni, mit is lehet itt csinálni.
Az első esemény, ami a szemembe ötlött, s mindjárt meg is tetszett: az olvasás hete. Remek, imádok olvasni! Ez biztos nekem való.
Nem, állítólag nem vagyok diszlexiás, sem diszkalkuliás, így egy idő után fel is tűnt, van ott még egy hetes szám, s többszöri olvasás után sikerült összeraknom: hét darab is lesz ebből a hétből, majd megnyomtam a „részt veszek” gombot.
Nagyon tetszett az ötlet – köszönet érte Andiamónak a szervezésért, és minden résztvevőnek a bejegyzésekért, az olvasás népszerűsítéséért.
A témák elsőre érdekesnek tűntek, Á, erről könnyű lesz írni, mondám nagyvonalúan, elfeledkezve a középiskolában beszerzett, és máig is nagyon hatásosan működő fogalmazásgátlóról. Már vasárnap este ott ültem a témák felett, és lázasan töprengtem: nem emlékszem; fogalmam sincs; van olyan?; mijjjazaz adoptáció?, ja ott van mögötte…
Na igen, hogy tudjátok mihez kötni eme magvas válaszokat:
I. hét (júl. 4-10.)
Az első könyvélmény(ek)
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!
 
Nem emlékszem az elsőre (pedig állítólag arra mindenki emlékszik).
Nem volt jellemző az olvasás a családra. Voltak ugyan könyveink, de nem rémlik, hogy a szüleimet olvasni láttam volna, még az újság inkább csak járt, és jó volt begyújtani, vagy papírgyűjtésbe. Ez egyben azt is jelenti, hogy a könyvszeretetemet valószínűleg az iskolának, azon belül talán a napközinek köszönhetem. Az első ilyen jellegű emlékeim az olvasás órákat leszámítva (Cili iskolába megy. A két kis kecske.), a napközis délutánok, amikor Sárika néni a tanulás után felolvasott egy-egy fejezetet az Ózból… és nem fejezte be év végére. Furcsa módon az Ózt valamikor felnőtt koromban olvastam végig. Pedig másodiktól már jártam az iskolakönyvtárba (több üveges szekrény az iskola folyosóján), de ezt a könyvet sosem vettem ki.
 
A legmeghatározóbb élményem A háromágú tölgyfa tündéréhez kötődik, mert egyike azon ritka eseteknek, amelyet elhagytam egy könyvet. 42 éve történt, s nagy eséllyel a nevem előbb felejtem el, mint az a szégyent, hogy elvesztettem egy könyvtári könyvet. Mondanom sem kell, önálló létem (azaz amikor már nem a szüleim vették nekem a könyveket, hanem én magamnak, és azt, amit én akartam) első beszerzései közé tartozott ez a mesekönyv.
 
Egyébként a mai napig imádom a mesekönyveket. A magyar mesék világa maga a csoda, de meseügyben mindenevő vagyok. Kedvenc mesekönyvem az első, amit a szüleimtől ajándékba kaptam: A mesemondó szikla. Állatmesék, indián mesék, tündérek, királyok, tolvajok… volt abban minden. A kedvenc mesém viszont orosz, és tán a Harmadik meséskönyvemben van: A bíborszínű virág (mai nevén: A szépség és a szörnyeteg, de nekem bíborszínű virágnak jobban tetszik:).

Le sem tagadhatom az oroszimádatomat. Nemtudomka és barátai az első élmény már ötödiktől, amikor még a betűket is alig ismertem, de a Весёлые картинки c. újságból már beleszerettem a figurákba. Ehhez társult egy remek tanár ötödikben, egy másik a gimiben (mai napig a példaképem), és egyenes út vezetett az orosz tagozaton és orosz szakon át az orosztanárságig.
Óz, A háromágú tölgyfa tündére, A mesemondó szikla, Nemtudomka… kimaradt valami. Hogyne, rengeteg: a Mosó Masa mosodájától kezdve, Brumin, Pöttyös Pannán, és a pöttyös, delfin, csíkos könyveken keresztül a Siccig, vagy a Fekete István könyvekig a fél világ.

A végére hagytam a számomra legmegrázóbbat, hisz a Winnetout olvasva határoztam el, hogy indián törzsfőnök leszek. Az, hogy szőke vagyok, nem akadály (Csi Szo, a szőke indián az Olajkirályból), mint ahogy az sem, hogy lánynak születtem (Pacahontas, Az indián hercegnőből). Nem is olvastam, hanem valósággal faltam az indián regényeket (az ismeretterjesztőket is, nem csupán a kitalációkat), a hátsó udvarban pedig gyakoroltam; íjászat és ló híján csupán a késdobálást. Az egész világom omlott össze, amikor nyolcadikos koromban megkaptam a szemüvegemet, szemüveges indiánról ugyanis nem volt tudomásom. Többnapi zokogás után feladtam életem nagy álmát, és jött a gimnázium, a gimis kötelező olvasmányokkal, amelyeknek már nem mindegyike volt olyan szerethető, mint általános iskolai kötelezők. De ez már egy másik történet…



2011. július 4., hétfő

Holnap ismét...

10 milliószoros nap!
(10 Million-fold Creative Meditation Day)

What we give during this day we will get back 10 million-fold from the Universe. Send loving thoughts to your loved ones. Think about your life, realize who is your true friend, whom you can trust. 
Do everything you want to get back 10 million-fold stronger. You plan your path, you create your circumstances, relationships.
During this day you have a bigger chance to get rid of your old bad habits, emotions or actions.


 Figyelj rá, mit mondasz, mit kívánsz!

Travis Fimmel as Acheron