2011. február 27., vasárnap

Delinsky 2

Barbara Delinsky: Dacszövetség

Susan megdöbben, amikor tizenhét éves lánya, Lily bejelenti, hogy terhes. Egyedülálló anyaként, keményen megküzdött azért, hogy mindent helyesen csináljon. Lánya terhességét felfoghatatlan tragédiának tartja mind Lily, mind a maga számára.
Aztán híre kél, hogy még két lány állapotos, akik történetesen Lily barátnői, és egy gimnáziumba járnak vele. Mint kiderül, a három lány véd- és dacszövetséget kötve előre eltervezte a terhességét. Amint megindult a másikra mutogatás, a leghevesebb bírálatok Susant érik. A gimnázium igazgatójaként mindig is úgy tekintettek rá, mint példaképre. Ellenfelei most azzal vádolják, hogy rossz anya, és talán arra sem méltó, hogy a befolyásolható tanulókat pásztorolja. Mialatt Susan Lily terhességének következményei ellen harcol, veszélybe kerül az állása, az anyagi függetlensége és régen dédelgetett álmai is.
Az anya és lánya között lévő kötelék a pattanásig feszül és elszakadással fenyeget ebben a szeretetről és megbocsátásról szóló, érzelmileg mélyen felkavaró történetben. Barbara Delinsky újabb lenyűgöző művel ajándékozta meg olvasóit, melyben minden egyetlen kérdés körül forog: Mi teszi az embert jó anyává?


Egy újabb Delinsky. Nem voltam elragadtatva, amikor megkaptam. Igaz, tetszett az előző, de annyira távol áll tőlem Delinsky világa… legalábbis akkor, ha fordítanom kell.
Az első kellemes meglepetés, hogy ebben a könyvben valahogy többet beszélnek egymással az emberek. Aztán, ahogy haladtam előre a történetben, egyre jobbnak, izgalmasabbnak találtam. Igazi gyerek módjára drukkoltam, hogy kiderüljön, kitől származik az alapötlet, és kapja meg a megérdemelt kiközösítését. Hogy az ifjú anyukák összejöjjenek, vagy éppen kibéküljenek a szintén ifjú apukákkal. Felkutattam a világhálót a congenital diaphragmatic hernia és a méhen belüli műtét mibenléte után, közben tövig rágtam a körmöm Lily kisbabája miatt. S a sok-sok izgalom közepette majdnem elsiklottam Lily anyjának és apjának egymásra találása mellett. Szóval, imádtam a könyvet az elejétől a végéig.
Nem véletlen. A történet iskolához, pedagógiához kötődik. Bár általános iskolában tanítok, a téma nagyon is érdekel. Elgondolkodtat, vajon tudnék-e kezelni egy ilyen helyzetet. Azt is érdekes volt megtudnom, hogy bár ez egy kitalált történet, 2008 nyarán felröppent a hír, hogy a massachusettsi Gloucesterben néhány diáklány összebeszélt, hogy gyermeket vállalnak, és együtt nevelik fel a babákat. A történetet The Pregnancy Pact címmel meg is filmesítették. Remélhetőleg eljut Magyarországra. Szívesen megnézném.

2011. február 21., hétfő

füstölgök... 2.

Csak nem nálatok is megszületett a költségvetés? Nálunk is kellett húzni az intézményi igényekből.
Nem tudom, mennyire a költségvetés  a ludas. Én csak azt hallom, látom, hogy az önkormányzat létszámát felduzzasztották (igaz, előtte elküldték, akik már a szocik idején is ott dolgoztak), és felépült a csilivili pótépület is.
Ugyanakkor az oskoláktól 11,5-13 százalékot elvontak. Megszüntették az összes szakkört, korrepetálást, összevontak csoportokat, elküldtek embereket, elvették a túlórákat, akiknek még volt, az ofő pótlék kivételével megszüntették az összes pótlékot meg a munkaköz. vezetőket is (mármint a pozíciót, természetesen, nem a kollégákat:). Ha jól tudom (engem ugyanis nem érint), márciustól nem fizetik a vidékről bejárók bérletét. Nem tudom, mi lesz a vasúti 50%-kal. Ugye, már nem vehetem igénybe akármikor, csak nem tudom, hány alkalommal (6? 12? - mondjuk, amennyit én vonatozom...). A 6000 forintos étkezési utalványról még tavaly lemondtunk. Ruhapénzt(bruttó 12ezer forint/év, és hozz róla áfás számlát) szintén nem járt már tavaly sem. Könyvpénzt (bruttó 4000 Ft) tavaly még kaptunk. Azt most hagyjuk, hogy a nettó kétezer-valahány forintból még egy tankönyvet sem tudtam venni.
A legtöbb kollégának innentől kezdve mínusz órája van, és ez néhányuknál akár 15-20ezer forinttal kevesebb fizut jelent. Összevonták az informatika-csoportokat, ami azt jelenti, hogy az infósunk hirtelen csak félállásnyi órája van. Keres vele 45ezer forintot, ebből 10ezer a BKV bérlet, a maradék 35ezer az albérletre sem elég, és akkor kérdem én, mi a fütyfürütyből fog megélni???
Azt mondják, pótolhatatlan ember nincs. Ha mégis létezne, akkor a szabadidő szervezőnk lenne a legközelebb hozzá. 22 éve van a suliban, és elmondani, felsorolni sem lehet, mennyit dolgozott, mekkora terheket vesz le az ofők, a tanarak válláról (jó, néha rak is rá, olyankor puffogunk, de a mérleg pozitív serpenyőjében ezerszer több van, mint az a kis puffogás). Gyakorlatilag nem létezik számára lehetetlen, a szervezésben utolérhetetlen, pótolhatatlan; a gyerekek imádják; olyan profi szintre hozta a diákönkormányzatot, hogy volt olyan továbbtanuló diákunk is, aki az európai diákparlamentben (vagy hol a manóban) is képviselte Magyarországot (a nyelvtudása természetesen az angolosok jó munkáját dicsérte), és még hosszan folytathatnám a sort. Nos, vagy ő is beéri olyan 30-35ezer körüli fizetéssel (félállás), vagy mehet. Három éve van a nyugdíjig, és egyedül él. Szerinted? (Ha az elején csak füstölögtem, ezen szó szerint őrjöngök.)
És akkor a mi iskolánk még kivételezett helyzetben van. 
Művészettagozatosok vagyunk... még, és csoportbontásban tanítjuk a nyelvet... most még. A kerület legtöbb iskolájában már megszűnt a csoportbontás (a nyelvtanárok értik, milyen csuda jó is ez).
Nálunk még azt mondta az igazgató, hogy nem kérheti a kollégáktól azt, hogy ingyen helyettesítsenek. Sok iskolában nem kapnak pénzt az esetleges túlórákért, helyettesítésekért. Ha hiányzik a tanár, első-utolsó órák elmaradnak (amennyire én tudom, óra nem maradhat el), a többi órában vagy bemegy a tanár, és megtartja; vagy bemegy és semmit sem csinál, csak vigyáz a gyerekekre, vagy egyedül van az osztály és őrjöng.

Nálunk még meg tudják szüntetni a tagozatot és csoportbontást a nyelvnél. (Gondolom, erre júniusban kerül majd sor.) Utána valszeg jön az, hogy évfolyamonként összevonják az osztályokat, és egy nyolcosztályos suliba elég lesz nyolc tanár. Ha még mindig nem elég a pénz, akkor visszatérünk a régi szép időkbe, és lesz egy alsó meg egy felső tagozat egy-egy tanárral; súlyosabb esetben pedig jöhet az egy iskola-egy tanár, a palatábla, a suhintott leves...

Aktuális Hoffmann Rózsa, az oktatásért felelős államtitkár honlapjáról:
Színvonalas oktatás a hosszútávú gazdasági növekedés alapja - Ülésezett Brüsszelben az Oktatási, Ifjúság, Kulturális és Sport Ügyek Tanácsa
Első alkalommal rendezték meg a soros magyar EU-elnökség alatt az Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sport Ügyek Tanácsának ülését Brüsszelben. A középpontban az oktatás szerepe állt a közösség 2020-ig megfogalmazott célkitűzéseinek elérésében. Az ülést Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára elnökölte.
Hoffmann Rózsa a tanácsülést követő sajtótájékoztatón hangsúlyozta az oktatás és képzés kiemelten fontos szerepét az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében.

2011. február 18., péntek

füstölgök...

Aki könyvekről akar olvasni, máris ugorhat.
Füstölgök!
Napok óta csak vegetálok. Bemegyek az oskolába, megtartom az óráimat, az est során valamikor hazaérek, aztán csak nézek ki a fejemből, és próbálom felfogni a jelent.
Van egy jó hírem az általános iskolás gyermekek szüleinek.
Ha ilyen mértékben folytatódnak tovább az elvonások, talán még idén, de legkésőbb jövő szeptemberben nem kell aggódniuk a méregdrága tankönyvcsomag és egyéb oskolai tartozékok miatt. Elég lesz beszerzeni egy palatáblát a hozzávaló palavesszővel, némi viaszt, és mehet is a gyermek a gyermekmegőrzőbe. A jobb érzésű, gazdagabb szülők nyilván összeadnak majd egy kis pénzmagot valami szőnyegre vagy pokrócra, hogy a nebulónak ne a felkunkorodott, mocskos linóleumon kölljön ülnie; a tanerő jobb helyeken krétával, szegényebb oskolákban a saját, ezeréves bugylibicskájával felvési az ajtó felső felére az abécét, mint Kese kalapos a Kincskereső kisködmönben, a diák meg addig rajzolgatja a táblájára, míg meg nem tanulja. Akik ennyivel nem elégednek meg, azok jó pénzért magántanerőt fogadnak, aki számokat is megtanítja a jövő ifjú reménységeinek.
Szép új világ!

2011. február 13., vasárnap

Garwood 2011


Ohó, hamarosan jön a legújabb Garwood!
Rossz hír a történelmi romantika kedvelőinek: ez is FBI-os történet, de úgy tűnik, semmi köze a Buchananekhez. (Max Daniels nevét meglátva először azt hittem, ez az a Max, akit a Hosszú búcsúban ismertünk meg, de megnéztem, őt Max Stevensnek hívták.)
Garwood eredetileg augusztusra ígérte a megjelenést, ám most eltűnt az előzetes az oldaláról. A hálón azonban már rá lehet keresni, ha az ember tudja a címet… és én tudom :D.
Lányok, örülhetünk, mert legkésőbb augusztusban megérkezik az

Dr. Ellie Sullivan túl van végre a rezidensi évén. Mialatt a kórház közelében lévő parkban kocog, szemtanúja lesz, amint egy FBI-ügynököt lelőnek. Ellie az egyetlen, aki a lövész arcát látta, így hirtelen egy nyomozás kellős közepén találja magát.
A körözött pár, Landryék ügyét Max Daniels veszi át. A gyakorlatias ügynök távolról sem az a fajta férfi, akit Ellie elképzelt magának, mégis vonzódik hozzá, bár maga sem tudja megmagyarázni, miért.
Ellie hazautazik a dél-karolinai Winston Fallsba, hogy részt vegyen a nővére esküvőjén. Ám nem sokkal azután, hogy hazaér, nem várt vendége érkezik: Max Daniels. Landryéket elfogták, és a lánynak tanúskodnia kellene. A gond csak az, hogy korábban is elfogták már a bűnöző párost, ám mire tárgyalásra került a sor, a tanúkat megfélemlítették, vagy eltűntették. Max Ellie árnyékául szegődik a tárgyalásig, és arra sem kell sokat várni, hogy kipattanjon kettejük között az a bizonyos szikra…

Buchanan 8.

Talán hiba a sorozatot Buchanannek hívni, hisz annyi mindenki párra talált már a különböző kötetekben, s néha a sorozat címadói épp csak felbukkannak, de számomra Garwood ma játszódó FBI-os történetei már csak Buchanan sorozat marad.
A következő a sorban a
Hosszú búcsú
Nem számít, hogy szívderítő történelmi románcról vagy izgalmas, modern krimiről van-e szó, Julie Garwood mesterien szövi a szenvedéllyel, kalandokkal és ármánnyal teli történet szálát. Legújabb regényének csinos és okos hősnője, Lyra Prescott hamarosan befejezi filmes tanulmányait, és fontos döntés előtt áll. Hogy elodázza a bizonytalan jövőt, beleveti magát az utolsó iskolai feladatába, ám a dokumentumfilm a sors különös szeszélye folytán élet írta horrorfilmmé változik.
Lyra fényképezőgépe döbbenetes fotókat rögzít, és egy sor titokzatos esemény meggyőzi a lányt arról, hogy veszélyben az élete. Szerencséjére barátnője, Sidney Buchanan a segítségére siet, és Lyra életében megjelenik a jóképű FBI-ügynök, Sam Kincaid. Ahogy a halálos cselszövés szálai egyre szorosabbra fonódnak körülöttük, úgy mélyül el az egymás iránt érzett szerelmük is. Lyra és Sam egymás kezébe teszi le a sorsát, és együtt szállnak harcba az elszabadulni készülő gonosz indulatokkal…
Senki sem keveri olyan mesterien a halálos feszültséget a szenvedélyes vággyal, mint Julie Garwood. A Hosszú búcsúban sohasem látott módon felperegnek az események, lángoló érzelmek és feszült izgalom uralja a történetet egészen a hihetetlen és felejthetetlen végkifejletig.
Aki szereti Garwoodot, és rendszeresen látogatja Angelika blogját, már találkozhatott egy rövid előzetessel, nevezetesen az első fejezettel.
Szeretem Garwood stílusát, így ha értékelnem kellene a könyvet, az első szavam az lenne: rövid. :) Elmarad a Kegyes halál, vagy legutóbbi kedvencem, a Tűz és jég színvonalától, de sokkal jobb, mint pl. a Halállista. Leginkább a mellékszereplők: a szupernagyi, a rémálom szülők, és a botcsinálta bérgyilkos (imádtam!!!) dobják fel a történetet. Tízből hét pontot mindenképpen megér.