Vendégblogger: mia olvas 3.

Nem titok, szeretem Garwood könyveit, s kicsit se nem vagyok elfogult.

Álljon hát itt egy újabb kacagtató mia-kritika a régebbiek közül (amíg rá nem jövök, hová mentettem el az újabbakat:), ráadásul egyik legkedvesebb könyvemről (és mellesleg G. talán egyik legsikerültebb művéről).

Szeretem JG könyveit, mindegyiket, a jókat és a gyengébbeket is.

Most is újra elolvastam A menyasszony c. könyvét, csak most más szemmel néztem…, mondhatni a zöldhályog hiányzott róla, azt most elhagytam!

JG A menyasszony c. regényének kiértékelése: (hályog nélkül!)

Ebben a nagyszerű regényben a hősnő mindenki Kicsikéje vagy Angyalkája! Mindenki imádja és ő mindenkit imád! Természetesen csodaszép, de erről még senki sem világosította fel, ezért ő ezt nem is tudja!, honnan is tudná? Egyébként más dolgokban mindent tud és mindenhez ért; az egész birtok irányítása házon kívül és belül, íjjal lőni, vadászni, nyereg nélkül lovagolni, mint egy harcos, ezek mellett még vajákos asszonyt megszégyenítő gyógyítási praktikákat is ismer… ez egy csodaaa!!! és mindezt kitől tanulta, na, kitől? Nem mástól, mint a szeretett istállómestertől!!, sőt ő is világosította fel a nászéjszakán történő titokzatos események menetéről!!! A lélegzetem is eláll és benn reked…, szinte hallani vélem eme szerfelett intim és bizalmas beszélgetést - az istálló esti félhomályában, az illatozó szalmakupacok, lószerszámok mellett, valamint a lovak érdeklődő fülhegyezése kíséretében -az istállómester és a várúrnő között…

Aztán tűzrőlpattant Kicsikét is eléri a végzete egy sötéten zord kelta harcos személyében, ki akkora, hogy mellette Swarzenegger legfeljebb egy négyhetes embrióra emlékeztetne! Három nővére mellett Angliai Angyalkát fél perc alatt kiválasztja, egy perc múlva feleségül veszi, két perc múlva már úton vannak a hatalmas vad lován vágtató, hatalmas vad barbárral a hatalmas vad Skócia felé! Kicsike végzetében nem egyedül részesül, vele tart állandóan síró-pityergő, kissé infantilis egyik nővérkéje is a barbár hősnél egy - széltében és hosszában - fél centivel kisebb másik barbár és vad skóttal.

A hosszú, fáradságos úton Kicsike-Angyalka állandó és fergeteges szócsatái most már férjurammal, aki mint kiderült szinte nem is emberi lény: soha nem éhes, szomjas, fáradt, álmos, jaj, jajjj ez hihetetlen, de mint kiderült Angyalka szűzi testének látványa, közelsége előcsalogatott egy nagyon is emberi igényt durva, arrogáns skót férfiúi belsejéből, melynek hatalmas fizikai megnyilvánulása külsején mutatkozott meg; egy állandósuló, egyre jobban elhatalmasodó, soha nem múló, sőt egyre növekvő, feszítő és kényelmetlen, számára már kibírhatatlan érzést…, ebből Kicsike semmit nem vett észre…, ő el volt foglalva férjuram belső értékeinek előcsalogatásával és ez annyira lekötötte, hogy a külső értékeinek feltűnően megmutatkozó jeleire és annak megismerésére már nem jutott ideje… (pedig félhomályos istálló…, szalma, fülüket hegyező lovak!) Felföldi harcosunk ezt nem is sokáig bírta és tűrte!

Angyalka önfeledten pancsizik este a patakban a dermesztő hidegben, hajat mos!!!, aztán egy szál ingben – tisztán melegedési szándéktól vezérelve! – elterül (ekkor már egész napi pajkos gondolataitól igencsak sanyargatott testű, egyre morózusabb) férjuram – ki tudja mitől, miért? – tűzforró testén! Ez aztán még egy ilyen nem emberi lénynek is sok! Hősünk a tettek mezejére lép, amit Angyalka-Kicsike először nem is ért - pedig félhomályos istálló, szalma…. -, de aztán rádöbben a nyers és megmásíthatatlan valóságra - valószínű, eszébe jutott félhomályos istálló… - először nem akarja, hogy megérintse, később azt, hogy abbahagyja…és kelta vad harcosunknak köszönhetően, oly forró, lobogó szenvedélyt csalogat elő asszonykájából, mely tűzforró szenvedély már a haját is megszárította! A hideg éjszakában, a jéghideg és kemény földön Kicsike-Angyalka a csillagokban, sőt, nem is egyenesen a mennyekben landol!!! Második alkalom még jobb volt… Angyalka repült, repült férjurammal együtt egy másik galaxisba!

Azért másnap próbára tette vad férjuram türelmét, mikor szende-szűzi piros arccal alig mert a szemébe nézni, de később elhagyta e balga szokást és mereven, pislogás nélkül, rezzenéstelen szemekkel, férje szemére fókuszálva csodaszép szemeit, makacsul ismételgette, nyaggatta a kérdésével: jó voltam???

Hátralévő utat hősnőnk mély alvásban teszi meg - galaktikus röpködések! -, de az ébredés még ennél is csodálatosabb! Kiderült, nem csak férje hatalmas, hanem a vára is! Azért férjuram asszonykája nem volt egy elveszett virágszál, (többek között repkedések gyors elsajátítása!) meglehetős anyagiasság bújt meg világszép és szende külseje alatt, ez vezérelte midőn meglátta és felmérte a csábos javakat, mely első látásra is igen kecsegtető volt: hatalmas várfal, vár két toronnyal! (magában gyors fejszámolást végzett, hogy ez anyagiakban mit jelent!, hah, legalább volt értelme ennek az egésznek, valamit valamiért, nem?), legalább ötven kunyhó! Bűbájosan rámosolygott mit sem sejtő - de azért vad - férjuramra és feltette szendén első kérdését: hány ember tartozik hozzá? - legalább 600, de lehet több ezer is! Kicsike-Angyalka felszabadultan mosolygott; már nem is volt olyan szörnyű a jövő vad skóttal és annak barbár földjével és javaival, ujjjééé!!! Kicsikét el akarták küldeni pihenni…, ő nem hagyta magát, belülről is fel akarta mérni a várat - két tornyával együtt!!! -, ezért kinyilvánította óhaját, hogy belülről is látni szeretné az otthonát…, első dolga volt a bőséges vacsora alatt megszámolni a falon lógó drágakövekkel kirakott kardokat…

A felettébb kielégítő felmérés után férjuram tűzrőlpattant - és javak felmérésében villámgyors - Kicsikéje piciny kezébe vette férje és a vad skót kastély irányítását! Megszelídített, átépített, meggyógyított, rendbehozott, kibékített…, szóval a végére mindenki a tenyeréből evett és mindenki imádta!!! (élén férjurammal, ki még mindig hatalmas volt, de már egyre kevésbé vad!)

Jaj, jajjj!!! és a klán harcosairól, na azokról se feledkezzünk meg!!! Mind - de, mind! - akkora volt mint a fenyőfák, amiket hajigáltak!, egy pléddel a derekukon, félmeztelenül - óóóhhh, és ezekből legalább 600 volt! - és egytől-egyig mind jóképű… Jaj, istenkém, tényleg nem találták fel még az időutazást???... mondjuk vissza a múltba…Skócia csodálatos vad vidékére…, úgy 1102-be!!!

Vendégblogger: mia olvas 2.

Mia "szösszenetei" úgy jók, ahogy vannak, azaz bevezető magyarázkodás nélkül, csak úgy bele a közepibe. Amiért most mégis itt okvetetlenkedem, az előző bejegyzés, vagy más szóval az e heti témánk: a spoiler.

Mia "könyvértékelése" az első szótól az utolsóig spoiler, és mégis, nem egyszer történt már meg, hogy valamely szösszenet megjelenése után többen írták, hogy eddig ugyan eszükbe sem jutott elolvasni ezt vagy azt a könyvet, de most már muszáj... ha másért nem, hogy jót nevessen.

Ja, már nem a témához, én fordítottam a könyvet, s ha nem is tartozik a kedvenceim közé, szeretem, de ez nem akadályozott meg, hogy könnyesre kacagjam magam Mia értékelésén.

Fogadjátok szeretettel!

Julie Garwood: Álmaim hercege

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy Julie Garwood legtöbb könyvét szeretem. Hősei és hősnői könnyen az ember szívébe férkőznek és az írónő élvezetes stílusát még sokszor megcsillantott humora is növeli.

Régóta készültem elolvasni az Álmaim hercege c. könyvét, erre most sort is kerítettem. Bátran állíthatom, hogy ezt a könyvet nem fogja az a veszély fenyegetni, hogy törődötten rongyos állapotú lesz a sok újraolvasástól. A fülszöveg alapján izgalmakkal teli történetre számítottam, ami annyiban valósult meg, hogy végig izgultam, hogy a hősök küzdelmét túlszárnyalva képes legyek végigküzdeni a könyvet.

Szomorú eseménnyel indul a könyv, mert hősnő nagymamája a halálán van. Nagyhatalmú és nagyon gazdag nagymama nevelte fel hősnőt és nővérét, mivel árván maradnak. Nagymama fia, a vagyonát elherdáló, gonosz és pedofil bácsikájuk árnyéka végig rávetődik gyermekkorukra, hősnő nővére aztán férjhez megy egy amerikaihoz és kivándorol férje szülőföldjére és később iker lányai születnek. Azonban nemsokára mindkét szülő meghal és a kétéves ikrek egyedül maradnak Amerikában a nevelőnővel. Nagymama hősnőre és az ikrekre hagyja vagyonát és úgy tervezik, hogy hősnő kivándorol Amerikába és ott neveli fel az ikreket. Ehhez azonban kell egy névleges férj is. Nagymama megbízhatóság terén lenyomoztat egy Angliában tartózkodó amerikait, akit megfelelőnek is talál arra, hogy hősnő névleges férje legyen. Leendő férj zord, hegyi ember, aki pénzért vállalja, hogy feleségül veszi hősnőt, egyébként a nősülés hallatára is elönti a hideg veríték. A pénzre féltestvérei kiutaztatására és Amerikában való jövőjük megalapozására van szüksége. Megállapodásuk úgy szól, hogy hősnő amerikai letelepedése után elválnak útjaik.

Nagymama részvétele mellett titokban összeházasodnak, de Amerikába indulásuk előtt még egy bálon részt kell venniük.

Hősnőnek csodás domborulatokkal megáldott teste van, efölött hullámos aranyfürtök keretezte szépséges arcot visel, amelyben az alkonyi ég kékjét idéző és igéző szemekkel csodálkozik rá a világra és a ponyvaregények zord hegyi embereinek kalandjaira, amiket imád olvasni. Nagyon talpraesett is, egyik habókos bácsikájától megtanult fegyverrel is bánni, úgy lő, mint egy mesterlövész. Ügyességét csak az elesettek iránti mérhetetlen odaadása, törődése, a gyámoltalanok és árvák felkarolása és irántuk való jóságának mértéke múlja felül, de az annyira, hogy irgalmassága időnként elszárnyal a Tejútrendszeren túlra!

Álmaink Hercege hatalmas, valóságos óriás, széles és izmos vállakkal és sötét haj keretezte, férfiasan jóképű arcában a szeme a legfinomabb márkát idéző mély csokoládébarna. Mély hangján elnyújtott, szexis amerikai kiejtéssel beszél és mikor felvillantja csodálatos mosolyát, akkor napbarnított arcában hófehéren villog a fogsora és ilyenkor még gödröcskék is megjelennek azon a jóképű arcán! Istenkém, istenkém, ezt a jelenséget magunk elé képzelve azon csodálkozunk, hogy zord hegyi emberünk hogyan maradhatott eddig egyedül? Ezen a földgolyón nem létezik az a hatalmas, magas és meredek hegy, amit a nők meg ne tudnának mászni, hogy utolérjék…

A báli eseményeket 40 oldalon keresztül olvashatjuk… Ez főleg abból áll, hogy Irgalmas Nővérke hősnő mosolyt erőltet az arcára és hebehurgyán viselkedő barátnőinek idétlen hablatyolását hallgatja, de mindeközben természetesen még gonoszkodó és megalázó sértésektől megment egy gyámoltalan leányzót is. Leánykát rögtön beborítja jóságával és életre szóló tanácsot ad neki; „Soha ne hagyd, hogy a birtoklásvágy uralkodjon rajtad, soha ne engedd, hogy a vagyon fontosabb legyen az önbecsülésnél!” Eme bölcs kijelentés után megajándékozza vagyont érő zafír fülbevalójával és nyakláncával… (hm…) Ezeket a szájtáti báli előkelőségek előtt a lányka fülébe és nyakába is akasztja. Annak a gonoszkodás miatt megállíthatatlanul patakzó könnyei ettől rögtön felszáradnak! Boldog kacaj kíséretében megígéri, hogy soha, de soha nem fogja hagyni, hogy a vagyon utáni sóvárgás és a birtoklásvágy felülkerekedjen rajta… Ígéretének komolyságát heves fejrázással is kimutatja, ettől fülében és nyakában csak úgy csilingeltek és szikráztak azok a vagyont érő zafírok…

Következett hosszadalmas és keserves hajóút. Erős akaratú nagymama óhajának eleget téve egy fülkében kénytelenek utazni. Viharos tengeren hánykolódó hajón az ágyban szorosan hősnőhöz tapadva Álmaink Hercege levonja a következtetést, hogy feleségét az igéző szája és varázslatos tekintete miatt megkívánta…, persze a hozzá tapadó, csábos domborulatok jegelt hidegen hagyták, ezek szerint Irgalmas Nővérke hősnő a sok csodálatos erényei mellett még természetfeletti képességgel is rendelkezik, mivel tud varázslatos tekintetű, de nyitott szemekkel aludni…

Hősnő a hajóút alatt megismerkedik egy előkelő származású leánnyal, akit szülei megtagadtak és most Amerikában szeretne új életet kezdeni. A leány gyermeket vár szerelmétől, aki galád módon cserbenhagyta. Természetesen Irgalmas Nővérke hősnő azonnal barátnőjévé fogadja a szerencsétlen leányzót és beteríti jóságával. Leányzót is gyönyörű, lobogó vörös hajjal, szépséges arccal és csábos idomokkal ajándékozta meg a teremtő. Ehhez még igézőn világító smaragdzöld szemekkel is, de ezekkel egyelőre még kétségbeesetten pillog a végtelen horizontra.

Megérkeznek Bostonba, ahol Álmaink Hercege és Irgalmas Nővérke a szállodában is egy szobában és egy ágyban alszanak. Természetesen ezt csakis erősakaratú nagymama kívánságára…

Irgalmas Nővérke hősnő állandóan olvadozik férje nézésétől, közelségétől, illatától. Álmaink Hercegének jóképűsége miatti pajzán gondolatai egyre sűrűbben elborítják a jóságos tettek kiagyalására sűrűn használt kis eszét!
Irgalmas Nővérke hősnő testileg is nagyon erős, ugyanis a majd’ 2 méter, erős testalkatú főhős éjjelente álmában rendszeresen ráfekszik, beteríti súlyos testével az ő kicsiny és egyelőre még nagyon ártatlan testét! Így alszanak békében…

Irgalmas Nővérke hősnő barátnőjével is sokat beszélget, megosztja titkait vele. Elmondja, hogy kétéves árva iker unokahúgait ő szeretné itt felnevelni. Minél messzebb akarja őket tudni vagyont elherdáló, nagyon gonosz és pedofil bácsikájától. Természetesen a pedofil hajlamra csak sejtelmesen célozgat, hisz’ barátnője ugyan terhes, de ettől függetlenül még nagyon ártatlan teremtés… gondolja ezt Irgalmas Nővérke hősnő, aki viszont rég férjezett, de ettől függetlenül még nagyon ártatlan teremtés…

Álmaink Hercege eközben tipródik; izgatottan hallja dimbes-dombos vidékének hívó szavát, de még izgatottabban látja neje dimbes-dombos idomait…

A történet „felpörög”, amikor Irgalmas Nővérke hősnő unokahúgai eltűnnek. Főhős ekkor értesíti egyetlen és legjobb barátját, hogy segítsen a keresésükben, és ekkor megjelent, mit megjelent, előttünk tornyosult Álmaink Másik Hercege! Félvér indián, magas és erős és jóképű, az a félelmetes kinézetű, szótlan hegyi ember. (Jaj, jajjjj!!!, lehet, minél előrébb jutok a történetben, annál több Álmaink Felkent Hercegével gyarapodunk?)

A gyerekeket a két zord hegyi ember, nyomolvasó és pisztolyhős Álmaink Hercegeinek segítségével végül is sikerül megtalálni, de időközben megszaporodtak… van velük egy hétéves árva kisfiú is, akit Irgalmas Nővérke hősnő a kicsiny lábujjaitól a buksi fejéig beborít jóságával és természetesen szintén magához vesz.

Irgalmas Nővérkénk ezután már csak a „kicsikkel”, a „kisbabáival” foglalkozik! E miatt alig marad arra ideje, hogy végre elveszítse ártatlanságát! Amikor ez megtörténik, levedli úri hölgyhöz illő tartózkodását, és úri hölgyhöz nem illő vérmességgel veti rá magát hősünkre, szép, absztrakt mintákat karistolva annak hátába. Mondanom sem kell, hogy nemcsak főhős, de Irgalmas Nővérkénk is az extázis olyan magaslatai felett süvít el, hogy onnan nézve főhős szeretett hegyei csak apró kis galacsinok.

A fantasztikus, gyönyörű, csodálatos és tökéletesen kielégítő élményt követően, talán úgy hosszú fél perc után már Álmaink Hercege a jóképű és gödröcskés arcára kiült mosollyal jóságos kis hősnőnk fülébe hangosan fűrészel… (Későbbi szerelmeskedéseik után is a csodálatos magaslatairól visszaszállva, úgy egy percen belül már hortyog is.) Irgalmas Nővérkénk viszont még ezek után órákig fenn van, a szédületes élményt adó huncutkodásaik felejthetetlen élményei ébren tartják, és ilyenkor főleg azon gondolkodik, hogy a „kisbabáknak” vajh milyen anyja is lesz ő…

Irgalmas Nővérke eddig is sokat vásárolgatott, de ezután hosszú oldalakon keresztül megtudhatjuk, hogy a „kisbabáknak” és a kisfiúnak milyen ruhákat, ezekből mennyit vett és rendelt, milyen üzletben, valamint a „kicsik” milyen játékokat kértek és kaptak.

Most már a „kisbabák” és a kisfiú körül folyik az életük. Irgalmas Nővérkét és barátnőjét teljesen lekötik a „kicsik” körüli teendők, sőt nem is győzik! Ezért aztán Álmaink egyik Hercege vetkőzteti, fürdeti, azután Álmaink másik Hercege öltözteti és fekteti le őket! Amikor Álmaink Hercegeinek nem kell a „kicsiket” fürdetniük és mesét mondani nekik, akkor is pisztoly helyett gyerekekkel van tele a kezük… Kár, hogy Irgalmas Nővérkénk a rengeteg vásárlás során elfelejtett csörgőket venni, mert ezeket hiányoltam zord hegyi hősök markaiból, mikor gügyögtek a „kicsiknek”! Azt is sajnáltam, hogy zord pisztolyhős Álmaink Hercegei részéről a biliztetés procedúráját kihagyták az elbeszélésből… Hősnőt az is nagyon bántja, hogy ő nem tudja megkülönböztetni az iker „kisbabákat”, zord főhős viszont igen! (Na ja, a „kisbabákkal” való folyamatos törődés gyümölcse, ugye…)

Irgalmas Nővérkénk és barátnője azért is aggódik, hogy a „kisbabáknak” és a fiúcskának nincs dadája! (Mi a fenének az? Van itt már kettő is!!!)

Főhős kénytelen megválni kis időre Irgalmas Nővérkétől és a „kicsiktől”. Elmegy üldözni egy gonosztevőt. Addig Álmaink Másik Hercege vigyáz a siserahadra. Az összes gyereket mosdatja, öltözteti, lefekteti, mesél nekik, emellett állandó jelleggel cipeli őket! Ha illékony rövid pillanatokra leül, akkor meg a hátán mászkálnak, vagy a nyakán lógnak!

Irgalmas Nővérke elindul főhősünk hegyei mellett fekvő kis városkába. (Mondanom sem kell, hogy ezt főhős tudta nélkül furmányoskodta ki, hogy a közelébe maradhasson, na meg ne kelljen a „kicsiket” egyedül nevelnie…) Álmaink Másik Hercege mulyán és tehetetlenül nézi végig újbóli vásárlásait, ami két nagy szekérnyit tesz ki. Végül elindulnak…

Zord hegyi ember, félelmetes félvér indián, vagyis Álmaink Másik Hercege szekere állandóan túlzsúfolt. Több oldalon keresztül élvezhetjük annak leírását, hogy melyik iker éppen melyik oldalán ül, mit rosszalkodnak, a kisfiú éppen miért és mennyi ideig hisztizik, milyen csínytevéseket produkálnak… Félvér indián pisztolyhősnek ezektől a szeme sem rebben, két oldalán egész nap csacsorászó ikrek kérdéseire mély hangján türelmesen visszacsacsog, még a patakban is megfürdeti őket! Megtudjuk, hogy melyik „kicsi” mit és hogyan eszik meg és mit nem; melyik finnyás a kezecske tisztaságára és e miatt milyen hosszan és hogyan szokott hisztizni; aznap melyik „kicsi” ül zord hegyi barát jobb oldalán és melyik a balon; épp melyik miért és mennyi ideig visít; a kisfiú melyik szekér mellett dönt és hányszor integet és mosolyog; aztán még azt is, hogy a „kicsiknek” ki segít a szekéren használni az éjjeliedényt (nagy bánatomra nem félvér zord hős!); na meg éppen melyik hajtja göndör fejecskéjét félvér zord pisztolyhős széles vállára és közben hogyan szopja kicsiny ujját! Hosszú oldalakon keresztül olvashatunk arról, hogy ki és miért hívja Irgalmas Nővérkénket maminak vagy anyának, aztán még azért is izgulhatunk, hogy a kisfiú a neki adott három név közül aznap épp melyiket választja magának! Olyan izgalmas és annyira romantikus volt ezeket olvasni…

Útjuk közben Irgalmas Nővérke gyönyörű virágcsokrokat szed, a virágok nevét pedig Álmaink Másik Hercegétől tudja meg; árnika, indián ecset, fehér bohócvirág… Pisztolyhős, zord félvér hegyi ember feltehetően a múltban a verekedések és pisztolypárbajok közötti pihentető relaxációként a mezőn önfeledten szökdécselve szedegette ezeket csokorba! Én már azon sem lepődtem volna meg, ha Álmaink Másik Hercege a vadvirágokból koszorút fon a „kicsik” fejére!

Elérkeznek úti céljuk végére, a két utcából és 20 férfiból álló városkába. Letelepednek egy házba és elkezdődik a berendezkedés. Addigra Álmaink Hercege is megérkezik tajtékzó lován! Hosszas vita arról, hogy miért nem maradhat szeretett hegyének tövében a siserahad. A vitát Irgalmas Nővérke rafináltan lezárja azzal, hogy terhes barátnő nem utazhat már sehová! Álmaink két példányban megtestesült Hercegei ettől az indoktól rögtön megkukulnak.

A városka ügyes kezű, két méteres óriása sem maradhatott ki a babavárás előkészületeiből. Irgalmas Nővérke megbízást ad neki egy bölcső elkészítésére… (a szerencsétlen balga, nagy melák még nem tudja, hogy valószínűleg nemsokára az ő feladata lesz ennek ringatása is…)

Barátnő és Álmaink Másik Hercege egyre többet csókolódzik, amitől terhes, de azért ártatlan teremtés vérszemet kap! Kijelenti, hogy félvér revolverhős addig nem mehet szeretett hegyének tájékára sem, amíg a baba meg nem születik! Punk-tum!!! Ezután zord, félelmetes félvér pisztolyhős szótlan kioldalog búsulni egyet a fészerbe… Barátnő és Irgalmas Nővérke számára a még meg sem született baba sokat segített már abban, ha valamely akaratukat érvényre akarták juttatni, mi lesz akkor, ha megszületik?!

Kis idő elteltével a két, női fortélyokban hosszú ideje pácolt vad hegyi pisztolyhős nem győzte egymást túlaggódni az egész pereputty biztonsága miatt, eljövendő szülésről már nem is beszélve! Biztos vagyok abban, hogy nagyon bántotta mindkettőt a tudat, hogy barátnő szülésének terhét nem tudják átvállalni!

A sűrű gyakorlatozásnak köszönhetően idővel beosztották egymás között a babafelügyelet, az esti fürdetés és lefektetés örömteli teendőit is…

Két példányban megtestesült Álmaink Hercegei fokozatosan átváltoztak Rémálmaink Hercegeivé! Egy idő után már mindenért úgy aggódtak, mint a szenilis öregasszonyok! A történet végén kiderül, hogy Rémálmaink Hercege főhős a híresebbnél is híresebb hegyi ember, a félelmetes pisztolyhős ő maga volt! Mondom volt… Nem is oly rég még biztos kézzel csípőből tüzelt, mostanra meg már biztos kézzel csípőből pelenkázott…

A könyv lapjait a főhősök jósága teljesen átitatta, azokat ennél jobban az olvasás alatt csak az én könnyeim áztatták el!

Rémálmaink Hercege megmentette az addig soha nem látott két féltestvérét gonosz bátyjuk uralma alól. Irgalmas Nővérke hősnő pedig minden ártatlant és nem is annyira ártatlant – terhes barátnő – védelmező szárnyai alá vont! Fiatal kora ellenére már rengeteg bajbajutott szerencsétlent mentett meg; 10 éves korában egy kisfiút, aki aztán nagymama hűséges inasa lett, bálon zsenge korú leányzót a lelki összeomlástól értékes tanácsokkal és még értékesebb zafírokkal, aztán terhes barátnőt és leendő kisbabáját, ezután iker unokahúgait vette magához és a hétéves árva kisfiút! Végül két zord hegyi ember pisztolyhőst, Rémálmaink Hercegeit is megmentette attól, hogy mostoha körülmények között élve, a könyörtelen időjárásnak kitéve, a zord hegyeken magányosan bolyongjanak… Mostantól már vidám gyerekzsivajoktól hangos, puhán pihe, babaillatú otthonban bolyonghatnak… Ezek után bátran kijelenthetjük, hogy hősnőnkhöz képest Teréz anya egy egoista, önző szingli volt!

A könyvet azoknak ajánlom, akik arra kíváncsiak, hogy a XIX. században a gyerekeket hogyan gondozták, öltöztették, etették, valamint arra is kíváncsiak, hogy abban a korban a gyerekek ugyanúgy játszottak, rosszalkodtak, vagy ugyanazokért hisztiztek-e, mint a mostani utódaik!

Ajánlom még azoknak is, akik késztetést éreznek arra, hogy Teréz anya nyomdokaiba lépjenek. A könyv utat mutat számukra, hogy mennyi és milyen jóságos cselekedetekkel érhetik el, hogy elinduljanak szentté avatásuk felé!

Julie Garwood: A nagymenő - [FBI 11.]

Peyton Lockhart és testvérei megöröklik Bishop’s Cove-ot, a kicsiny, de pazar óceánparti üdülőhelyet, ez azonban feltételekkel jár. A lányok egy évig irányíthatják a helyet, és ez idő alatt hasznot kell termelniük, csakis így lehet az ő tulajdonuk az üdülő.

Peyton, aki egy tekintélyes francia konyhaművészeti iskolában szerzett diplomát, nemrég vesztette el ételkritikusi állását, csodálatosnak találja, hogy egy évig valami egészen más dologgal foglalkozhat.

A lányoknak számtalan kihívással kell szembenézniük, és sok olyan emberrel, akik mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák őket a céljuk elérésében. Többek közt Peyton perlekedő unokatestvéreivel is, akiket felháborított, hogy nem ők örökölték az üdülőhelyet, valamint egy hatalmas ingatlanfejlesztő társasággal, amely szintén szemet vetett a vízparti tulajdonra.

Peyton számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy minden erőfeszítésüket szabotálják, de nem hagyja, hogy a fenyegetések eltántorítsák… egészen addig, amíg kis híján megölik. Ekkor gyerekkori barátjához és védelmezőjéhez, az FBI-nál dolgozó Finn MacBainhez fordul segítségért. Finn egyszer már megmentette az életét, másodszor is biztosan meg tudja tenni.

Julie igazán megbízható. Évente megjelenik egy-egy könyve. A kiadó borítótervezője is megbízható, így (az utóbbi időben) évente újabb félfejű ügynökkel gyarapszik a könyvespolcon levő FBI-kötetek száma. Az új évszázadban ugyanis egy kivételével csak contemporary, azaz korunkban játszódó történet jelent meg Julie tollából. Kezdetben vala Buchanan sorozat, lett belőle Buchanan-Renard, s mire megszerettük a Buchanan testvéreket és kezdtünk volna örülni, hogy nyolcan vannak, várnak még ránk izgalmas kalandok, kedvenc írónőnk elbitangolt. Maradt ugyan az FBI keretein belül - lassan a teljes gárdát megismerjük :) -, de hanyagolta a Buchananeket, s ami még fájóbb, legjobb alakját, Noah Clayborne-t is. A hatodik rész ugyan teljes egészében Noah-é, ám Julie nem tudta hozni az első két-három kötetben megszokott és megszeretett - mit megszeretett? imádottá, legjobb pasivá előlépett - karaktert. 

Hol tartunk ma? A Buchanan(-Renard) néven futó sorozatból nagyjából eltűntek a Buchanenek (Renardokból meg amúgy is csak kettő volt, aki számított, tehát belőlük még hamarabb kifogytunk), eltűnt Noah és Tom atya... Rejtély, miért Buchanan a sorozat neve. Julie honlapján nem is e név alatt fut. 

Mindegy, nem bosszankodom, hisz az írónőt úgysem befolyásolhatom, s ő megmondta: annyi történetet kell még elmesélnie. S hogy miért kezdtem bele aktuális füstölgésembe? Kis hazánkban is megjelenik a következő Garwood kötet, immáron a tizenegyedik az FBI-os sorozatban, s ennek örömére kíváncsiságból beleolvasgattam a Goodreads kapcsolódó értékeléseibe.

Aki nem tud angolul, az is láthatja, hogy bár 3,81 (gyenge négyes:) a csillagok átlaga, nem a dicsérő kritikák vannak elöl, hanem meglepően sok egy-két csillagos. 

Nem akarnám itt részletezni, de jó néhány elolvasása után leginkább így foglalnám össze a csalódott egy-két csillagosokat:

Mi a fene történt Julie Garwooddal? Ő volt az első kedvenc romantikusom. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne, aki az első Buchanan könyveket / A két rózsát... stb. (itt többnyire Julie történelmi romantikusai állnak) írta. Klisékkel dolgozik. A történet unalmas / zavaros / kiszámítható..., a hősei bosszantóak / idegesítőek / idióták... 

Folytathatnám, de minek. Én ugyan megszerettem Julie FBI-os történeteit is, de tény, nyomába sem érhetnek a történelmi romantikájának. 

Nem tudom, Julie miért hagyta el a történelmi romantikát, csak azt, hogy évről-évre gyengébb történettel áll elő. 

Vajon ő olvassa ezeket az értékeléseket?

Julie válaszolt :)

Két bejegyzéssel ezelőtt morgolódtam a félfejű (immáron hátat is fordító) hősöknek a Garwood könyvek borítóján. Persze nem én lennék, ha a "what's the matter with these FBI boys?" kérdést nem teszem fel Julie facés oldalán is. Tavaly elsikkadt az ez irányú bejegyzésem, idén viszont kaptam választ.

Julie Garwood  Hi Gizella. I think my publisher's thought was to not show the whole face and head in an attempt to let the readers use their imaginations when picturing them. -- Azt hiszem, a kiadóm abból az elgondolásból nem mutatja az arcot és a teljes fejet, hogy az olvasók használhassák a képzelőerejüket, amikor elképzelik maguknak a szereplőt.

Ööö, bár felvettem Julie-t a kedvenc íróim közé a Goodreadsen, erős a gyanúm, hogy én viszont nem kerülök be a kedvenc hozzászólói vagy fordítói közé (mert persze ezt sem hagytam szó nélkül -- átkozott kekeckedő természet!) :D

Tóth Gizella Ouch!:)))
Thanks, Julie <3 
My imagination is OK but what about your publisher's? Three half-headed men in a row. (That's what I call vivid imagination! I am afraid he/she undervalue your fans and their imagination... quite a lot) -- Jaj! Kösz, Julie. Az én képzelőerőmmel minden rendben, de mi van a kiadódéval? Három félfejű ember egymás után. (Ezt nevezem én élénk képzelőerőnek! Attól tartok a pasi/csajszi alaposan alábecsüli a rajongóid és a képzelőerejüket...)

Erre már nem kaptam választ... sem teccikolást.
Vajh miért nem?

Mi baj lehet az FBI-os fiúkkal?

Hurrá! Julie végre megírja Cordy és Aiden történetét (akiket még a Halállistából ismerünk, és azóta drukkolunk, hogy összejöjjenek). Bízzunk benne, hogy Buchanan fiú is lesz benne (legalább Alec, Cordy legjobb barátnőjének férje), ha már a világháló Buchanan-Renardnak nevezi a sorozatot (ideje lenne átkeresztelni - Garwood honlapján contemporary néven futnak ezek a regények, jómagam egy ideje csak három betűcskével jelölöm őket: FBI)

Cordelia Kane has always been a daddy's girl—her father raised her alone after her mother died in a car crash when Cordelia was just two years old. So when he has a serious heart attack, Cordelia is devastated, and the emotion is only intensified by the confusion she feels when he reveals the shocking truth about her mother.

Cordelia can't suppress her curiosity about the woman who gave birth to her, and when she discovers the answers to her questions lie in Sydney, Australia, she travels there to get them.

Hotel magnate Aiden Madison is Cordelia's best friend's older brother. He's oblivious to the fact that she's had a crush on him for years. When he gets railroaded into taking her along to Sydney on his company jet, he unknowingly puts her life at risk. He's recently angered a powerful congressman by refusing to purchase overvalued land. Congressman Chambers is not a man to let such an offense slide, and he has the resources to get even and to get what he wants.

In Australia sparks are flying between Cordelia and Aiden, but multiple attempts on Aiden's life are made while Cordelia is with him, and he realizes he must put a stop to the madness before he loses the thing he values most.

No, a nagy öröm mellett már csak egyetlen kérdésem vagyon: mi a baj ezekkel a szuper fiúkákkal? Az utolsó három évben csupán félfejű ügynökökben gyönyörködhettünk a borítókon, erre a következő már hátat is fordít... Pedig nem is titkos ügynökök. Hát nincs egész nagy Ámerikába' olyan fickó, akit rá lehetne rakni egy ilyen romantic suspense elejére?

Átkereszteltem...

... a Buchanan-sorozatot, mivel nagyon úgy tűnik, egyelőre nem számíthatunk új Buchanan-történetre. Reklamálásomra Julie mindössze ennyit írt a facebookon:
> Sorry, Gizella. Just too many other stories to tell.
S ha belegondolunk, egyre több lesz, hiszen az újabb és újabb FBI-os történetekben a főszereplők mellett mindig van legalább egy, néha akár több szereplő is, akinek szívesen olvasnánk a saját történetét is. 
Jelen esetben ott van a női főszereplő mellett ott van a három Csibe, a férfi mellett pedig a társa, Ronan.

A GABO meglepetése Valentin-napra:

Julie Garwood: Szép szavak (Sweet Talk)

 A fülszöveget elolvashatjátok egy korábbi bejegyzésemben, és attól tartok, a Moly-értékelésemhez sem igazán tudok igazán mit hozzáfűzni. Kedvelem Garwoodot, nagyon szeretem az FBI-os sorozatát, de úgy érzem, nem igazán tud megújulni.
Az újabb FBI-os történet ismét nem Buchanan sztori, s ami a borítót illeti, ismét egy félfejű pasival gazdagodik a képtár. (Vajh, mi lehet a gond a FBI-nál dolgozó szuperhősökkel, hogy mindnek csak fél feje van???)

Peyton Lockhart and her sisters have inherited Bishop’s Cove, a small, luxurious oceanfront resort, but it comes with a condition: The girls must run the resort for one year and show a profit—only then will they own it.
A graduate of a prestigious French culinary school, Peyton has just lost her job as a food critic. Out of work and in a bad place personally, a year doing something completely different sounds wonderful.
There are countless challenges and too many people who want to stop the sisters from succeeding. Among them are Peyton’s contentious cousins, who are outraged that they didn’t inherit the resort, as well as a powerful group of land developers who have been eyeing the coveted beachfront property.
It’s soon apparent to Peyton that their efforts are being sabotaged, but she refuses to let the threats scare her—until she’s nearly killed. She calls on her childhood friend and protector, Finn MacBain, now with the FBI, and asks for his help. He saved her life once; he can do it again.

Az amerikai megjelenés időpontja: 2013. augusztus 6.

Jó ötlet - beleolvashatunk

Az Amazonon régóta gyakorlat, hogy bele lehet lapozni a könyvekbe. Úgy tűnik, lassan Magyarországon is terjed valami hasonló. Még nem lapozhatunk, kereshetünk, de kedvcsinálónak itt az első fejezet.

Julie Garwood: Az ideális férfi

Vajon örökre elbúcsúzhatunk a Buchananektől?

Nem véletlen a kérdés. Augusztusban jelenik meg Amerikában Julie Garwood következő könyve (mondanám, hogy az idei, hiszen átlag évente egy könyvet ír). Ez is FBI-os történet a történelmi romantika kedvelőinek nagy bánatára, ám a tartalom alapján ez sem a Buchananekről szól (hacsak Kincaid roppant dühös társa nem valamelyik B. lesz...)

Sweet Talk

Amikor Grayson Kincaid FBI-ügynök először találkozik Olivia McKenzie-vel, a lány igen nagy hatást tesz rá. A gyönyörű, kemény, ifjú ügyvédnő egyenesen egy  operatív akció kellős közepébe cseppen, teljes káoszt okozva. Hosszú hónapok megfigyelése és gondos tervezőmunkája megy veszendőbe. Kincaid társa őrjöng, és érezteti is Oliviával, hogy rossz embert bosszantott fel.
Elvégre ő mégiscsak az FBI.

Olivia nem ijed meg a férfi fenyegető magatartásától, hiszen ő még félelmetesebb hivatalt képvisel... az adóhatóságot. Márpedig aki az adóhivatalnak dolgozik,
nem lehet nyúlszívű.

Olivia egy bonyolult piramis játék ügyében nyomoz, amely azzal fenyeget, hogy sok naiv és gyanútlan áldozat életét dönti romba, ráadásul Olivia személyesen is érdekelt az ügyben. De élete veszélybe kerül, amikor rossz embereknek teszi fel a kérdéseit. Természetes számára, hogy az esélytelenekért harcol, de ahhoz nincs hozzászokva, hogy ő váljék sebezhetővé. Elég okos azonban ahhoz, hogy tudja, mikor kell erősítésért küldeni, ezért kapcsolatba lép Grayson Kincaiddel.

Ketten együtt nagyszerű csapatot alkotnak a korrupció elleni harcban, de Oliviának meg kell küzdenie a hirtelen támadt és rendkívül erős vonzalommal is, amelyet Kincaid ügynök iránt érez, ez pedig olyan csata,
amelyet el kell vesztenie…

Julie Garwood: Az ideális férfi

Május végén jelenik meg Julie Garwood legújabb műve Magyarországon. Ismét FBI-os történetet, egy újabb romantikus krimit olvashatunk, ám nem a jól ismert és megkedvelt Buchanan család története folytatódik. Tulajdonképpen egész jó kis történet, de… a szokásos patent (bár, most a „leég a ház a benne lévő bizonyítékokkal együtt” mintha kimaradt volna:). Hiányoznak a Buchananek! (Noah Clayborne-ról nem is beszélve:) Tudom, nem törvény, hogy szerepelniük kell pusztán azért, mert nem történelmi romantika, de Garwood B-hiányos könyvei szinte törvényszerűen gyengébbek, és ez alól ez sem kivétel. (Vagy elfogult lennék?)
Max egyébként nagyszerű fickó (melyik FBI-os főhős nem az?), a csaj zseni és tökéletes sebész (ilyen is volt már, de Michelle könyve fényévekkel jobbra sikerült), van egy-két figura, akitől falra mászik az ember… A papa azonban élvezhető a remek üzleteivel, a humoros történetek feldobják valamelyest a cselekményt, és egészében véve olvasható a dolog. Szerintem a Garwood kedvelők a könyv olvasása után sem vetik ki az írónőt a szívükből, én személy szerint azonban remélem, hogy lesz ennél jobb könyve is…


Az ideális férfi (The Ideal Man)

 Az ember néha a legszörnyűbb körülmények közt találja meg a szerelmet... 

 Dr. Ellie Sullivan befejezi rezidensi évét a kórház baleseti sebészetén, élete azonban fenekestől felfordul, amikor a parkban kocogva szemtanúja lesz, amint egy FBI-ügynököt lelőnek. Ő az egyetlen, aki látta a lövöldöző arcát, és azonosíthatja a kegyetlen, modernkori Bonnie és Clyde párost. Ellie hirtelen egy nyomozás közepén találja magát... egy nyomozás közepén, melyet a kihívóan jóképű Max Daniels ügynök vezet. Bár Ellie kétségtelenül vonzódik a férfihoz, a higgadt, gyakorlatias ügynök távolról sem az az ideális férfi, akiről mindig is álmodozott. El sem tudja képzelni az életében, vagy szülei dél-karolinai otthonában, ahová húga esküvőjére indul haza. Ám a férfi mégis felbukkan Winston Fallsban. 

Max tájékoztatja Ellie-t, hogy a tetteseket elfogták, és a lánynak tanúskodnia kellene. A gond csak az, hogy korábban is elfogták már a bűnöző párost, ám mire tárgyalásra került a sor, a tanúkat megfélemlítették, vagy eltüntették. Max Ellie árnyékául szegődik a tárgyalásig, és arra sem kell sokat várni, hogy - miközben golyók röpködnek körülöttük - kipattanjon kettejük között az a bizonyos szikra... 

Julie Garwood: Az őrnagyal 10.

És a mese vége... 

(A sorozat negyedik kötete ugyanis egyetlen nagy... még félrefordításnak sem nevezném. A könyv nagyobbik része olyan, mintha a fordító elolvasott volna egy-egy bekezdést, aztán összefoglalta volna a tartalmát a saját szavaival.)

 A lány tekintete úgy háborgott, mint a viharzó tenger. (talán viharos tenger)

Christina egy kupa konyakot nyújtott felé. (hm, ekkoriban véletlenül sem kupából, hanem talpas pohárból isszák a konyakot)

Fekete Harry eltörné a derekát, ha tudná… (talán letörné a derekát)

Dakota még mindig húzta a haját, de egy csöppet sem bánta. (ki? Dakota vagy a lány?)

Jade, elég a félrebeszélésből! (talán mellébeszélésből, nem?)

Megsarkantyúzta a lovát, hogy nekivágjon a következő emelkedőnek… (down the slope – az emelkedő felfelé megyen, a down meg lefele…)

- A herceg nagyon lefogyott. Húgaid és a grófné szörnyen aggódnak érte. (hm, sose gondoltam volna, hogy egy herceg feleségének grófné a rangja)

Amikor a férfi szájában érezte a mellbimbóit… (ezt azért megnéztem volna: egy szájban két mellbimbóval…)

Mosolyt préselt halvány arcára… (nem tudom – forced a smile – tényleg préselik a mosolyt? mindenhol így fordítja VT – én csak „mosolyt erőltetett magára/az arcára” kifejezésként szoktam fordítani)

Harry legragyogóbb mosolyát öntötte nevelt lányára. (hm, szóval a mosolyt préselik, öntik… mi jöhet még?)

- Minden széket szilánkokra törtetek. (talán ripityára törtetek…)

to get into his room… - bejutni úrnője szobájába… (hogyan is van ez kérem?)

Felemelte a lány tekintetét, és a szemébe nézett. (hogy lehet valaki másnak a tekintetét felemelni???)

Julie Garwood: Az őrnagyal 9.

Ez az, amit nem lehet megunni... :)

fordítás (első kiadás)

eredeti (második kiadás)

Just what was her game? Lord, by the time she'd finished her recitation, she was dabbing at the corners of her eyes with Richards' handkerchief. The director was obviously shaken by her explanation. He leaned back in his chair and shook his head.
Jade pityeregni kezdett. Caine egy pillanatig sem hitt a könnyeknek, de Richardsot annyira megindította a lány elesettsége, hogy legszívesebben átölelte volna.	De vajon miben mesterkedik a lány? Jó ég, mire befejezte mondandóját, már Richards zsebkendőjével törölgette a szeme sarkát. Az igazgatót szemmel láthatóan megrázta a lány története. Hátradőlt a széken, és a fejét csóválta.
The talk returned to the letters and the men didn't finish formulating their plans until well past eleven. Richards and Lyon were given chambers in the North wing. Both appeared to be reluctant to say goodnight. Richards insisted on taking the copies of the letters to bed with him. "There's information still to be ferreted out," he announced. No one argued with the director. Caine went directly to Jade's room.
A beszélgetés hamarosan a levelekre terelődött, s már tizenegy is elmúlt, mire Caine berekesztette a hogyan tovább kérdésben kialakult parázs vitát. Sterns az észak szárnyban nyittatott ki két hálószobát Richards és Lyon számára. Lyon elköszönt és visszavonult, Richards azonban addig nem volt hajlandó felmenni a szobájába, míg nem kapta a leveleket. Már majdnem éjfél volt, mikor Caine végre egyedül maradt a könyvtárszobában. Elfújta a gyertyákat, s egyenesen Jade szobájához ment.	A beszélgetés ismét a levelekre terelődött, és tizenegy óra is jócskán elmúlt, mire kidolgozták a részletes tervet. Richardsot és Lyont az északi szárnyban szállásolták el, de egyiküknek sem akarózott még visszavonulni. Richards ragaszkodott hozzá, hogy magával vigye a leveleket. – Talán akad bennük olyan információ, amely eddig elkerülte a figyelmünket – jelentette ki. Senki sem vitatkozott vele. Caine egyenesen Jade szobájához ment.
"As ridiculous as giving back everything I take?"
- Valóban?	- Olyan nevetséges, mint az, hogy mindent visszaadsz, amit én elveszek másoktól?
"They aren't our Williams," she replied.

- Három William? – kérdezett vissza Jade. Arca értetlenséget tükrözött.

- Ők nem a mi Williameink – felelte Jade.

"Do not fret, dear lady. It has all been arranged."

- Ne tarts semmitől, drága hölgyem. Gondoskodtunk róla, hogy senki ne keverhessen rossz hírbe.

- Ne aggódjon, drága hölgyem! Már mindent elrendeztünk.

"We'll leave as soon as it goes completely dark."

– Hamarosan indulunk.

- Amint teljesen besötétedik, elindulunk.

During the dark hours of the night, while she waited for her husband to come home to her, she thought about his vulnerability. At first, she believed she was the cause. After all, she'd let him see her own insecurity often enough.

A várakozás órái lassan teltek. Jade férje aggodalmának okán kezdett töprengeni. Először magát hibáztatta ezért, hisz felfedte előtte, hogy annyi veszélyérzete sincs, mint egy újszülött macskának.

A sötét éjszakai órákon, míg férje hazatértére várt, Jade eltöprengett Caine sebezhetőségén. Először azt hitte, ő az oka. Végül is elég gyakran kimutatta előtte saját bizonytalanságát.

Jade's memory of the woman was hazy at best, but she felt horribly guilty about pretending to be ill when she saw how old and frail the woman was. She was still beautiful, though, with clear blue eyes and silvery gray hair. Her intellect appeared to be quite sharp, too.

Jade alig ismerte meg Lady Briarst. Igaz, alig volt nyolcéves, mikor utoljára látta az asszonyt, de halványan még emlékezett hideg, kék szemére, szép arcára. Az idő azonban nem múlt nyomtalanul fölötte sem: valaha oly karcsú alakja csontossá aszalódott, vonásait ráncok mélyítették komorrá, s csodálatos szőkeségi is őszbe borult már. (mintha köszönőviszonyban sem lenne az eredetivel)

Jade csupán halvány emlékeket őrzött az asszonyról, de amikor meglátta, milyen öreg és törékeny, elfogta a lelkiismeret-furdalás, amiért betegséget színlel előtte. A ragyogó kék szemű, ezüstös hajú Lady Briars idős kora ellenére még mindig szép volt, és mint kiderült, elméje is friss maradt az évek során.

Jade noticed the tremor in the elderly woman's hand then. The ravages of age, she decided as she waited for her to answer.

Jade ekkor vette észre az asszony csontos, remegő ujjait, ráncos kezét, s majdnem elfintorodott.

Jade ekkor vette észre, mennyire remeg az idős asszony keze. Bizonyára a kortól van, gondolta, míg a válaszra várt.

Caine was simply too logical not to have covered every possibility.

Caine gondolatai azonban már máshol jártak.

Caine túl módszeres gondolkodású volt ahhoz, hogy ne számolt volna minden eshetőséggel.

She's old, Jade, but she hasn't gotten careless yet.

- Ez a vénasszony sokkal ravaszabb, mint gondoltam.

- Öreg ugyan, de nem óvatlan.

We need to find Caine before the hour is up. If we can't find him, then I have to assume the note wasn't trickery.

- Egy órán belül meg kell találnunk Caine-t. Ha nem sikerül, indulnom kell, míg nem késő.

- Meg kell találnunk Caine-t, mielőtt lejár az óra. Ha nem sikerül, akkor azt kell hinnem, hogy a levél mégsem csak valami trükk volt.

Because she was in such a desperate hurry to get to Caine before Briars' men did, she wasn't as quick as she would have been under calmer circumstances. It took her a little over ten minutes to work the lock free.

Nyugodt körülmények között néhány másodperc alatt elbánt volna az egyszerű szerkezettel. Most azonban képtelen volt koncentrálni. Egyre csak az járt a fejében, mi lesz, ha Briars emberei hamarabb érnek Caine-hez, mint ő. Kétségbeesett igyekezetében sorra elvétette a mozdulatokat, így tíz percbe is beletelt, mire végül kinyitotta a zárat. (mese, mese, mátka…)

Mivel elszántan igyekezett, hogy még Briars emberei előtt Caine-hez érjen, Jade nem volt olyan gyors, mint amikor nyugodt körülmények között dolgozott. Valamivel több mint tíz percébe került, mire végre kinyitotta a zárat.