Hosszú
ideje hanyagoltam a romantikus irodalmat, valahogy mostanában nem éreztem
késztetést arra, hogy akár egynek is nekilássak. Nemrég keresgéltem
olvasnivalót és beleolvasgattam pár romantikus/erotikus könyv fülszövegébe.
Amikor a nem tudom hányadik milliomos sármőr nightklub tulajdonos vagy hatalommániás,
uralkodni vágyó milliárdos cégtulajdonos, mind sötét titkokkal a múltból
szövegeket olvastam, már el is ment az a kicsi kedvem is. Könyörgöm, árulja már
el valaki, hogy az a sok, általában unatkozó és az unalomtól már teljesen
degenerált háziasszonyból „bestseller írónővé” avanzsált egyszerű teremtések
miért gondolják, hogy csakis egy milliomos, hatalommániás sz@rházi lehet vonzó
a nők számára? Miért nem lehet egy átlagos, normális, hétköznapi pacák egy
romantikus könyv főhőse? Aki erre a rejtélyre tudja a választ, az ossza már meg
velem! Már ott tartottam, hogy istenem, találjak már egy jóképű szobafestőt,
aki dagadó izmokkal szende kis hősnő csepp szobájának plafonjára keni föl a
lehullott vakolatot… vagy egy jól megtermett asztalost, amint vaskos nyakán
gyöngyöző izzadságcseppekkel azon munkálkodik, hogy izmos karjai segítségével
felszerelje azt a régóta vágyott pöpec kis polcrendszert hősnő kamrájában…
mindent megmunkál…, fúr… utána meg derűsen fűrészel… ilyen mé’ nincs???
Végül
belebotlottam egy olyan történetbe, ami egy sportolóról szólt. Bár az „erotikus
megszállottság” meg a szokásos „mély titok” riasztó volt, de gondoltam egye
fene, ha nem is a vágyott nagydarab asztalos, de legalább nem a százezredik
cégtulajdonos.
A
könyv Katy Evans: Valós c. állítólagos bestsellere.
„Forró. Szexi. Izmos. Fájdalmas. Valós.
Perzselő nemzetközi bestseller, mely elsöpör mindent, amit korábban a
szenvedélyről képzeltél Remington Tate rossz fiú hírében áll a ringben is,
ringen kívül is. Gránitkemény teste és nyers, állati ereje őrületbe hajszolja női
szurkolóit. Neki azonban attól a pillanattól, hogy a szemébe nézett, nem kell
más nő, csakis Brooke Dumas. Vágya színtiszta, ellenállhatatlan és VALÓS.
Brooke számára álomállásnak tűnik a jól fizető új, sportterápiás munka: karban
tartani Remington testének tökéletes gépezetét. De mialatt vele és csapatával
sorra látogatja a földalatti harc veszedelmes arénáit, Brooke testében is
fellobbannak a legősibb vágyak. Ha volt is olyan pillanat, hogy Brooke és Remy
csak flörtöltek egymással, hamarosan mindkettejükben kibontakozik az erotikus
megszállottság, és kapcsolatuk ennél is többel kecsegtet. Izzó vágyuknak
azonban sötét oldala is van. Vajon képesek lesznek-e kitartani, amikor fény
derül Remy legmélyebb titkára, és Brooke-nak családja segítségére kell sietnie
vagy hirtelen minden, amit olyan valósnak véltek, szertefoszlik, mint a
káprázat?”
A könyv
elején a szerző bemutatkozik, elmondja, hogy az íráson és sütögetésen kívül még
mit imád, de erről majd később…
A
fülszöveg alapján valami új, az illegális boksz izgalmas világába kalauzoló,
romantikával, kevés erotikával fűszerezett érdekes történetre számítottam.
Sajnos ebből szinte semmit sem kaptam, helyette hosszas leírásokban újra és
újra olvashattam hősnőnk lenyűgöző külsejű bokszolónk iránti csodálatáról,
epekedéséről és vágyakozásáról. Mindezt a 430 oldalból legalább 350 oldalon
keresztül újra és újra és újra… A csudára kidolgozott izmai, hümmögései,
nyögései, morgásai, szexi nézései, ringben ejtett laza táncikálásai, kemény
ütései, vagyis minden, amit férfias hősünk úgy az egyszerű és a nem túl egyszerű
életben megmutatott magából, attól hősnőnk intim izmai azonnal összerándultak.
Csakhogy ilyeneket hősünk a nap 24 órájában folyamatosan művel, így hősnőnket
ugyan akaratlanul, de rákényszerítette a heteken át tartó, egész napi intenzív
intimtornára… és ez csak tovább fokozódott, mert bokszolónk szaga és feromonjai
nem kímélték nőiségének többi szervét sem, így gyötrelemből bőven kijutott még
rángások és görcsök formájában méhének és petefészkének is… illegális boksz
meccsek királyának látványától állandóan nedves lesz, de nem a szeme…vagy lucskos, de az sem a
hónalja…
Hősnőnk
sportpályafutása sajnos derékba tört, de utána küzdősportok terén lett baromi
kemény, annyira, hogy nem létezett olyan férfi, akit egy rúgással le ne döntött
volna a lábáról. Ezt a kemény csajt egyedül csak hősünk nyolckockás hasizmai és
arcának gödröcskéi fektetik két vállra… Persze ezen nincs is mit csodálkozni,
hisz hősünk hibátlan külseje mellett még eszméletlen nagy erővel bír, mindenkit
KO-val kiüt, szinte már nem is ember, a barátok szerint egy kézzel képes lenne
egy egész elefántcsordát is lecsapni. Szóval ez a gödröcskés képű Adonisz
akkora erővel bír, mint az a mitikus King Kong.
A
könyv fennmaradó részében azért már sokkal kidolgozottabb a történet, ott már
több mindenről van szó. Abban már arról
olvashatunk, hogy a nap minden percében, annak minden másodpercében ők ketten
egymás iránt mennyire és hogyan vágyakoznak…
Amikor
hősnőnk sportrehab tréner állást kap bokszolónk mellett, ennek nagyon örül,
mert így munkának álcázva fogdoshatja annak
istenien izmos testét… De fájdalom, míg szépen karban tartja hősünket,
eközben teljesen egészséges hősnőnk ebbe totálisan belerokkan. Mert
szegénykének jöttek az állandóvá váló intim rángások, összehúzódások, görcsök…
később ezekhez társultak erőteljes szívösszehúzódások és még a mellékveséi is
majd’ taccsra mentek…
Szerencsére
idővel rokkantsága gyógykezelésben részesül, mert munkaköre kibővült egy újabb
megerőltető teendővel. Ez nem más, mint munkáltatójával való ágyban fetrengés
és csókolózás, mindez több napon keresztül és strapás 24 órás készültségben… a
rövid szünetekben zenehallgatás, evés, tévézés… Egyik telefonbeszélgetés alatt
az anyja elküldené egy híres étterembe, de hősnőnk felcsattan, hogy „de anya,
én dolgozom!” Na igen, szerencsére eme kemény munkatempó túléléséhez edzett hősnőnket
átsegítette sportolói múltja…
Bokszolónk
részéről a hosszú önmegtartóztatás oka, hogy csinos kis „trénere” megismerje. Hősnőnknek
viszont már elege van az luxushotelek unalmas luxuslakosztályaiból, a strapás
munkából, de főleg a régóta tartó intim tornából, pláne, hogy érezhetően kezd
bekrepálni a mellékveséje… Szerinte már megismerte, igaz, pár mondaton kívül
túrót sem beszéltek egymással, de a több napi ágyban csókolózás és több tucat
szerelmes szám hallgatás szerintem is többet mond ezer szónál…
Végre
szerelmük beteljesedik, innentől kezdve ezekről hősnőnk jóvoltából aprólékos
ismertetést kapunk, mondhatni alaposan mélyrehatót… mindezt elbűvölően érzelgős
és líraian gyönyörű leírásokban… az ebben elhangzó kifejezések is annyira finomak,
szépségesek és romantikusak, mint a börtön szleng… (Remélem, mocskos szájú kis
trénerünk a férfiaktól mindig megkapja a nők részéről elvárt mély tiszteletet,
mert az ilyen ki is érdemli…)
Aztán
volt egy pillanat, ahol elérzékenyülve visszareppentem a tanyavilágba, mikor
Terka néném az egyik ujjával betömködte a kukoricát szegény liba gigájába. Itt
is ugyanerről olvashattam, csak nem tanyán, hanem luxuslakosztályban és nem
Terka néném, hanem izmos bokszolónk és nem libába (bár…) és nem a gigájába és
nem kukoricát tömködött… ez legalább annyira varázslatosan romantikus volt,
mint a libatömés… Elérzékenyülten azt kívántam, nagy erotikus képzelőerővel
megáldott háziasszony írónőnk is sokszor részesüljön ilyenben a muffinok és
juharszirupos palacsinták sütéseinek szüneteiben.
A könyv
még talán élvezetes is lehetne, ha ez a történet nem több úgy 80 oldalnál, mert
annál több vágyakozás, nedvesedés, intim görcsök, rángások már nemcsak hősnőt
gyötri meg cefet mód, de az olvasót is. Úgy a könyv felénél már együtt tudtam
érezni szegény nyomorulttal, bár nekem addigra nem folytonos önkéntelen intim
izomrángásom lett, hanem önkéntelen tikkelő fejrángásom… Két tikkelés között idézek
pár fájdalmas gondolatot hősnőnk monológjaiból;
„… egyszerűen nem értem, mitől kell mégis vonaglanom
belülről és miért futkosnak rajtam forró kis borzongások. Ha ez így megy tovább,
bekrepál a mellékvesém.
… Szeretném, ha kisprintelhetném a szívemet, ha a
futástól felszabaduló endorfinokat érezhetném ahelyett, hogy ezek a fura kis
pengések szabdalnák rojtosra az idegeimet…” (Hál’ istennek, legalább nemcsak
én szenvedek…)
„Megdolgozunk minden ízületet, kilazítunk mindent. A
kezelés hatására ő néha halk, doromboló hangot hallat. Intim izmaim
összerándulnak, próbálom ellazítani őket, de minden nyögésére egyre görcsösebben
feszülnek meg…
…Az a benyomásom, hogy miközben ellazítom a pasast, a
bennem lévő feszültség megsokszorozódik. De legalább már van állásom.” (Na
ja, hát ugye valamit valamiért… Lesz ez a munka még strapásabb is…)
„Most már elég, ha csak rám villan a szeme, máris felduzzadok. Ha az ajkamra
néz. Ha a fülem mögé dug egy kósza hajszálat. Tudom, hogy ha ezt így
folytatjuk, az kész pokol lesz a mellékvesénknek. (A pokol nem ez. A pokol az,
amit sütőmániás megalkotód művel szerencsétlen olvasóval…)
El kell
ismernem, nagy erénye a könyvnek, hogy közben a belőle tanultak segítségével távoktatásban
szépen haladok a rehabilitációs terapeuta OKJ képzésen és ha nekiugranék, talán
még sikeresen túl is lehetnék az általános orvosi egy szemeszterén.
Az
oktatás alatt sokat tanultam sokféle izmokról, úgymint; nyolckockás hasizom,
ferdeizmok, kétfejű karizom, deltoid izom, csuklyásizom, nagy mellizom,
hátoldali deltaizom és trapézizom, négyfejű combizom és a tövis feletti izom,
ami a forgató mandzsettát körülvevő négy izom egyike. Futólagosan hozzávettük a
tananyaghoz az alkar két csontját, a singcsontot és orsócsontot is és
elsajátítottam fontos ismereteket a mániás depresszióról, az erőteljes
szívösszehúzódásokról és azon folyamatokról, melyek a mellékvesék normális működését
veszélyeztethetik… és óóó, ez mind semmi, mert olyan tudásanyagok birtokába is
jutottam, amivel egy veterán osztályos főnővért is simán lealázhatnék;
„— Ez teljes őrület, Mel - mondom áhítatos
suttogással, bár úgysincs senki a közelben, aki meghallhatna. Mégis akkora
jelentősége van ennek a vallomásnak, hogy képtelen vagyok hangosan kimondani. -
Soha nem éreztem még így. Ahányszor csak Remy hozzám ér, bennem ezernyi jó
érzés kavarog egyszerre. Jobb, mint az endorfin. Asszem, ez az oxitocin lehet,
hallottál róla te is, ugye, hogy az milyen erős? Tudod, az összebújós hormon.” (Jó
neked! Nekem meg csak úgy még egy tikkem lett, a fejrángásaim szünetei között
szakadatlan szitkozódok…)
„Ujja hegyével a blúzom ujja alá nyúl, egyenesen a
tricepszemhez, a hátsó karizmomhoz. Ez a női test egyik legszörnyűbb része,
ahol a legapróbb csípéssel is meg lehet állapítani, van-e valakinek
zsírfelesleg a testén.” (Szörnyű…!!!, erősen rá kell csapni a
mancsára! De mit csináljunk a szemével…???)
„Izmai energiája
minden mozdulatában dinamitként robban, és szinte látom, hogyan pörög benne az
ATP-ciklus - a kémiai kötésekben tárolt energiát a sejtekbe szállító molekula,
az adenozin-trifoszfát feldolgozása -, amelynek az ő esetében mintha nem is
lenne szüksége a szokásos nyolc másodpercre, hogy lefusson.” (Azt meg én látom, hogy aki egy tepsi
áfonyás pite sütés után ilyeneket körmöl le romantikus/erotikus könyvben, abban
tuti nem pite, de nem is az ATP-ciklus, hanem valami más pörög ezerrel…)
„Van néhány sportoló barátom, aki verseny után
tökre depis lesz és összeomlik. Ami ennyire magasra szökik, annak valamikor
muszáj lejönnie, és a neurotranszmitterek, az ingerületátvivő anyagok néha megkergülnek
egy kicsit.” (Láthatóan néha nemcsak a
neurotranszmitterek kergülhetnek meg, de írónőnek mondott sütőmániás egyszerű
háziasszonyok is…)
Nagyon
elégedetlen vagyok a könyv borítójával is! Hol van azon az a kétszázmilliószor
leírt nagydarab, csudálatra méltó csupa izom férfitest, de főleg az a nyolckockás
hasizom, he???
Ami
számomra már a könyv legelejétől teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy írónőnk
totális izomfétisben szenved. Nem tudom, eddig létezett-e egyáltalán ilyen, de
ezek után bizton állíthatjuk, most már igen…
A könyvben
a legtöbb vulgáris kifejezést főleg szende kis hősnőnk ejti ki monológjaiban.
Megnéztem, férfi a fordító. Mondjuk a fogalmazás és szóhasználat után ezen nem
lepődtem meg. Emellett még a könyvben folyton „szájam”, „szájamat” kifejezéssel
találkoztam, amitől nekem tátva maradt a szemem és még a „szájam” helyett a
szám is…!
Na
most… azt ugye nem tudom, hogy az eredeti szövegben süteménysütő háziasszonyból
hírös bestseller íróvá avanzsált szerző vulgáris szavakat körmölt-e le a
konyhaasztalán két tepsi muffin között vagy ez a férfi fordító bosszúja vala
azért a kicsinyke pénzecskéjéhez nem mérhető több száz oldalas szenvedéséért…
De akármelyikről is van szó, szerző vagy fordító, én az oda nem illő trágár
kifejezések elkövetőjéhez az ő stílusában intéznék egy kérdést nagy tisztelettel; az intim együttléteket, a
mély érzésű, erős vonzalmat és a túlcsorduló gyengéd érzelmeket, vagyis a
romantikát és igaz szerelmet így kell kifejezni b***+…??????
A könyv
elején írónő bemutatkozik olvasóinak. Elmondja, hogy imádja az életet, a
könyveket és a szerelmet, a férjét, két gyerekét meg a három kutyáját. Az
idejét azzal tölti, hogy gondoskodik családjáról, emellett még sétál, olvas,
sütöget és írogat. Számomra ez mind nagyon szimpatikus! De véleményem szerint
ezek közül, amit semmiképpen nem kellene művelnie, azaz írás! Szerintem azt
hagyja a fenébe! Amondó vagyok, helyette inkább többet süssön, mert ha annak
végterméke is úgy sikerül, mint az írása, sebaj! Az elfuserált süteményeivel
csupán a szűkebb környezetét öli, viszont az elcseszett irományával szerte a
világon gyanútlan ártatlanokat…
Írónő
férjének nagy jóindulattal azt tanácsolom, hogy el ne olvassa neje papírra
vetett erotikus fantáziálgatásait!
Hacsak
nincs annak a szerencsétlennek nyolc kockás hasizma, négyfejű combizma meg
hátoldali deltaizma és trapézizma, ezek tetején jóképű és szexin gödröcskés
ábrázata, mindez még megfejelve 24 órán át tartó erekcióval az egészen a
négyfejű combizma aljáig érő, hurkatöltő vastagságú nemes szervében…
Ha
híján van ezeknek, akkor kerülje el messze neje összebarmolt irományát,
helyette inkább összebarmolt süteményeit csócsálja. Ha viszont süteményei
mellett óvatlanul ezt az irományt is benyelte, akkor szegény nyomorultat már
hétszentség régóta kezelik valahol… Mindenesetre én szorítok a gyógyulásáért.
Az írónő
a könyv végén engem is megszólít, mint „drága olvasó”-t. Arra hívja fel a
figyelmemet, hogy amennyiben én is annyira szenvedélyesen megszerettem hőseit,
mint ahogy ő, akkor ne hagyjam ki a folytatást, a Remy és annak is a
folytatását az Enyém című könyveket sem. Ő alig várja, hogy még többet
mesélhessen nekem.
Aztán
a folytatásban mi újat tudhatnék még meg? Bár a fene tudja… esetleg előfordulhat,
hogy abban akár még sokat olvashatunk az első részből kifelejtett és meglepően
ismeretlen típusú izmokról, hormonokról, meg további nyavalyákról is?
Mit
is mondhatnék Neked „drága” Katy? Enyém a megtiszteltetés, de „alig
vártam”, hogy ennek a történetnek a végére érjek. Számomra az olvasás közben
érzett kín teljes mértékben Valós volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése