2011. március 27., vasárnap

JG: Az oroszlán asszonya 5.

... és itt a vége!


fordítás (első kiadás)
eredeti (második kiadás)
Christina éppen el akarta magyarázni, hogy nem zavarja a vademberek kifejezés…
Christina el akarta magyarázni, hogy nem szereti a vadember kifejezést…
– Viccelsz velünk, ugye, Christina? – kérdezte.
– Ugye nem vicceltél, gyermekem? – kérdezte halkan, bár kissé ostobának érezte magát.
Richards fel volt villanyozva, amikor Lyon és Christina mosolyogva léptek a könyvtárszobába.
Richards ugyancsak tanácstalan képet vágott, amikor Lyon és Christina mosolyogva léptek be a könyvtárba, mintha a világon semmi gondjuk nem lenne.
– Egy csepp tea jót tenne nekem, drága. Ki vagyok purcanva – tette hozzá.
– Szívesen meginnék egy csésze teát, kedvesem. Teljesen kiszáradtam – tette hozzá.
S eljött az igazság napja.
Eljött a nap, amikor szembe kellett néznie a sakállal.
Christina kinyújtotta a kezét, hogy egy foltot lekaparjon Lyon fekete kabátjáról.
Christina lesöpört egy porszemet Lyon fekete kabátjáról.
– Te valóban meg vagy ijedve, ugye, szerelmem?
– Te nem is félsz igazán, ugye, szerelmem?
Megállt, amikor már csak egy lépésre volt tőle, és pukedlit vetett előtte (még jó, hogy nem bukfencet…). Hosszú ideig azon imádkozott, hogy hangja ne árulja el. Tudta, hogy engednie kell, hogy megölelje. (ki? vagy mi? - a hangja?) A gondolattól borsózott a háta. A szobában lévő összes vendég őket nézte.
Egy lépésre a bárótól megállt, és pukedlizett előtte. Közben végig azon imádkozott, hogy a hangja el ne árulja
Tudta, meg kell engednie, hogy a férfi megölelje. A gondolattól borsózott a bőre. A szalonban lévő összes vendég őket nézte. Christina egyetlen pillanatra sem vette le tekintetét a sakálról, bár rosszul volt attól, hogy valószínűleg mindenki mosolyogva nézi apa és lánya egymásra találását
Stalinsky báró is kilábalni látszott az eszméletlenségből. (hihihi)
Úgy tűnt, Stalinsky báró is magához tér bénultságából.
– Azt hittem, halott vagy, lányom – vallotta be. – Tudod, hogy tévedtem? (nem, dehogy tudom, én is azt hittem halott vagyok… brrr!!!)
– Azt hittem, halott vagy, lányom – vallotta be a báró. – El tudod képzelni, mennyire boldog vagyok, hogy visszakaptalak, gyermekem?
– Gyerekkori baleset – válaszolta mosolyogva a báró. – Kiestem a járókámból.
– Gyerekkori baleset – felelte mosolyogva a báró. – Leestem a lovamról.
– Tudnom kellett volna, hogy mennyire törékeny…
– Észre kellett volna vennem a jeleket.
 A báró elsápadt. Egy hosszú perc elteltével így szólt:
 Christina ismét elhallgatott, kíváncsian várva a báró reagálást. Stalinsky arcán csupán zavar látszott. Egy hosszú percig nem szólt egy szót sem.
Lyon büszke volt rá, bár élénk reménnyel fohászkodott (ammegmijjen???), hogy ne kelljen Christinának hazudnia attól fogva, hogy ennek a csapdának vége lesz.
Lyon büszke volt rá, bár a dicsérethez hozzáfűzte azon reményét is, hogy amint ennek az ügynek vége lesz, az asszonynak soha többé ne kelljen hazudnia.
És akkor sem rezzent a báró szeme, amikor Christina arról mesélt, hogy MacFinley látta az embert, aki megölte Jessicát. (mi van??? Jessicát nem is ölte meg senki! – ill. egy medve, de az is jóval később…)
Még akkor sem rebbent a szeme sem, amikor Christina megemlítette, hogy nevelőapja látta a férfit, aki megölte Jessica barátait.
Tudomást sem véve Lyon ellenkezéséről, kilendítette lábát és felállt. (hajrá tesióra: láblendítés…)
Lyon tiltakozásával mit sem törődve letette lábát a padlóra, és felállt.
– Nem hagysz semmit a véletlenre, rendben?
– Nem vállalsz felesleges kockázatot, rendben?
Richards a bejáratnál várta Lyont. Lyon barátja már fel volt vértezve (mi ellen?), s a lovakat is elővezette az istállóból
Richards a bejárati ajtó előtt várta Lyont. Már a lován ült, és Lyon ménjének kantárát is a kezében tartotta.
Nyelve hegye ajkain túl ért. (hihi)
Nyelve hegyével megnyalta alsó ajkát.

és még néhány apróság:

a 71. oldalon Lyon még az "alacsony erkélyen át" akarja kimenekíteni Christinát, a 75. oldalon meg azon töprenkedik, hogy képtelenség a lejtős teraszról felmászni a három méter magasan levő erkélyre... akkor most magas vagy alacsony? -- az angolban egyébként nem az erkélyen át akarta kimenekíteni, csak az erkélyre a szobából, az erkély maga pedig hat méter magasan volt.

78. oldal
- Az apám nem is tudott róla, hogy J. gyermeket vár. Gondoskodtam róla.
majd egy sorral lejjebb:
- Az ön húga megírta a gróf úrnak, hogy unokája született.
és végül a 79. oldalon:
- (a gróf) Természetesen nem tudta még, hogy örököse fiú lesz-e vagy leány... (pedig az előző oldalon mán meg is született a kölök:)

Rhone a 42. oldalon még őrgróf, a 105. oldalon viszont már herceg, s hat oldallal később újra őrgróf, a 285 oldalon gróf, ha ez így megy tovább, minden titulust kipróbál. (amúgy Lyon az őrgróf/márki, Rhone csupán gróf)

151. oldal
- A szalonnak csak két ablaka van, ha jól emlékszem. Nincs hátsó bejárata a háznak?
- Nincs – felelte Christina.
ehhez képest – 155. oldal
- Úgy döntöttem, megkönnyítem Splickler dolgát.
- Hogyan?
- Nyitva hagytam a hátsó ajtót.
( a 151. oldalon egyébként az a kérdés, hogy a szalonnak van-e másik bejárata)

a grófnőből (Patricia néni) a 236. oldalon báróné lett – szerencsére a rangbéli visszalépés csak rövid életű, mivel a 238. oldalon már ismét grófnő a hölgy…

a 140. oldalon Lyon még Zord Bryan kocsmájában van, a 245. oldalon Christina már Bleak Bryan fogadójába igyekszik

286. oldal
Jamesnek mindig nagyon jó étvágya voltvágta közbe Lyon anyja. (vágott közbe / vetette közbe)

300. oldal
Könny szökött ki sűrű szempillái közül.

– Holnap alkalma lesz tisztázni a múltat a feleségem nevelőapjával mondja ezt Lyon a 304. oldalon, majd a következőn:
– MacFinley itt lesz két-három napon belül.akkor most holnap vagy 2-3 napon belül???

2011. március 25., péntek

Paleo


Részlet a 2011. február 22-i paleo klub hanganyagából
Elvira neked volt egy ilyen blogbejegyzésed, hogy összehasonlítottad a paleolit és nem paleolit bevásárlókosarakat, mert akik bejönnek hozzánk a szerkesztőségbe, a kiadóba, nagyon sok embernek az a meglátása, hogy nagyon jó-jó ez a paleolit, de hogy mennyire drága.
Attól függ, hogy hogy csinálja valaki a paleolitot. Valóban elég érdekes volt, és én is meglepődtem, amikor ezt megcsináltam. Egy vidéki Tesco áruházban álldogáltam egy néhány órát. Körbementem, és nagyon sok élelmiszernek az árát felírtam, illetve aztán figyeltem, hogy ilyen nagy hétvégi bevásárláskor mi van a családoknak a bevásárlókosarában. És olyan hihetetlen mennyiségű ízesített joghurt, gyümölcsjoghurt, Túró Rudi, ilyen puding, olyan puding, rengeteg üdítőital, elég sok alkohol, tehát nagyon sok minden van egy átlag családnak a bevásárlókosarában, aminek az ár-érték aránya nagyon rossz, tehát igazából a tápanyagértéke nagyon rossz, silány minőségű élelmiszer, és nagyon drága. És rengeteget vesznek az emberek! Vagy ha csak arra gondolok, hogy egy doboz cornflakes vagy ezek a reggeliző pelyhek… félig üres dobozban lötyög öt deka valami és kétszáz forint. Tehát ezek nagyon megdobják ezt. Ugyanakkor ugye a paleo kosárban nincsen semmiféle manipulált élelmiszer, tehát minden friss, teljesen egyszerű alapanyagok, agyon sok zöldség, gyümölcs, ami nagyon jó ár-érték arány. A szezonális zöldség, gyümölcs az nem drága. És akkor hal, vagy hús, vagy ez már egyéni, hogy ki milyen arányban fogyaszt, mondjuk zöldséget meg húst, mert van, aki csak nagyon kevés húst tud enni, mondjuk, aki vegetáriánus háttérből jön a paleóhoz. És van, aki jól bírja a húst is. De szóval a felvágottak kimaradnak. Tehát sok minden kimarad, ami viszont azt jelenti, hogy olcsóbb. Nagyon sok mindent nem veszünk mi, ami drága.

2011. március 22., kedd

JG: Az oroszlán asszonya 4.

és a következő rész...

fordítás (első kiadás)
eredeti (második kiadás)
Lyon követte barátját, s egyenesen a dolgozószobájába vezette. (mert van, aki egyszerre tud követni és vezetni…)
Lyon intett emberének, hogy vegye át a kantárt, és gondoskodjon a lóról, majd a könyvtárba vezette barátját.
– Nem komoly ügy.
– Ahogy mondtad is, most már az én dolgom.
– Rhone a legfelelőtlenebb alak, akivel valaha is találkoztam – mondta.
– Rhone túl sokat kockáztat – jelentette ki.
– Mi, vagyis én és az elöljáróim úgy döntöttünk…
– Mi, jobban mondva az elődeim úgy döntöttek…
– S vajon te is elmondasz neki mindent? – kérdezte Richards, s előrehajolt.
– És te elárulod neki a titkaidat? – kérdezte Richards, s hangja ismét suttogássá halkult.
– Kérdezzem ki? – Lyonnak nevetnie kellett. Mióta csak ismeri Christinát, egyebet sem tesz, csak kérdezősködik. – Nem, barátom. A feleségem majd elmondja, amit akar, s akkor, amikor jónak látja.
– Jól van – sóhajtotta Richards.
– Igen, így van jól – válaszolta Lyon.
Még hogy kérdezze meg? Lyon legszívesebben felkacagott volna. Hiszen attól a pillanattól fogva, hogy megismerte Christinát, mást sem tesz, csak faggatja.
– Nem lesz kérdezősködés. A feleségem majd elmondja…
– Tudom, tudom – vágott közbe Richards, és felsóhajtott. – Ha eljön az ideje.
– Úgy van.
– Remélem, most már belátod, miért lehetetlen a fogadás.
– Remélem, belátod, miért sértene mindkettőnket, ha a bárót lovaggá ütnék.
Lyon nem akart hazudni, de tisztában volt vele, ha elmondja az igazságot, örökre elveszítheti Christinát
Lyon nem akart hazudni, de azzal is tisztában volt, hogy az igazság összetörheti Christinát.
Nincs több színlelés, nincs több hazugság… Ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőle ma reggel Christina. Megérdemli, hogy cserébe ő is őszinte legyen hozzá.
Lyon segélykérően nézett Richardsra, de a férfi tudomást sem vett róla.
Lyon tekintete ekkor Richardsra fordult, de barátja tudomást sem vett a néma parancsról, és a helyén maradt.
Lyon lecsukta a szemét, és mélyet sóhajtott. Szinte érezte a Christinából sugárzó fájdalmat.
Lyon lehunyta a szemét, és reszketegen felsóhajtott. Érezte, hogy önti el ismét a düh.
A pult mögött egy foghíjas alak állt, és Christinára bámult.
A pult mögött álló férfi tátott szájjal bámult az asszonyra.
– Ez csupán karcolás volt, de ha még egyszer hozzám ér, esküszöm, nem hagyja el élve ezt a kocsmát.
– Ez csak egy karcolás, uram, de ha nem hagy fel az ostobaságaival, ígérem, a következő sokkal fájdalmasabb lesz
– Megbocsátok, Arthur – tette hozzá gyengéden.
– Ne aggódjon, azért nem fog meghalni, amiért rossz a modora, Arthur – tette hozzá gyengéd hangon.
Tévedett. Christina olyan fenyegetően nézett férje szemébe, hogy Bryant kirázta a hideg.
Tévedett. Az asszony Lyon felé fordult, és haragos pillantást vetett rá. Bryan a fejét csóválta ekkora oktalanság láttán.
– Te semmirekellő hülye kis takony.
– Nem vagy több, mint egy… ostoba kis pöcs.
Az aranyfürtök alig értek a válláig.
Az aranyló fürtök már csak háta közepéig értek.
– Nincs más választásom – felelte Christina, kitépte magát férje szorításából, és felszaladt a lépcsőn.
– Nincs más elintéznivalóm – felelte az asszony.
Amikor Lyon elengedte a karját, Christina sarkon fordult, és felsietett a lépcsőn.
Rhone elvigyorodott. Diana úgy bújt hozzá, mintha ő jelentené számára az egyetlen vigaszt.
Rhone széles mosolyra húzta száját. Mivel Diana ott zokogott a mellkasán, eláztatva a kabátját, nem kellett attól tartania, hogy meglátja vigyorát.
Brown kihúzta magát. Tudta, hogy gazdáját nem viseli meg a hír.
Brown válla meggörnyedt. Tudta előre, hogy ura nem túl jól fogja fogadni a hírt.
– A felesége számára ön nem létezik többé, uram.
– Kitették a szűrét, uram, félrelökték, elfelejtették, meghalt a felesége számára…
– … enged-e a felesége akaratának?
– Miért, Brown? – kérdezte Lyon némi bosszúsággal a hangjában.
– Szóval hagyja, hogy a felesége elváljon öntől? – bökte ki Brown meglepetten.
– …enged-e a felesége akaratának.
Lyonnek újfent emlékeztetnie kellett magát, hogy Brown még nagyon fiatal, és nincs még olyan régen az alkalmazásában, hogy jól ismerje. Különben nem kérdezett volna tőle ilyesmit.
– Hát persze, Brown – mondta kissé vontatott hangon.
– Ezek szerint hagyja, hogy elváljon öntől? – döbbent meg a komornyik.
Christina érezte Lyon hangján, mulatságosnak tartja a történetet, de szándékosan nem jegyezte meg.
Christina érezte a férfi hangján, hogy mosolyog, de nem vette sértésnek.
– Ugyanolyan büszke vagy. Ó, ne szabadkozz, Lyon. Tényleg büszke vagy, nekem elhiheted.
– Ugyanolyan gőgös vagy, mint ő. Ne ráncold a homlokodat, Lyon! Amikor azt mondom, hogy gőgös vagy, azt bóknak szánom.
Christina szemében harag villant.
Bár Christina haragos arcot erőltetett magára, szemében vidám szikra csillant.
– Félreértetted.
– Valóban nem, de legalább őszinte volt.
Lyon magához vonta Christinát, hogy a beszélgetésnek véget vetve újra szeretkezzenek. Christina kezei Lyon combja felé mozdultak. Lyon nem ezt várta. (hanem mit, ha szeretkezni akart vele???)
Lyon maga mellé fektette Christinát, mivel eltökélte, előbb befejezi a beszélgetést, és csak azután szeretkezik újra asszonyával. Christina megfogta a combját, de Lyon nem hagyta, hogy elterelje a figyelmét.
Christina bólintott.
Christina tudomást sem vett férje nyers hangjáról.
– Be fogod beszélni neki, hogy a vadonban kell találnia egy helyet, ahol meghalhat? – kérdezte Lyon.
– Kiviszed a vadonba, hogy ott találjon magának nyugvóhelyet? – kérdezte Lyon.
– Felordított? – kérdezte Lyon kuncogva.
– Nagy volt a felháborodás? – kérdezte Lyon, és igyekezett visszafojtani nevethetnékjét.
– Néhány bekezdése nagyon össze van zavarva, igaz? Érzed a vonaglását, Lyon, ugyanúgy, mint mikor én olvastam a naplóját?
– Néhány bejegyzés elég zavaros, ugye? Érezted azt a kínt, amit én, amikor olvastam a naplóját?
Lyon odanyúlt, és egy tincsbe kapaszkodva húzta. (kit vagy mit???)
Lyon odanyúlt, és meghuzigálta az egyik hajtincset.

2011. március 15., kedd

JG: Az oroszlán asszonya 3.

Remélem, bírjátok még, mert legfeljebb a felénél járhatok a gyűjteménynek.
fordítás (első kiadás)
eredeti (második kiadás)
– Dühös vagy rám? – kérdezte Christina.
Lyon becsukta a szemét, s összeszorította a száját.
– Elárulnád, miért haragszol?
– Haragszol rám? – kérdezte suttogva Christina.
A férfi lehunyt szemmel ült, arcán minden izom megfeszült, s Christina arra gondolt, most tényleg nagyon dühös.
– Kérlek, ne haragudj rám! – könyörgött, s két kezét szorosan összekulcsolta az ölében, hátha így sikerül erőt venni remegésén
– A grófnő egyedül utazott? – kérdezte Lyon izgatottan. (ennyi és nem több)
– Egyedül utazott a grófnő? – kérdezte Lyon közönyt színlelve. Nem akarta, hogy Mick lássa, mennyire izgalomba hozta, hogy végre használható információhoz juthat. A férfi még szépítgetné kezdené a helyzetet, hogy a kedvében járjon, s így további ingyen sörökhöz jusson.
– … Egyáltalán nem örülök, hogy te intézed el az ügyet.
– … Igazán örülök, hogy te veszed kézbe az ügyet – ismerte be.
– … Magára hagyta Christinát. Egy gondos gyámanya soha nem tenne ilyet.
– … Magára hagyta Christinát. Ez nagyon is kapóra jön a rablóknak, nem gondolod?
– A fene egyen meg, Lyon, segíteni akarok – kiáltott Rhone.
– Csak bajt hoznál a fejemre. …
– A fene vigye el, Lyon, a hasznomat tudnád venni – kiáltotta Rhone.
– Inkább akadály lennél, mint segítség. …
Bár nem akart jelenetet rendezni, őrjöngeni kezdett, amikor Christina végre kinyitotta az ajtót.
Bár Rhone előtt Lyon még visszafogta magát, amint kinyílt az ajtó, kirobbant a harag belőle.
– Hol a pokolban van Elbert? – üvöltötte Lyon, s tekintetét Christina homlokára szegezte. Még belegondolni sem mert abba, hogy a lány csaknem meztelenül áll előtte.
– Miért nem Elbert nyitott ajtót? – akarta tudni Lyon, közben a lány feje búbját bámulta. Nagyon is tudatában volt annak, hogy a hiányos öltözék és a bájosan zilált fürtök csak elterelnék a figyelmét,
– Menj a szobádba, és öltözz fel. Egy félig meztelen hölgy társaságában képtelen vagyok gondolkodni.
– Nem vagyok félig meztelen – tiltakozott Christina.
– Menj a szobádba, és öltözz fel! Nem tudok gondolkodni, ha ilyen lenge öltözékben illegeted itt magad.
– Én nem illegetem magam – tiltakozott a lány. – Tökéletesen mozdulatlanul állok.
– Minden erőmtől megfosztottál – suttogta Christina
– Nézd, hogy remeg a kezem! – mutatta Christina.
– Nem szeretném, ha azt hinnéd rólam, hogy gyenge vagyok – ismerte be a lány.
– Most döbbentem rá, hogy újabb fegyvert adtam a kezedbe, amelyet felhasználhatsz ellenem, ha megharagszol rám – ismerte be Christina. – Elárultam egy gyenge pontomat – tette hozzá vállat vonva.
Talán ezért is érte váratlanul az a recsegő hang, mely a szalon ablaka felől tört elő. (mijjazhogy tört elő???)
Éppen ezért teljesen váratlanul érte az ablak alatt felhangzó rekedtes hang.
Christina kétségbeesetten tördelte a kezét. (!!!) Arra gondolt, Lyon szörnyen csalódott lesz.
Arról nem volt szó, hogy a gazemberek elölről jönnek. Lyon roppant csalódott lesz.
Christina úgy gondolta, jobb lesz, ha behívja Rhone-t. Ha tovább idétlenkedik odakint, még a végén elriasztja Splickleréket.
Ki kell szednie a bokrok közül a férfit, döntötte el Christina. Amekkora zajt csap, a végén még elriasztja a gonosztevőket.
Lyon a hall közepén várta, hogy a három gazember feltápászkodjon a földről. Rhone már előre sajnálta őket.
Lyon a folyosó közepén állva türelmesen várta, hogy a három gazember feltápászkodjon a földről. Rhone arra gondolt, hogy barátja kissé túlzásba viszi az előzékenységet.
Christina remegő kézzel nyúlta a férfi válla felé. Bőrén hosszú vágásnyomok húzódtak. (kinek a bőrén? az előző mondat alanya még Christina volt) Egészen elbűvölték a hosszú vágásnyomok, melyek Lyon hátát borították. (milyen kár, hogy szemben állt a férfival, és úgy törölgette a vállát!)
(Christina) Hangja megremegett. Akárcsak a keze, amikor Lyon vállát kezdte törölgetni.
A férfi testén jó néhány vágásnyom húzódott, s a dicsőség eme jelétől Christinának hevesebben kezdett dobogni a szíve.
– Képes lennél egy szentet is kihozni a béketűrésből – mondta Lyon és elvigyorodott.
Christina bosszúsan felsóhajtott. – Szörnyű alak vagy – jegyezte meg. – Persze ezen nincs mit csodálkozni – tette hozzá…
– Még egy zsenit is össze tudnál zavarni – morogta Lyon, de mivel vigyorgott, Christina úgy döntött, nem mutatja ki bosszúságát.
– Inkább te zavarsz össze engem – jegyezte meg. – Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy végtére is csak egy angol vagy.
A lány kétségkívül a legcsodálatosabb nő, akit valaha látott. Tétován nyúlt kedvese felé, s karjaiba vonta.
Ellenállhatatlan volt!
És hozzá tartozott.
Lyon reszkető kézzel nyúlt érte, és magához ölelte.
– Mondd csak, mást is ilyen jól szoktál utánozni? – kérdezte Lyon.
– Ó, igen. Valóságos utánzóművész vagyok! – nevetett Christina
– Mondd csak, mit szoktál még utánozni! – érdeklődött Lyon. Mivel csak ugratni akarta a lányt, Christinának sikerült meglepnie a válaszával.
– Ó, mindent. Meglehetősen jó vagyok az utánzásban, különösen, ha tetszik, amit utánzok.
Lyon hangja mélyen, fenyegetőn dübörgött. A férfi lassan megfordult, s Christina szemébe nézett.
Lyon megfordult. Tekintete Christinán időzött, miközben kiadta a parancsot húgának.
– Nem merészelnél ilyet tenni egy félig ájult, földön fekvő, kiszolgáltatott…
– Hogy merészelsz mosolyogni, amikor ilyen szörnyűségeket beszélsz?
– Ne nézz már ilyen bosszúsan, Christina – mondta Lyon, ahogy megindultak a hosszú lépcsősoron lefelé. – Anyám elégedett veled.
– Ne nézz már ilyen komoran, Christina! – kérte Lyon, miközben lefelé indultak a lépcsőn. – Az anyám elégedett az életével.
Lyon legnagyobb rémületére Christina zokogni kezdett.
Biztosra vette, hogy mindjárt meghallja az annyira vágyott szerelmes szavakat, ezért teljesen váratlanul érték a lány könnyei.
Lyon előrehajolt székében. Lehunyt szemmel imádkozott türelemért.
Lyon hátradőlt a széken, s szemét lehunyva türelemért fohászkodott.
– Christina, mivel fenyegetőzött a grófnő?
A kérdés váratlanul érte a lányt.
– Nem értelek, Lyon. A nagynéném egyáltalán nem fenyegetőzött. (dehogynem, alig egy fél oldallal feljebb!)
– Christina, milyen fegyvert tart a kezében a grófnő ellened?
A halkan feltett kérdés váratlanul érte a fiatalasszonyt.
– Nem értem, mit akarsz mondani, Lyon. A nagynénémnek nincs is fegyvere
Mikor azt hittem, hogy a világ végére érkeztünk, átszálltunk egy másik kocsiba. (az vajon hogy került a világ végére???)
Amikor már azt hittem, hogy elértük a világ végét, csatlakoztunk egy másik szekérkaravánhoz.
– Lewis – szólt a kertésznek aztán –, menj és hozd ide!
– Lewis – szólt oda a kertésznek –, menj és tartsd itt!
– Mit csinál? Hagyjon békén!
– Nem kell ekkora hűhót csapni körülöttem, Brown!
Több mint félórába telt, mire megszabadult hosszú, aranyszínű tincseitől.
Nem telt sok időbe levágni azt a néhány centit a hajából.