Ilyen nincs. Vagy mégis?

A „Sokkoló, ledöbbentő, „ilyen nincs” könyvek téma nyert az e havi körben.

Igen-nagyon töprengtem, tudnék-e bármit is írni erről, különösen, hogy már a bevezető csevej is erősen megnyirbálta alant csapongó önbizalmam. Ó, igen, hiába is tagadnám, elhangzott egy magyar írónő neve, nem épp hízelgően lett megjegyezve, hogy mily sokkoló, hogy őt is olvassák, de biztos van, akinek bejön. Nos, én olvastam tőle, s nem mondom, hogy rohantam a könyvesboltba megvenni a többi művét is, de nem keltem ki magamból, hogy „ilyen nincs, hogy lehet ezt kiadni”. Talán nem veretes irodalom, nyilván nem is kényes ízlésű, kifinomult olvasóknak való, én viszont csak egy egyszerű átlagolvasó vagyok, s amikor a fent meg nem nevezett írónő nem feltétlen örökbecsű alkotását olvastam, úgy véltem, a célnak tökéletesen megfelel. Kikapcsolt, ellazított, egy időre megszűntem mindenféle ügyes bajos gondjaimmal foglalkozni. Élveztem addig a pár óra erejéig. Nekem innentől jó egy könyv.

Sokkoló.

Azt hiszem, van jó fajta és van kevésbé örvendetes sokk. A jó fajta talán az lehet, amikor csak úgy beléje csap az emberbe a villám, és akár az egész életére kihatással van, amit olvas.

Nem sok ilyen akadt az életemben.

Az első a Winnetou volt, mely olyan hatással volt rám, hogy nyomban tudtam, ha felnövök, indián törzsfőnök leszek, s ahogy ezt korábbi bejegyzésemben említettem is, komolyan készültem erre a szerepre.

Ez általános iskolás koromban történt, s noha valósággal faltam a könyveket, sokáig nem akadt olyan, ami sokkolt volna.

Felnőtt voltam már, amikor az a két könyv rám talált, amely tulajdonképpen megváltoztatta az életemet, s elindított azon az úton, amelyet – több-kevesebb sikerrel – ma is járok.

Ezzel körülbelül be is fejeztem a pozitívan sokkoló könyvek sorát, mert akadtak később is jócskán olyan művek, amelyekkel örök szerelembe estem, de egyik sem volt sorsdöntő hatással rám.

„Ilyen nincs” – negatív értelemben sokkoló könyvek.

Nagyon óvatosan bánnék ezzel a fogalommal, hisz’ abszolút az ízlések és pofonok esete forog fenn. Amitől sikoltozva tépem a hajam, másoknak talán a legkedvesebb könyve, s ki merné venni a bátorságot, hogy megítélje, melyikünknek vagyon igaza.

Felhördültem, amikor egyik népszerű kiadónk egy kötetben két különböző sorozathoz tartozó regényt jelentett meg, de hiába háborogtam, úgy tűnt, jóformán csak engem zavar a dolog.

Ilyen nincs!

Ugyanennek a kiadónak egyik könyvéből szemezgettem:

Kirby nevezett ugyan… (laughed) -- A falrész b, tiltakozó zörgéssel… -- Van Gogh-ot -- Van Goghot -- Cards-szal -- Cards-zal -- Cards-ot – Cardsot -- Kirby-vel – Kirbyvel -- Kirbyv-el -- elmé-gy, stb.

– Attól tartok, én? ("I'm afraid I—")

– A maga apja igazán? egyedi személyiség. ("Your father has a... unique personality.")

Igen, jól látjátok, három pont és nagykötőjel helyett kérdőjel, és akkor még nem beszéltem az angol eredeti ismerete nélkül ordító fordítási hibákról. S mindezt az én pénzemért.

Ilyen nincs!

Tudom, ez talán jobban illett volna a „Mi dühít egy könyvben?” témánkhoz, de ott csak felsoroltam, nem hoztam példákat, most meg eszembe jutott. Számomra ez meglehetősen sokkoló volt. (Elég volt néhány oldalon túljutni, hogy utána kivont ceruzával olvassam tovább a könyvet.:)

És akkor jöjjön a sokkoló könyvek legnagyobb csoportja, amely abszolút ízlésfüggő (azaz máris bocsánatot kérek mindenkitől, akinek esetleg a lelkébe gázoltam, mert kedvenc könyve is belekerült a szórásba.)

Nem hiszem el, hogy ez megjelenhetett!
(Azt meg végképp nem, hogy veszik is :D)

Az első sokk:

Majd még néhány (véletlenszerű válogatás):

"értékelésem" a RÍT fórumon

Kár volt...

Egy bizonyos kiadó könyvei, ill. a kiadó léte maga. :)

És a legfrissebb élmény... :)

Nyilván lehetne még folytatni a sort, talán hosszan is, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy többnyire olyan könyveket olvashatok és olvasok, amelyek - ha nem is nyerik el osztatlan tetszésemet - nem juttatnak el a sokkos állapotig. Igaz, így a mindent elsöprő pozitív élményekről is lemaradok, szóval ez a fajta szerencse legalábbis vitatható. 

Társaim a sokkterápiában:

Anaria: Sok(k)oldalú könyvek tárháza
Bea: Miért nem szeretek sokkolódni?
Bubu Maczkó: Sokkoló olvasmányok
Búkfaló Bill: Sokk (vagy éppen kevés is elég)

Ilweran: Úgy nézek ki, mint akit könnyű sokkolni?
Katacita: Katasztrófaturizmus
Miamona: Témázunk - Sokkterápia
Nikkincs: K.O. - a sokkoló könyvek győzelme

PuPilla: Bőröm alá mászó könyvek

Szee: Témázzunk! - Ilyen nincs! avagy sokkoló könyvek