Julie Garwood: A gyengéd lovag

A feudális, kora középkori Angliában Elizabeth Monwright egész családját lemészárolják és ő száműzetésbe kényszerül. Bosszút esküszik s parasztruhába bújva visszatér az ősi családi fészekbe, hogy segítséget kérjen a bárótól, aki időközben kiűzte a betolakodókat. A báró meghallgatja panaszát, elutasítja kérését, de megesküszik, hogy elcsábítja szépséges alattvalóját. Elizabeth hiába küzd ellene, szerelemre lobban a gáláns lovag iránt, aki végül mégis teljesíti kérését, miközben meghódítja a lány szívét

Nem tudom, elszegényedő, egyre igénytelenebb nyelvi kultúránkban érdemes-e felvenni a félrefordítások sorába a nyilvánvaló nyelvi pongyolaságokat, a több tucatnyi alanyhiányos mondatokat, amelyeket olvasva az ember elgondolkodik, ki is cselekszik éppen, vagy az olyan, számomra értelemzavaros mondatokat, mint pl.: 

"A fiatalember most  E.-re nézett, arca elsápadt, és mérgesen kérdezte:

- Nem bántalak, mert Sólyom védelme alatt állsz - súgta. - Nem kell félned tőlem."

Akkor most mit is kérdezett?

Vagy egy másik érdekes jelenet. E. megpróbálja a hasára fordítani a beteget, hogy a hátához férjen. Nem bír véle, mert a férfiú - mint minden rendes középkori főhős - természetesen hatalmas ember, így aztán hasra fordítási kísérlet félútjáról visszahanyatlik a hátára, és mindjárt erős karja fogságába is ejti a lányt, aki hiába próbál szabadulni.

"A hűbéres látván E. elkeseredett kísérletét odaugrott, és elkiáltotta magát:

- El az útból, asszony!

Kiszabadította a lányt a szorításból, durván talpra állította, majd egy hirtelen mozdulattal magához rántotta. Mérge rémületre váltott, amikor megpillantotta a beteg hátához tapadó véres inget."

Amikor elolvastam a jelenetet, simán mellé írtam: mi van?

Ugyanez az angolban a következőképpen hangzik:

"A vazallus egy ideig fejcsóválva figyelte a lány szánalmas szabadulási kísérletét, aztán rárivallt: – El az útból, asszony!

Kiszabadította a lányt a szorításból, és durván talpra rántotta, aztán egyetlen biztos mozdulattal megfordította az ágyon fekvő, magatehetetlen testet. Bosszankodását azonban rémület váltotta fel, amikor meglátta az ura hátára tapadó véres inget. Döbbenten lépett hátra."

"A válasz könnyeket csalt a fiatalember szemébe..." -- ez a 'fiatalember' egy hétéves kisfiú.

She did belong to him. (szövegkörnyezetben: ...és valóban hozzá tartozik!)

„- De nem tartozik hozzá!”

Aztán egy újabb érthetetlen jelenet. Első találkozás az erdőben. G. úgy gondolja, mindjárt meg is mutatja, hogy a lány hozzá tartozik, átkarolja és megcsókolja, majd:

"- Sokkal jobban csókolsz! - súgta."

És az első gondolatom: mihez képest? Az eredeti így hangott:

- A csókodon még javítanunk kell, Elizabeth – mormolta G. 

Ez valamivel jobban illik az adott helyzetben. 

"Amióta megtalálta a lányt, G. most örült annak először, hogy E. meg sem tud szólalni."

- Geoffrey örömmel látta, hogy Elizabeth szóhoz sem jut. Most először az ismeretségük során. 

 Nem mindegy, hogy először örül, vagy először nem tud megszólalni. Vagy igen? 

"Férjét egy csapat férfi gyűrűjében látta, aki őt figyelte."

Mármint a gyűrű figyelte? A gyűrű véletlenül nem "ami"? És ha így van, hogy tud figyelni? 

"Fáradtnak és kimerültnek érezte magát."

- Kimerült, ugyanakkor izgatott is volt. (áll az eredetiben) 

If only he would smile instead of looking so serious, so intent. (kb.: Bárcsak elmosolyodna, ahelyett, hogy ilyen komor elszántsággal néz!) 

„- Bárcsak tudnék mosolyogni, ahelyett, hogy ilyen komoran nézek.” (gondolja mindezt Elizabeth, aki merő véletlenségből nő, míg a he nem más, mint a férje.) 

"- Majd én megkeresem - felelte E.

Ezt könnyebb volt mondani, mint megtenni. E. körbesétált az udvaron, de egy férfit sem szólított meg az ura holléte felől érdeklődni."

Nyomban adódik a kérdés: miért nem? hogy akarta megtalálni? És akkor álljon itt az eredeti:

... Elizabeth bejárta az udvart, de nem akarta megzavarni a munkát, így inkább nem szólított meg senkit. 

Lám, mennyit jelenthet egy kimaradt fél mondatocska!  

"R. elkapta ura pillantását, és megakadt a parancsok osztogatásában. Egy idősebb úr Th.-t cipelte a hóna alatt, mint egy zsák lisztet a kastély bejárata felé." 

A bekezdést olvasva, ez megint furán fest, mintha csak úgy egymás mögé rakták volna a mondatokat. Így nézett ki eredetiben:

Ekkor (G.) észrevette Rogert, és elhallgatott. Szó nélkül figyelte, amint az idősebb lovag a kis Thomast a hóna alatt cipeli a kastély felé, mint egy zsák lisztet.

"That is not enough to condemn a man." (Ennyi nem elég, hogy elítéljenek egy embert.)

- Ez már elég ahhoz, hogy egy embert elítéljenek. (mondja G. nem kis elképedésemre)

G. az asztalra könyökölve figyelte felesége nagybátyját. (Igaz, hogy állt, és az asztalnak dőlve figyelt, de picire nem adunk.)

"- Te mit gondolsz? - kérdezett vissza G.

- Szerintem bűnös - állította R.

- Szerintem is - felelte G. (na, ez a mondat egyáltalán nincs az angol eredetiben)

- Mire alapozod? (ezt mondja G., nem az előzőt)

- Arra, hogy undorodom tőle - vallotta be G. (ezek viszont R. szavai)

"Az egyik lábát az ágy szélére tette... " - Propping his feet up on the edge of the bed...

A feet többes szám. Abból vajon melyik az egyik?

"Úgy beszélt erről a dologról, mintha csak a szomszéd családról lenne szó." -- sajnos a family trivia nem a szomszéd család :(

Talán így jobb valamivel: Úgy beszél erről a kényes témáról, mintha csak valami jelentéktelen családi ügyről lenne szó.

"Ma estig még sok a tennivaló. Megyek, megnézem a szakácsot."

Megint csak adódik a kérdés: minek? Mit néz rajta? Én így írnám:

Rengeteg elintéznivaló van még estig. Megyek, beszélek a szakáccsal.

"A fiatal földesúr egy üres székre mutatott maga mellett."

A fiatal földesúr történetesen egy tizenhét éves squire, azaz fegyverhordozó, fegyvernök, és ha nem éppen földesúrnak, akkor lovagnak fordítja az elkövető...

"A szél enyhítette arca pírját" -- a goosebumpsot (libabőr) nem igazán fordítanám arcpírnak.

She was, unfortunately, not quite quick enough. (Sajnos nem volt elég gyors.)

„Szerencsére nem volt elég gyors.”

E. began to drum her fingers on his chest. (E. ujjaival dobolni kezdett a mellkasán.)

„E. öklével verte a mellét.”

’I am too sore,’ she whispered, ’you must stop.’ (- Nagyon fáj - suttogta Elizabeth. - Abba kell hagynod!)

„- Túlságosan száraz vagyok. Abba kell hagynod!”

„Nem hibázhat, ha nem akar csorbát ejteni a büszkeségén.”

Csorbát ejteni más büszkeségén szoktunk, a saját büszkeségünk általában csorbát szenved.

„… és mint egy fejszét, úgy csóválta meg a lándzsát.”

Én a leginkább a fejemet szoktam csóválni, esetleg a farkamat, na de egy fejszét vagy egy lándzsát… J

„De meghallgat! - mondta csendes biztonsággal E.” (Ezt sajnos G. mondja.)

„E. szerette tudni, honnan jöttek a küldöncök, de nem volt mersze. Majd valaki mástól megtudakolja, döntötte el.” (mihez nem volt mersze? tudni?)

Elizabeth szerette volna tudni, honnan jöttek a küldöncök, de férje savanyú arcára nézve úgy döntött, inkább nem kérdezi meg. Vannak könnyebb, s főleg halkabb módjai is, hogy megtudja, amit akar.

„Biztosra akarok menni!” (én nem adnék ilyen kifejezést egy XI. századi földesúr szájába)

„Aztán hosszú csókban forrt össze az ajkuk. E. kiszabadította magát az ölelésből, és hozzálátott, hogy kifűzze a hátán a ruhát. (nem szabadított ki magát - és kinek a hátán fűzte ki a ruhát?)

…és szájuk hosszú, szenvedélyes csókban forrt össze. Elizabeth csak akkor húzódott el, amikor a csók már azzal fenyegetett, hogy mindkettőjüket elnyeli. Ismét G.-re mosolygott, és nekilátott, hogy kifűzze az inget a férfi nyakán…

„- Lehet, hogy csak akkor tudom meg, miért sírtál, ha már nem szeretjük egymást.”

- Márpedig tudni akarom, miért sírsz, amikor befejeztük a szeretkezést!

„- Hammond!

Hammond ijedten szaladt úrnőjéhez és aggódva várta, mi a gond.

- Te nem hallottál semmit? - kérdezte E. idegesen. (na, ez a mondat nincs benne az angol eredetiben!) Hammond kezét a kardjára téve körbekémlelt.

- Attól tartok, a hallásom már nem a régi - vallotta be. Sajnálom, hogy ilyen tökéletlen embert választottál kísérődnek!

- Ne, Hammond, ne izgasd magad, nem hallottam semmit”!

- Hammond - suttogta E., mire a férfi aggódó arccal sietett oda hozzá.

- Hallottál valamit, úrnőm? - kérdezte, és válla felett idegesen tekintgetett a sűrű felé, keze a kard markolatán nyugodott. - Attól tartok, a hallásom már nem a régi - ismerte be egy percnyi hallgatózás után. - Nem igazán vagyok alkalmas arra, hogy megvédjelek.

- Ne aggódj, Hammond! Nem hallottam semmit.

The smile left her face. (szó szerint: a mosoly elhagyta az arcát)

„(adott egy csókot) nevetve E.”

„G. szerelmes csókot adott neki, kezével a fenekét marcangolta.”

(szegény nő, mire vége lett a szeretkezésnek, nem is maradt semmi a gömbölyűbb feléből J)

„Nemcsak gyönyörű, hanem egyben magánterület is” (mondja G. az erdő közepén egy eldugott helyre… mert hogy a private azt is jelenti, hogy titkos, eldugott)

…that I could… - „…hogy te talán…”

„A játék az enyém/tiéd” – mondja a sakkparti után a nagypapa és az unoka is, pedig nem mindegy, hogy játék-e az övé, vagy a játszmát nyerte-e meg.

…they were as worried about you as I was. (…ugyanúgy aggódtak érted, mint én.)

„...jobban aggódnak miattad, mint én”

Save the love and affection for our chidlren. I do not need it.

"(Csak azt add, amit kérek, és jól megleszünk egymással!) Kivéve a gyermekeink szeretetét, mert arra nincs szükségem!

- ami azt illeti, ennek a kivéve dolognak szerintem semmi értelme - még egyszer előfordult szinte ugyanez a mondat, amikor a csaj panaszkodik a nagyapjának, hogy G. azt mondta, tartsa meg a szeretetét a gyerekeknek, mert neki nincs szüksége rá - ottan meg azt írta a fordító:

"Nekem kell megmentenem szerelmünket a gyerekeink számára!"

- az hagyján, hogy a fordító a save szónak csak egy jelentését ismeri, de az sem tűnt fel neki, hogy ez a két mondat "ugyanaz"...

You make me so hot, G.

"Olyan forró vagy, G."

és egy kis harcászati oktatás:

"E. célzott, az íj fütyülve szelte át a levegőt."

- ja, a nyílvessző meg ott visongott E. kezében, hogy várj már, én lemaradtam...

történelmileg sincs helyén a fordító:

The villeins, those who worked for her father but had some rights of their own to the land, and the cotters, those who usually had no rights to any property...

„A zsellérek, akik apjának dolgoztak, és volt valami aprócska földjük is, meg a jobbágyok, akiknek ugyan semmi tulajdonuk nem volt…”

villein jelentése jobbágy, nem pediglen zsellér (megnéztem, így vagyon a szótárban is, szóval nem szótárhiba)

zsellér = földnélküli jobbágy (hatodikos töri)

az már Julie történelem tudását dicséri, hogy földje egyiknek sincs, mivel a jobbágytelek a földesúr tulajdona, viszont tulajdona akad, mert övé pl. a szerszám, amivel a földet műveli... de ne menjünk bele, mert tényleg egész estét betöltő töri óra leszen belőle.

még egy apróság:

Sara, my father's overlord, Baron G.W.Berkley

„- Sara, ő Lord G.W. Berkley, apám legfőbb hűbérura.” (A legfőbb hűbérúr sajnos a király - overlord=hűbérúr - megint csak szótározási hiba)

Valószínűleg nem a történelem volt a kedvenc tárgya a fordítónak, mert hűbérúr helyett is rendszeresen feljebbvalót ír.

He had enjoyed the easy banter with his wife and wondered what she was about to say. (Tetszett neki a feleségével való évődés, és arra is kíváncsi volt, mit akart még Elizabeth mondani)

„Ízlett neki a könnyű asztali bor, és szerette volna hallani, mit akart asszonya mondani.”