Vendégblogger: mia olvas 6.

Hosszú kihagyás után egy kis humor.

Katie Fforde: Majdnem tökéletes

 

A történet olvasása alatt nem tudtam elhessenteni az érzést, hogy bármire is vonatkozzék a könyv címe, számomra e két szó kétségkívül hősnőnkre illik, aki tökéletes. Majdnem tökéletes…

Anna belsőépítész, aki házakat újít fel, aztán jó kis haszonnal túlad rajtuk, ezzel keresi kenyerét. Egy bájos angliai falucskában vesz egy apró, nagyon lerobbant kis házat és beleveti magát a felújítási munkákba. Nincs villany, fürdőszoba, víz épp csak, bútor semmi, szóval abszolúte nomád körülmények várnak rá a négy fal között.

Megismerkedik és szinte egy nap alatt életre szóló barátságot köt Chloe-val, a három gyerekes szomszédasszonyával és neki köszönhetően egy nap után már egy agár először boldogtalan, később boldog tulajdonosa lesz.

Hősnőnk évek óta plátói szerelmet táplál a főiskolán megismert sármos, jómódú építész vendégelőadóba, akinek az anyja ebben a kis falucskában lakik. Egy másik nagyon jóképű férfi is belép az életébe, akinek a munkája a felújítások felügyelete, és még az Agármentő Alapítvány örökbe adó tisztje megtisztelő titulust is birtokolja.

A csepp, bájos kis angliai falucskában nemcsak az apró házikó tüneményes, de mindenki édi-bédi cukipofa, segítőkészek, barátságosak, kedvesek, férfi, nő, gyerek, a kutya is tündibündi bűbáj, szóval minden és mindenki imádnivaló. Egyedül az elbűvölő építész cseppet sem elbűvölő anyja nem illik e jóságos kis közösség tündéri tagjainak sorába, ő itt a mesebeli kiállhatatlan, utálatos, sótlan és sznob, rosszindulatú és gonosz vén banya.

Na, ennyi a nem túl bonyolult, de édes és varázslatos kis történet dióhéjban.

Hősnőnk nagyon ügyes minden építkezéssel kapcsolatos szakmunkákban. Kiskorában azt látta, hogy anyja a legtöbb szerelési munkához férfiak segítségét kéri, ezért ő már akkor eltökélte, hogy ő minden ilyesmihez érteni fog! Így aztán eltökéltsége segítségével röpke pár év alatt az összes kétkezi szakmát tökéletesen elsajátította!

Hősnőnk, amiben tökéletes…

Tökéletes szaki. De nem ám csak olyan Mekk Elek módon, dehogy! Tökéletes belsőépítész, a főiskola után 27 éves korára tökéletesen kitanulta szinte az összes építkezéssel kapcsolatos szakmát. Hogy mikor, hol, hogyan? Egyszerű… egy ideig ácsműhelyben volt segéd a lelkem. Igen. Innen a tökéletes tudás! Ott aztán tökéletesen megtanult tökéletesen szegélylécet rakni, polcokat, gardróbokat készíteni, beépíteni, újjáépíteni ablakokat, sőt még redőnyöket is! De ez nem minden! Tökéletesen tud politúrozni, kandallót helyreállítani, padlót, parkettát lerakni, kőműveskedni, homokfúvás, festés, gerendázás neki bakfitty, fürdőszoba kialakítás, vízszerelés úgyszintén. Mindezt segítség nélkül, egy szál egyedül! Emellett persze be is rendezi a házakat, ehhez színpalettákat, textilmintákat, bútorokat is nézeget, vásárol, de elmondása szerint azért számára sokkal fontosabb a szennyvízvezeték fekvése…

Egyedül, minden segítség nélkül, tökéletesen meg- és beépít három szintre felnyúló eszméletlen gyönyörű csigalépcsőt! Ehhez elég egy remek könyv sok hasznos számolással, példával, meg egy helyre kis kézifűrész, és természetesen a varázsszó, az eltökéltség és voálá, a tökéletes lépcső tökéletesen kész is!

Tökéletesen tud biciklire rakodni és így kerekezni! Vagány hősnőnk a bontott anyagok szállítását is megoldja egy kétkerekűn.  Igen. A saját kis meggyötört kacsóival elővarázsolt csigalépcső bontott deszkákból álló anyagát egy ismerőse ajánlotta fel. A kidobásra ítélt, de illegálisan – csitt!  – eltulajdonított bontott deszkákat egy telepről a sötétség leple alatt a biciklijén három éjjel hordta el…!

Tökéletes barát. Tökéletesen képtelen nemet mondani. Például a szomszédasszony barátnő pofátlanságaira és tapintatlan kérdéseire… Arra sem, hogy mindenféle kínos és kellemetlen dolgokba belerángassa, így csinálva belőle tökéletes idiótát. Végül a teljesen romos, lakhatásra alkalmatlan házban még rásóz egy agár kutyát is. Ekkor még sem belevaló kis hősnő, sem bánatos szemű agár nem látja egy nagytestű négylábúval való lakhatás aggasztó feltételeinek nyűgét…

Tökéletes falmászó. Az emeletre csak egy falnak támasztott roskatag létrán lehet felóvakodni, de az erős teák és még erősebb eltökéltség segíti rettenthetetlen hősnőnket, hogy az emeletre különböző bútorokat, székeket, éjjeliszekrényt teljesen egyedül felhányja…

Hősnőnk, amiben csak majdnem…

Majdnem tökéletes villanyszerelésben és vakolásban… De semmi vész, bőven maradt még eltökéltség!

Majdnem tökéletes slamposság. Egy pár bakancsa van, más lábbelije nincs. Egy-két farmerja és pár könyöknél, meg még itt-ott lyukas, turkálóból kotort pulóveren és csekély szürkére színeződött bugyin kívül semmije nincs. Állandóan egy munkás kezeslábasban és abban az egy pár bakancsában grasszál. Minden szakmában profi hősnőnk eltökéltségének segítségével képes lenne egyedül felújítani akár egy romos kúriát is, de eltökéltsége becsődöl a turkálóból szerzett gúnyáin tátongó lyukak megvarrásánál…

Majdnem tökéletes nincstelenség. Belsőépítész, asztalos, kőműves, burkoló, kandallóépítő, víz- csatornaszerelő, festő, parkettázó, redőnyszerelő hősnőnek 27 éves korára az erős eltökéltségén kívül van még egy telefonja, pár szerszámja, egy biciklije, egy bakancsa, munkásruhája meg az említett pár lyukas, elszíneződött rongya és egy rátukmált agara.

Majdnem tökéletes kikupálódás. Egy-két alkalomra. A főiskolai évfolyam találkozóra és pár randira szomszédasszony barátnőnek már nemcsak mosógépét, tisztálkodó szereit, kádját, de ruhásszekrényét is kisajátítja. A szó szoros értelmében a szomszédból öltözik. Ruhák, cipők, táskák, ékszerek, pipereszerek mind-mind lenyúlva. Ami ilyen alkalmakkor sajátja, az az erős eltökéltsége és az elszürkült bugyija.

Majdnem tökéletes igénytelenség. Kezén a bőr szárazra repedezett és a vörös sebhelyek majdnem tökéletesen illusztrálják, hogy a fűrésszel nemcsak deszkát szokott nyesegetni… Szakmunkáinak és eltökéltségének következtében körmei szutykosak és letörtek, de ugyanez vonatkozik tökéletes vonalú lábának majdnem tökéletes elhanyagoltságára is…

Hősnőnk nap, mint nap vezetékeket húzkod, fúr, farag, fűrészel, éjszakákig szerel tündibündi mesebeli kis házikójában. Ennek köszönhetően leharcolt kis házikó egyre csinosabb lesz, míg csinos kis hősnőnk egyre leharcoltabb…

Majdnem tökéletes nőietlenség. Ezermesterünknek még sosem volt ruhája, szoknyája – végül is milyen szaki vakol lapszoknyában, há’ nem…?  –, bolerót még sosem látott, ezt barátnő meg is érti, hisz’ hősnőnek nincs tévéje… (Csoda, hogy barátnő szekrényében turkálva egyáltalán ráismert az elegáns, nőies göncökre…, biztos ilyen rongyokat valamikor, valahol már látott tévében...). Egyébként nemcsak ruhát, de cipőt sem szokott venni… (Könnyű annak, akinek a barátnő szekrénye egy ingyen turkáló...) Még az elegáns bársony kesztyűt is barátnő szerzi meg számára, míg ő inkább jó kis vízvezeték-szerelést végez csábos kezeslábasában…

De láss csodát! Kezeslábas, kinyúlt, lyukas pulcsi, bakancs, töredezett, koszos köröm és összeszabdalt kacsó, csapzott haj, meg láb- és hónalj borosta mind bagatell, mer’ jóképű szingli pasik itt eme bájos kis angol falucskában ilyen kellemre gerjednek…

(Egyszer azért csak kénytelen lesz valahová cipőért beporoszkálni, ha máskor nem is, de akkor, amikor a kiskorától hordott bakancsának a talpa már szétmállott a malteros vödör mellett…)

Majdnem tökéletes ostobaság. Rég látott főiskolai évfolyamtársak elismerő megjegyzéseire ízibe’ kicsacsogja, hogy elszürkült és géz vékonyra kopott bugyiján kívül a csábos ruha, ékszer, táska, cipő, kesztyű mind szomszédból lenyúlt hacuka.

Azért viseli barátnő szerzeményét, a dekoratív, könyékig érő bársony kesztyűt, hogy bársonyos hangú, sármos építész igéző szemei elől a berepedezett bőrű, letört körmű, cafatokra fűrészelt kezeit elrejtse. De úgy fél óra múlva a jóképű építész hízelgő bókjainak hatására kesztyű hanyagul lekapva, és szerelemtől kergén locsogó kis ezermesterünk cseppet sem bársonyos kezecskéit szeleburdin építészünk megdöbbent, de igéző szemei elé tolta.

(Csábos mesterünknek pár percig viselt bársonykesztyűre költeni pocsékba ment pénz volt, inkább vettek volna neki valami hasznosabbat, esetleg a padlódeszkák pakolgatásához egy rakodókesztyűt…)

Majdnem tökéletes lúzerség. Barátnő erőszakos rábeszélésére hősnőnk vele tartott a jóképű építész sznob, utálatos és rosszindulatú anyjához, aki tombolán nyert ingyen takarítást. Egész nap tartó takarítás cefetül koszos üvegházban. Vénasszony lekezelően bánik velük, hátsó ajtón közlekedhettek, mint régi korban a cselédek, szódabikarbónát kaptak tisztítószerként… Ezt roppant viccesnek tartják, pókhálós fejüket összedugva vihognak, ahelyett, hogy a sznob némber szikkadt fejét belenyomnák a szódabikarbónával dúsított szutykos vízzel teli vödörbe.

Na, és mit csinál ezután bárgyú kis hősnőnk? Megalázó esetét kuncogva meséli el sármos építészének… Ő ezt annyira nem tartotta komikusnak, és ezzel cseppet sincs egyedül…

Hagyja magát rávenni a szekrénybutik-turkáló tulajdonos barátnő részéről, hogy egy bazár-vásáron a nyílt terepen bikinire vetkőzve csobbanjon egy jakuzzis kádba. Vásározók körbeállják, fényképezik, fixírozzák, miközben a kölcsön bikiniben megszégyenülten vacog a habos hideg vízben és próbálja rejtegetni növésben lévő láb- és hónaljszőrét. Később, a bemutatóért kapott ajándékoktól felpakolva az egész kínos jeleneten fineszes barátnőjével hígvelejű hősnőnk jókat kacarászik.

(Biztos akkor is jókat derült profi mesternőnk, amikor újra felidézte magában ezt a kacagtató jelenetet, míg az emeleti fürdőszobában teljesen egyedül beépítette ezt a jakuzzis kádat... Legalább az izzasztó munka közben volt valami, ami széles vigyort csalhatott bájos kis orcájára, miközben a kád mellett tejföl sűrűségűre keverte a habarcsot…)

Majdnem tökéletes felelőtlenség. Magához vesz egy ártatlan négylábút, bár azt sem tudja, egy-két hét múlva ő maga is hol hajtja álomra homokfúvó morajától és a csigalépcső számításaitól zúgó fejecskéjét…

Majdnem tökéletes szutykosság. Hősnő majd’ egész történet alatt izzadtan, porosan, retkesen téblábol mesebeli kis házikójában és a bájos falucskában is. Akkor nem szutykos, ha csábos testével időnként belecsobbanhat barátnő vagy agármentő hivatali szépfiú kádjába. Ugyanez vonatkozik azok mosógépére és hősnőnk redvás ruhájára.

Szupernőnk éjt nappallá tévő folyamatos szakszerű szerelései alatt nemcsak poros haja növögetett, de láb- és hónaljszőrzete is. Ennek magyarázata, hogy kis házikója felújítási törmelékei között elkallódott apró borotvája… Sebaj, majd barátnő kádjában a lenyúlt szappan, sampon kombóhoz hozzácsapja annak borotváját is…!

(Majdnem tökéletesen biztos, hogy a szakmunkák lázában égő trehány hősnőnk borotvája a felújított kandalló krémes állagú fugájában végezte, vagy esetleg végső nyughelyre lelt a szakszerűen lerakott padlódeszkák alatt.)

Majdnem tökéletes fényevő. Hősnőnknek az életerő és eltökéltség a tökéletes táplálék. Néha-néha, ha nem ő állja a cechet, akkor azért a teán, életerőn és eltökéltségen kívül még mást is magába nyel…

A könyvnek úgy az utolsó 40 oldala teljesen felesleges volt, kár volt tragédiával meg erőltetett konfliktussal nyújtani a történetet. Bőven elég volt a történetben egy nincstelen, csóró szereplő, szükségtelen volt ezt még eggyel növelni…

A történet úgy 50%-a házfelújításról szól, 20%  kedves, szerető, segítőkész, tündéri barátokról, 20% a bonyolult csigalépcső megépítéséről, 5%  szerelemről, a fennmaradó 5% meg az agarakról…

A könyv igazán kellemes kis romantikus olvasmány lett volna, ha a történet kicsit életszerűbb, ha kicsit rövidebb, és ha az írónő óriási lelkesedéssel nem törekedett volna túlszárnyalni nagyotmondásban a már rég megboldogult Münchhausen bárót… Akkor majdnem tökéletes.

Anekdotázunk?

"Mert legalább egy könyves sztorija mindenkinek van" - írja PuPilla. Erre én itt töröm a fejem vagy egy hete, és semmi. Létezik, hogy majd' fél évszázadnyi könyves múlttal egy jó történetem se legyen? (*irul-pirul*) Végül egyhetes agytúráztatás után feladtam. Tetszik-nem tetszik, ez a kör kimarad, mert az egyetlen soványka "sztori" még elsős koromból származik, annak is csak farka vagyon, mert a füle eszembe sem jut. Ki tudja, mi késztet egy ártatlan, hétéves leányzót arra, hogy a finom, kemény fedelű Gőgös Gúnár Gedeonnal jól fejbe csapja a padszomszédját. S hogy az úriemberek már a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején is ritkaságszámba mentek, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az ominózus ifjú ember válaszul meglendítette a tisztasági csomagját, és jól képen mázolt. No, szaladtam is bőgve a tanárnénikhez, de a sunyi gonoszok viszonylag rövid faggatózás után rájöttek, hogy a dolog úgy kezdődött, hogy Zolika visszaütött, és cseppet sem sajnáltak, sőt valószínűleg csak azért nem kaptam intőt, mert harci sebtől vérezve így is halálra voltam rémülve. Mondanom sem kell, végtelenül fel voltam háborodva eme tanári közönyön, már csak azért is, mert nagyon helyesen éreztem, hogy én vagyok a saras. A rövid csetepaté emlékét pedig a mai napig őrzöm a bal szemöldökömön vágás (csini szőrhiány) formájában, a tisztasági csomagban ugyanis olló volt, s ha csak egy kicsit lejjebb talál el...

Mivel ez soványka zsákmánynak tűnt, úgy véltem, itt a legjobb alkalom, hogy népszerűsítsem egyik kedvenc szerzőmet. Engedélyt kértem s kaptam a GABO kiadótól egy "rövid" könyves részlet közlésére.

[Darius] Épp a birtokot járta be új tiszttartójával, Purchase-szel, amikor Goodbody érkezett lihegve és izzadtan.

Már az is meglepte Dariust, hogy a végtelen türelmű, csendes és szinte láthatatlan inas túlmerészkedett a valaha rendezett kertek biztonságán. Az azonban, hogy az út nagy részét láthatóan futva tette meg, egyenesen megdöbbentette.

– Mi történt? – érdeklődött. – Ég a ház? Vagy a mosónő túlságosan merevre keményítette a gallérjaimat?

– Uram – zihálta Goodbody. – A könyvei.

Darius megdermedt.

Csak azokat a könyveket hozta magával Londonból, amelyekről úgy vélte, szükség lehet rájuk, ha utána akar nézni valaminek a gazdasággal kapcsolatban. A könyveket a hálószobájában tárolta, ahonnan Goodbodyt kivéve mindenkit kitiltott.

Ez azért történt így, mivel a legcsekélyebb mértékben sem bízott Lady Charlotte-ban. Könnyen el tudta képzelni, hogy a lány ezernyi bosszantást tervel ki, amellyel kellemetlenkedhet neki, különösen, ha a buldogot is segítségül hívja.

Daisy jól idomított és jó természetű kutyának tűnt. Ám egy buldog, különösen, ha fiatal, szorgos állat tud lenni. Ha nem üldözhet patkányokat, talál magának más rágcsálnivalót.

Csak nem jutott be – vagy engedték be – a hálószobába?

– Mi van a könyvekkel? – kérdezte nagyon nyugodtan.

– Néhány ládányi érkezett belőlük ma délelőtt – felelte Goodbody. – Nem értesítettek róla, uram, különben azonnal szóltam volna önnek. Én is csak nemrég szereztem róluk tudomást, amikor véletlenül elmentem a könyvtár előtt. Láttam, hogy a ládákat kinyitották, és Lady Charlotte a könyveket rakosgatja. – Az inas egy pillanatra elhallgatott. – Nem az én tisztem, hogy egy hölgynek megmondjam, mit tegyen, de nem voltam biztos benne, uram, hogy tájékoztatta-e a hölgyet a szisztémájáról.

Darius kevesebb, mint két tucat kötetet hozott magával. Ezek elfértek egyetlen utazóládában.

– Néhány ládányi könyv – mormolta, miközben rossz előérzet lett úrrá rajta.

– Igen, uram. A mennyiségből ítélve, a teljes könyvtára megérkezett – mondta Goodbody. – Minden kötet.

Darius gyűjteménye több száz könyvet tartalmazott. Sok ritkaság is akadt köztük, és néhányuk pótolhatatlan volt.

– De én nem küldettem értük – értetlenkedett. – Biztos vagyok benne, hogy… Ó, az ördögbe is!

Az anyja. Biztos az ő mesterkedése van e mögött. Az akarata ellenére szolgákat küldött a Beechwood-házba, hogy előkészítsék Dariusnak. Ezek a nem kívánt szolgák a hét elején visszatértek Londonba. Anyja vagy tőlük, vagy kiterjedt levelezése által bizonyára értesült róla, hogy Lady Lithby kézbe vette a Beechwood-ház rendbehozatalát.

Anyja egyszerűen úgy döntött, hogy utána küldi a könyveket.

Anélkül, hogy vele megbeszélte volna.

Szokás szerint.

Gyakorlatilag attól a pillanattól fogva, hogy megszületett, Dariusnak erővel kellett kikövetelnie az őt megillető helyet, különben háttérbe szorították, elnyomták a körülötte lévő erős egyéniségek. Ha nem volt jelen, hogy kiálljon magáért, az anyja döntötte el, mi a jó neki.

Most pedig becses könyvei egy olyan nő kezében vannak, aki nyilvánvalóan úgy vélte, Darius életéből hiányzik a szenvedés és a megpróbáltatás, és szilárdan eltökélte, hogy változtat ezen a helyzeten.

Darius felpattant a lovára és vágtatva indult vissza a házba.

* * *

Darius berobbant a könyvtárba, aztán dermedten megtorpant.

Lady Charlotte a könyvtári létra közepe táján állt a kezében egy könyvvel. Ruhája poros volt és pókhálók tapadtak rá. Csipkés főkötője bizonyára fehér volt valaha. Most inkább szürkének tűnt, és a haj, amelyet óvnia kellett volna, kiszabadult a fogságából, és a szőke fürtök a lány tarkójára tapadtak. Kötényének szalagjai csodásan gömbölyű fenékre lógtak, amelynek formája – hála az izzadságtól nedves bőrre tapadó fehérneműnek – tantaluszi kínokat okozó tökéletességgel kirajzolódott a ruha alatt.

Apró porcica ragadt a lány lábbelijének talpára, arra a rövid szárú cipőre, amely túl gyengének tűnt ahhoz, hogy cipőnek lehessen nevezni. Dariusnak fogalma sem volt róla, minek hívják. Csak annyit tudott, hogy megmutatja a boka vonalát, és a harisnya kis részét is megpillantotta, amikor a lány felnyúlt, hogy a helyére tegye a könyvet.

Beléptére Lady Charlotte kurta pillantást vetett rá, s csak utána emelt fel egy könyvet a létra legfelső fokáról.

– Valami baj van, Mr. Carsington? – érdeklődött kedvesen. – Talán kigyulladt a serfőzőház? Vagy netalán felfedezte végre, hol bujkálnak a beígért patkányhordák? Szegény Daisy unatkozik.

Darius elszakította a tekintetét a hölgy fenekéről és bokájáról, és a kutyára nézett. A buldog a létra mellett feküdt és szorgosan rágcsált valamit. Nevének hallatán reménykedve felpillantott.

Darius a mancsai közt lévő valamire meredt.

– Az ott egy könyv… könyv volt, amit rágcsál?

– Fordyce Prédikációi.

Darius lélegzete egy pillanatra elakadt, de aztán megnyugodva fellélegzett, és beljebb sétált a könyvtárba, a ládák közti keskeny ösvények közt kígyózva.

– Az nem az enyém – állapította meg. – A gyűjteményemben egyetlen prédikációskönyv sem található.

– Miért is nem lepődtem meg? – mormolta a lány.

Bár Darius hallása jobb volt, mint a legtöbb emberé, úgy tett, mintha nem értette volna a lány szavait.

– Elnézést, hogy mondta? – lépett közelebb a létrához.

– Nem az öné, ez csak természetes – mondta érthetőbben Lady Charlotte. – Sohasem engedném meg Daisynek, hogy megrágja az ön valamelyik könyvét. A prédikációskönyv az enyém, de amint látja, Daisy sokkal több élvezetet talál benne.

Valami kattant Darius elméjének mélyén, de a gyakorlatilag az orra előtt lévő formás fenék elhomályosította a gondolatait.

– Akkor bizton remélhetem, hogy azt is udvariatlanságnak tartaná, ha Daisy lepisilné valamelyik könyvemet? – kérdezte.

Lady Charlotte halk, fuldoklásszerű hangot hallatott. Nevetett volna? Vagy csak port lélegzett be? Darius egy kicsit közelebb húzódott a létra egyik végéhez, hogy a lány arcába nézhessen. Nem látta rajta a nevetés jeleit.

– Természetesen azt sem engedném meg soha – nyugtatta meg Charlotte a férfit.

Darius ismét a lány arcára nézett. Nem értette a viselkedését… de tény, hogy az esze nem is járt valami fürgén. Látta, hogy az orcája kipirult. Látta, hogy néhány szőke hajfürt a homlokára tapadt. Látta, hogy vékony verítékréteg borítja az arcát és a nyakát.

Nem volt szokatlan, hogy egy úriember izzadni lát egy előkelő hölgyet. De leginkább akkor látta őt ilyen állapotban – maga fölött, maga alatt vagy maga mellett –, amikor heves csatát vívott vele szeretkezés közben.

Dariust elöntötte a forrósság, s ágyékát egyáltalán nem ismeretlen érzés bizsergette meg.

Ne vesztegesd az idődet! – intette le a nemi szervét.

De az nem hallgatott rá. Csakis a meleg, nedves női testre koncentrált. Esze sem segített. Elméje a feldúlt ágyon fekvő zilált és felhevült nő képeit vetítette elé.

– Mit csinál azon a létrán? – kérdezte bosszúsan. – Ezernyi szolga tüsténkedik a házban. Nem az lenne a dolga, hogy egy karosszékben ülve limonádét kortyolgasson és ugráltassa őket?

– Már ellenőriztem a munkájukat – felelte higgadtan Lady Charlotte. – A londoni szolgák épp csak megmutatták a seprűt a padlónak, és azt még takarításnak is nevezték. Meghagytam a mi embereinknek, hogy rendesen csinálják meg, mialatt én szétválogatom a könyveket. De más dolog a takarítás, és más a könyvek elpakolása. Nem mindegyik szolga tud jól olvasni, némelyik meg épp csak egy kicsit. Egyszerűbbnek tűnt, ha én magam csinálom.

Kézfejével megdörzsölte a homlokát, piszokcsíkot hagyva maga után.

– A könyvek elrakása kemény munka – jegyezte meg Darius. – Vörös az arca, és izzad is.

– Egy úriember nem vesz észre ilyesmit – pirított rá Lady Charlotte.

– Honnan vette ezt a képtelenséget? – csodálkozott Darius. – Ez pontosan az a fajta dolog, amit egy férfi észrevesz.

– De én úriembert mondtam.

– Az úriemberek is férfiak – vont vállat Darius. – De azt hiszem, arra gondol, hogy úgy kellett volna tennem, mint aki nem veszi észre. Ez is egyike azoknak az ostoba társasági szabályoknak.

– És ön nem hisz a szabályokban – állapította meg szárazon a lány.

– Nem jobban, mint ön – vágott vissza Darius. – Tudom, hogy az is a szabályok ellen való, hogy egy hölgy kétkezi munkát végezzen, ön mégis saját maga rakja helyére a könyveket.

– Azt akartam, hogy rendesen legyen megcsinálva – lépett le Lady Charlotte a létráról. Kezében Homérosz Iliászát tartotta. Darius kíváncsi lett volna, tudja-e, mi az.

Nem hitte, hogy a lány tanult volna görögöt. Rendkívül ritka kivételektől eltekintve – mint például sógornője, Daphne esetében –, a klasszikus nyelvek nem tartoztak a hölgyek neveltetésének tantárgyai közé. Tapasztalatai szerint, minél magasabban állt egy hölgy a társadalmi ranglétrán, annál kevésbé számított a neveltetése, sőt az intelligenciája.

– Kíváncsi lennék, hogy ön szerint hol van egy görög erotikus eposz megfelelő helye – mondta Darius.

Lady Charlotte lepillantott a kezében tartott könyvre, és reakciója elárulta Dariusnak, hogy ő sem ért jobban görögül, mint Darius az egyiptomi hieroglifákhoz. Orcáján a rózsás pírt lángoló vörös váltotta fel, amely a nyakára is tovaterjedt.

Magas nyakú, sokfodros ruhát viselt, de elöl néhány kapcsot kipattintott, így nyaka és alatta egy vékony sáv láthatóvá vált. Az ingváll valaha keményített anyaga most petyhüdten lógott. A lány elhúzta a nedves anyagot a bőrétől, és azzal legyezgette magát. A mozdulat felfedte keble domborulatát, és az ingerlő halmok közt csordogáló vékony izzadságpatakot is.

– A K alatt – mondta.

– K? – ismételte Darius értetlenül. Hirtelenjében csak egy dolog jutott eszébe, amely ezzel a betűvel kezdődik.

Nagyon is tudatában volt az enyhe pézsmaillatnak, amelyet azonban egyáltalán nem érzett kellemetlennek. Ellenkezőleg. Pontosan az a fajta illat volt, amely az állatvilágban arra késztette a kan kutyákat, hogy átássák magukat a kerítések alatt és átugorják a falakat: a tüzelő nőstény illata.

Előhúzta a zsebkendőjét.

– Talán szívesen letörölné az… ööö… a nem-izzadságot – nyújtotta oda a lánynak.

– Köszönöm – vette el Lady Charlotte.

Darius a polcokra nézett. Valami nem volt rendben, nagyon nem volt rendben, de eltompult agya nem tudta megtalálni, hol a hiba.

Darius kétségbeesetten próbált összpontosítani.

– K – mondta újra. – A görög G-vel kezdődik, az eposz E-vel… ahogy az erotikus is.

Lady Charlotte megtörölgette a homlokát a zsebkendővel.

– K mint külföldi – magyarázta meg a betűválasztást.

– K mint külföldi – ismételte a fiatalember.

A lány biccentett.

Darius körülnézett. Meglepetten pislantott egyet, aztán az egyik polchoz sietett, és a könyvekre meredt.

– Ábécé sorrendben rakta be őket – mondta színtelen hangon.

– Igen – felelte a lány vidáman.

– Cím szerint.

– Pontosan, kivéve a külföldieket. Először arra gondoltam, talán az írók neve szerint kellene rendezni őket, de úgy véltem, a cím alapján biztos könnyebben megjegyzi a könyveket.

Darius a lány felé fordult, aki nyilván azt hitte, mással van elfoglalva, ezért nyugodtan széthúzta maga előtt a ruhát, és a keble közti völgyet törölgette a zsebkendővel.

Muszáj megölnöm, gondolta Darius.

Ez túlment mindenen. Ez botrányos volt!

Darius összeszorította a száját, és igyekezett a polcokra koncentrálni.

– Rengeteg könyvet látok az A betű alatt – mondta kimérten. – A sérv leírása. A természet egyetemes rendszere. A természet és politika törvényeinek elemei.

– Ugye? Meglepő, hogy milyen sok tartozik oda – helyeselt derűsen a lány. – De az E betű alatt is szép számmal talál könyveket – lépett oda az egyik polchoz és olvasni kezdte: – Egy gyakorlatias gazdálkodó tapasztalatai. Egy részletes beszámoló az erkölcsi elveket érintő kutatásról. Egy szkeptikus vegyész feljegyzései. – Aztán egy másik polc felé intett. – De a T betűhöz is meglehetősen sok kötet került. Tanulmányok vagy tézisek erről meg arról.

– És K mint külföldi.

– Igen – bólintott ragyogó arccal a lány.

– Lady Charlotte!

– Könyörgöm, meg ne köszönje! Biztosíthatom, nagyon élveztem a pakolást.

Azzal visszaadta a férfinak a zsebkendőt, a Homérosz kötetet egy közeli könyvrakás tetejére tette, és otthagyta a fiatalembert.

(A GABO kiadó engedélyével)

Sztoriztak még:

Bill: Anekdakoták

Ilweran: Mert mindenkinek van legalább egy könyves sztorija...

Miamona: Ha én ezt a klubban elmesélem...

Nima: Ki írta? Vagy akkor mi a címe?

PuPilla: Mert legalább egy könyves sztorija mindenkinek van

Titti: Psssszt... Épp sztoriban vagyok...

Csatlakozott még:

Anaria: Kalandok a könyvek körül
Andi: Anekdoták - ...mert beszélnünk kell erről is
BookwormGirl: Könyves anekdoták
Nita: Ha én ezt egyszer elmesélem, avagy könyves sztorik
Zakkant: Könyves anekdoták

Vendégblogger: mia olvas 5.

 Hosszú ideje hanyagoltam a romantikus irodalmat, valahogy mostanában nem éreztem késztetést arra, hogy akár egynek is nekilássak. Nemrég keresgéltem olvasnivalót és beleolvasgattam pár romantikus/erotikus könyv fülszövegébe. Amikor a nem tudom hányadik milliomos sármőr nightklub tulajdonos vagy hatalommániás, uralkodni vágyó milliárdos cégtulajdonos, mind sötét titkokkal a múltból szövegeket olvastam, már el is ment az a kicsi kedvem is. Könyörgöm, árulja már el valaki, hogy az a sok, általában unatkozó és az unalomtól már teljesen degenerált háziasszonyból „bestseller írónővé” avanzsált egyszerű teremtések miért gondolják, hogy csakis egy milliomos, hatalommániás sz@rházi lehet vonzó a nők számára? Miért nem lehet egy átlagos, normális, hétköznapi pacák egy romantikus könyv főhőse? Aki erre a rejtélyre tudja a választ, az ossza már meg velem! Már ott tartottam, hogy istenem, találjak már egy jóképű szobafestőt, aki dagadó izmokkal szende kis hősnő csepp szobájának plafonjára keni föl a lehullott vakolatot… vagy egy jól megtermett asztalost, amint vaskos nyakán gyöngyöző izzadságcseppekkel azon munkálkodik, hogy izmos karjai segítségével felszerelje azt a régóta vágyott pöpec kis polcrendszert hősnő kamrájában… mindent megmunkál…, fúr… utána meg derűsen fűrészel… ilyen mé’ nincs???

Végül belebotlottam egy olyan történetbe, ami egy sportolóról szólt. Bár az „erotikus megszállottság” meg a szokásos „mély titok” riasztó volt, de gondoltam egye fene, ha nem is a vágyott nagydarab asztalos, de legalább nem a százezredik cégtulajdonos.

A könyv Katy Evans: Valós c. állítólagos bestsellere. 

 „Forró. Szexi. Izmos. Fájdalmas. Valós. Perzselő nemzetközi bestseller, mely elsöpör mindent, amit korábban a szenvedélyről képzeltél Remington Tate rossz fiú hírében áll a ringben is, ringen kívül is. Gránitkemény teste és nyers, állati ereje őrületbe hajszolja női szurkolóit. Neki azonban attól a pillanattól, hogy a szemébe nézett, nem kell más nő, csakis Brooke Dumas. Vágya színtiszta, ellenállhatatlan és VALÓS. Brooke számára álomállásnak tűnik a jól fizető új, sportterápiás munka: karban tartani Remington testének tökéletes gépezetét. De mialatt vele és csapatával sorra látogatja a földalatti harc veszedelmes arénáit, Brooke testében is fellobbannak a legősibb vágyak. Ha volt is olyan pillanat, hogy Brooke és Remy csak flörtöltek egymással, hamarosan mindkettejükben kibontakozik az erotikus megszállottság, és kapcsolatuk ennél is többel kecsegtet. Izzó vágyuknak azonban sötét oldala is van. Vajon képesek lesznek-e kitartani, amikor fény derül Remy legmélyebb titkára, és Brooke-nak családja segítségére kell sietnie vagy hirtelen minden, amit olyan valósnak véltek, szertefoszlik, mint a káprázat?”

A könyv elején a szerző bemutatkozik, elmondja, hogy az íráson és sütögetésen kívül még mit imád, de erről majd később…

A fülszöveg alapján valami új, az illegális boksz izgalmas világába kalauzoló, romantikával, kevés erotikával fűszerezett érdekes történetre számítottam. Sajnos ebből szinte semmit sem kaptam, helyette hosszas leírásokban újra és újra olvashattam hősnőnk lenyűgöző külsejű bokszolónk iránti csodálatáról, epekedéséről és vágyakozásáról. Mindezt a 430 oldalból legalább 350 oldalon keresztül újra és újra és újra… A csudára kidolgozott izmai, hümmögései, nyögései, morgásai, szexi nézései, ringben ejtett laza táncikálásai, kemény ütései, vagyis minden, amit férfias hősünk úgy az egyszerű és a nem túl egyszerű életben megmutatott magából, attól hősnőnk intim izmai azonnal összerándultak. Csakhogy ilyeneket hősünk a nap 24 órájában folyamatosan művel, így hősnőnket ugyan akaratlanul, de rákényszerítette a heteken át tartó, egész napi intenzív intimtornára… és ez csak tovább fokozódott, mert bokszolónk szaga és feromonjai nem kímélték nőiségének többi szervét sem, így gyötrelemből bőven kijutott még rángások és görcsök formájában méhének és petefészkének is… illegális boksz meccsek királyának látványától állandóan nedves lesz, de  nem a szeme…vagy lucskos, de az sem a hónalja…

Hősnőnk sportpályafutása sajnos derékba tört, de utána küzdősportok terén lett baromi kemény, annyira, hogy nem létezett olyan férfi, akit egy rúgással le ne döntött volna a lábáról. Ezt a kemény csajt egyedül csak hősünk nyolckockás hasizmai és arcának gödröcskéi fektetik két vállra… Persze ezen nincs is mit csodálkozni, hisz hősünk hibátlan külseje mellett még eszméletlen nagy erővel bír, mindenkit KO-val kiüt, szinte már nem is ember, a barátok szerint egy kézzel képes lenne egy egész elefántcsordát is lecsapni. Szóval ez a gödröcskés képű Adonisz akkora erővel bír, mint az a mitikus King Kong.

A könyv fennmaradó részében azért már sokkal kidolgozottabb a történet, ott már több mindenről van szó.  Abban már arról olvashatunk, hogy a nap minden percében, annak minden másodpercében ők ketten egymás iránt mennyire és hogyan vágyakoznak…

Amikor hősnőnk sportrehab tréner állást kap bokszolónk mellett, ennek nagyon örül, mert így munkának álcázva fogdoshatja annak  istenien izmos testét… De fájdalom, míg szépen karban tartja hősünket, eközben teljesen egészséges hősnőnk ebbe totálisan belerokkan. Mert szegénykének jöttek az állandóvá váló intim rángások, összehúzódások, görcsök… később ezekhez társultak erőteljes szívösszehúzódások és még a mellékveséi is majd’ taccsra mentek…

Szerencsére idővel rokkantsága gyógykezelésben részesül, mert munkaköre kibővült egy újabb megerőltető teendővel. Ez nem más, mint munkáltatójával való ágyban fetrengés és csókolózás, mindez több napon keresztül és strapás 24 órás készültségben… a rövid szünetekben zenehallgatás, evés, tévézés… Egyik telefonbeszélgetés alatt az anyja elküldené egy híres étterembe, de hősnőnk felcsattan, hogy „de anya, én dolgozom!” Na igen, szerencsére eme kemény munkatempó túléléséhez edzett hősnőnket átsegítette sportolói múltja…

Bokszolónk részéről a hosszú önmegtartóztatás oka, hogy csinos kis „trénere” megismerje. Hősnőnknek viszont már elege van az luxushotelek unalmas luxuslakosztályaiból, a strapás munkából, de főleg a régóta tartó intim tornából, pláne, hogy érezhetően kezd bekrepálni a mellékveséje… Szerinte már megismerte, igaz, pár mondaton kívül túrót sem beszéltek egymással, de a több napi ágyban csókolózás és több tucat szerelmes szám hallgatás szerintem is többet mond ezer szónál…

Végre szerelmük beteljesedik, innentől kezdve ezekről hősnőnk jóvoltából aprólékos ismertetést kapunk, mondhatni alaposan mélyrehatót… mindezt elbűvölően érzelgős és líraian gyönyörű leírásokban… az ebben elhangzó kifejezések is annyira finomak, szépségesek és romantikusak, mint a börtön szleng… (Remélem, mocskos szájú kis trénerünk a férfiaktól mindig megkapja a nők részéről elvárt mély tiszteletet, mert az ilyen ki is érdemli…)

Aztán volt egy pillanat, ahol elérzékenyülve visszareppentem a tanyavilágba, mikor Terka néném az egyik ujjával betömködte a kukoricát szegény liba gigájába. Itt is ugyanerről olvashattam, csak nem tanyán, hanem luxuslakosztályban és nem Terka néném, hanem izmos bokszolónk és nem libába (bár…) és nem a gigájába és nem kukoricát tömködött… ez legalább annyira varázslatosan romantikus volt, mint a libatömés… Elérzékenyülten azt kívántam, nagy erotikus képzelőerővel megáldott háziasszony írónőnk is sokszor részesüljön ilyenben a muffinok és juharszirupos palacsinták sütéseinek szüneteiben.

A könyv még talán élvezetes is lehetne, ha ez a történet nem több úgy 80 oldalnál, mert annál több vágyakozás, nedvesedés, intim görcsök, rángások már nemcsak hősnőt gyötri meg cefet mód, de az olvasót is. Úgy a könyv felénél már együtt tudtam érezni szegény nyomorulttal, bár nekem addigra nem folytonos önkéntelen intim izomrángásom lett, hanem önkéntelen tikkelő fejrángásom… Két tikkelés között idézek pár fájdalmas gondolatot hősnőnk monológjaiból;

„… egyszerűen nem értem, mitől kell mégis vonaglanom belülről és miért futkosnak rajtam forró kis borzongások. Ha ez így megy tovább, bekrepál a mellékvesém.

… Szeretném, ha kisprintelhetném a szívemet, ha a futástól felszabaduló endorfinokat érezhetném ahelyett, hogy ezek a fura kis pengések szabdalnák rojtosra az idegeimet…” (Hál’ istennek, legalább nemcsak én szenvedek…)

„Megdolgozunk minden ízületet, kilazítunk mindent. A kezelés hatására ő néha halk, doromboló hangot hallat. Intim izmaim összerándulnak, próbálom ellazítani őket, de minden nyögésére egyre görcsösebben feszülnek meg…

…Az a benyomásom, hogy miközben ellazítom a pasast, a bennem lévő feszültség megsokszorozódik. De legalább már van állásom.” (Na ja, hát ugye valamit valamiért… Lesz ez a munka még strapásabb is…)

„Most már elég, ha csak rám villan a szeme, máris felduzzadok. Ha az ajkamra néz. Ha a fülem mögé dug egy kósza hajszálat. Tudom, hogy ha ezt így folytatjuk, az kész pokol lesz a mellékvesénknek. (A pokol nem ez. A pokol az, amit sütőmániás megalkotód művel szerencsétlen olvasóval…)

El kell ismernem, nagy erénye a könyvnek, hogy közben a belőle tanultak segítségével távoktatásban szépen haladok a rehabilitációs terapeuta OKJ képzésen és ha nekiugranék, talán még sikeresen túl is lehetnék az általános orvosi egy szemeszterén.

Az oktatás alatt sokat tanultam sokféle izmokról, úgymint; nyolckockás hasizom, ferdeizmok, kétfejű karizom, deltoid izom, csuklyásizom, nagy mellizom, hátoldali deltaizom és trapézizom, négyfejű combizom és a tövis feletti izom, ami a forgató mandzsettát körülvevő négy izom egyike. Futólagosan hozzávettük a tananyaghoz az alkar két csontját, a singcsontot és orsócsontot is és elsajátítottam fontos ismereteket a mániás depresszióról, az erőteljes szívösszehúzódásokról és azon folyamatokról, melyek a mellékvesék normális működését veszélyeztethetik… és óóó, ez mind semmi, mert olyan tudásanyagok birtokába is jutottam, amivel egy veterán osztályos főnővért is simán lealázhatnék;

„— Ez teljes őrület, Mel - mondom áhítatos suttogással, bár úgysincs senki a közelben, aki meghallhatna. Mégis akkora jelentősége van ennek a vallomásnak, hogy képtelen vagyok hangosan kimondani. - Soha nem éreztem még így. Ahányszor csak Remy hozzám ér, bennem ezernyi jó érzés kavarog egyszerre. Jobb, mint az endorfin. Asszem, ez az oxitocin lehet, hallottál róla te is, ugye, hogy az milyen erős? Tudod, az összebújós hormon.” (Jó neked! Nekem meg csak úgy még egy tikkem lett, a fejrángásaim szünetei között szakadatlan szitkozódok…)

„Ujja hegyével a blúzom ujja alá nyúl, egyenesen a tricepszemhez, a hátsó karizmomhoz. Ez a női test egyik legszörnyűbb része, ahol a legapróbb csípéssel is meg lehet állapítani, van-e valakinek zsírfelesleg a testén.” (Szörnyű…!!!, erősen rá kell csapni a mancsára! De mit csináljunk a szemével…???)

„Izmai energiája minden mozdulatában dinamitként robban, és szinte látom, hogyan pörög benne az ATP-ciklus - a kémiai kötésekben tárolt energiát a sejtekbe szállító molekula, az adenozin-trifoszfát feldolgozása -, amelynek az ő esetében mintha nem is lenne szüksége a szokásos nyolc másodpercre, hogy lefusson.” (Azt meg én látom, hogy aki egy tepsi áfonyás pite sütés után ilyeneket körmöl le romantikus/erotikus könyvben, abban tuti nem pite, de nem is az ATP-ciklus, hanem valami más pörög ezerrel…)

„Van néhány sportoló barátom, aki verseny után tökre depis lesz és összeomlik. Ami ennyire magasra szökik, annak valamikor muszáj lejönnie, és a neurotranszmitterek, az ingerületátvivő anyagok néha megkergülnek egy kicsit.”  (Láthatóan néha nemcsak a neurotranszmitterek kergülhetnek meg, de írónőnek mondott sütőmániás egyszerű háziasszonyok is…)

Nagyon elégedetlen vagyok a könyv borítójával is! Hol van azon az a kétszázmilliószor leírt nagydarab, csudálatra méltó csupa izom férfitest, de főleg az a nyolckockás hasizom, he???

Ami számomra már a könyv legelejétől teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy írónőnk totális izomfétisben szenved. Nem tudom, eddig létezett-e egyáltalán ilyen, de ezek után bizton állíthatjuk, most már igen…

A könyvben a legtöbb vulgáris kifejezést főleg szende kis hősnőnk ejti ki monológjaiban. Megnéztem, férfi a fordító. Mondjuk a fogalmazás és szóhasználat után ezen nem lepődtem meg. Emellett még a könyvben folyton „szájam”, „szájamat” kifejezéssel találkoztam, amitől nekem tátva maradt a szemem és még a „szájam” helyett a szám is…!

Na most… azt ugye nem tudom, hogy az eredeti szövegben süteménysütő háziasszonyból hírös bestseller íróvá avanzsált szerző vulgáris szavakat körmölt-e le a konyhaasztalán két tepsi muffin között vagy ez a férfi fordító bosszúja vala azért a kicsinyke pénzecskéjéhez nem mérhető több száz oldalas szenvedéséért… De akármelyikről is van szó, szerző vagy fordító, én az oda nem illő trágár kifejezések elkövetőjéhez az ő stílusában intéznék egy kérdést  nagy tisztelettel; az intim együttléteket, a mély érzésű, erős vonzalmat és a túlcsorduló gyengéd érzelmeket, vagyis a romantikát és igaz szerelmet így kell kifejezni b***+…??????

A könyv elején írónő bemutatkozik olvasóinak. Elmondja, hogy imádja az életet, a könyveket és a szerelmet, a férjét, két gyerekét meg a három kutyáját. Az idejét azzal tölti, hogy gondoskodik családjáról, emellett még sétál, olvas, sütöget és írogat. Számomra ez mind nagyon szimpatikus! De véleményem szerint ezek közül, amit semmiképpen nem kellene művelnie, azaz írás! Szerintem azt hagyja a fenébe! Amondó vagyok, helyette inkább többet süssön, mert ha annak végterméke is úgy sikerül, mint az írása, sebaj! Az elfuserált süteményeivel csupán a szűkebb környezetét öli, viszont az elcseszett irományával szerte a világon gyanútlan ártatlanokat…

Írónő férjének nagy jóindulattal azt tanácsolom, hogy el ne olvassa neje papírra vetett erotikus fantáziálgatásait!

Hacsak nincs annak a szerencsétlennek nyolc kockás hasizma, négyfejű combizma meg hátoldali deltaizma és trapézizma, ezek tetején jóképű és szexin gödröcskés ábrázata, mindez még megfejelve 24 órán át tartó erekcióval az egészen a négyfejű combizma aljáig érő, hurkatöltő vastagságú nemes szervében…

Ha híján van ezeknek, akkor kerülje el messze neje összebarmolt irományát, helyette inkább összebarmolt süteményeit csócsálja. Ha viszont süteményei mellett óvatlanul ezt az irományt is benyelte, akkor szegény nyomorultat már hétszentség régóta kezelik valahol… Mindenesetre én szorítok a gyógyulásáért.

Az írónő a könyv végén engem is megszólít, mint „drága olvasó”-t. Arra hívja fel a figyelmemet, hogy amennyiben én is annyira szenvedélyesen megszerettem hőseit, mint ahogy ő, akkor ne hagyjam ki a folytatást, a Remy és annak is a folytatását az Enyém című könyveket sem. Ő alig várja, hogy még többet mesélhessen nekem.

Aztán a folytatásban mi újat tudhatnék még meg? Bár a fene tudja… esetleg előfordulhat, hogy abban akár még sokat olvashatunk az első részből kifelejtett és meglepően ismeretlen típusú izmokról, hormonokról, meg további nyavalyákról is?

Mit is mondhatnék Neked „drága” Katy? Enyém a megtiszteltetés, de „alig vártam”, hogy ennek a történetnek a végére érjek. Számomra az olvasás közben érzett kín teljes mértékben Valós volt!