"A sors iróniája... most kezdenek el figyelni emberek (kapom az üzeneteket, hogy figyelnek a molyon), amikor kilépek
:)
Sok minden nem tetszik nékem, legkevésbé a mostanában eluralkodó hang.
Két nap alatt három-négy olyan sértő megnyilatkozással találkoztam (nem
engem sértegettek), hogy csak pislogtam, az egyiknél a sértegető
barátnői még meg is támogatták a sértegetőt, mondván, a másik milyen
bunkó.
A másik durva sértésnél nem is bírtam megállni, írtam Izabellának, s a
válasz: Ó, csak viccelt az illető, de azért ír neki. Háát, köszönöm
szépen az ilyen viccet.
Nem tetszenek a kiabáló nagybetűk némely kihívásokban, gyakorlatilag
"lesz@rom" jelentéssel (rémlik, egy időben maga a szó is ott volt az
egyik ilyenben, aztán valahogy kicserélődött:).
Nem értékelem, hogy nem reklamálhatok, nem lehet véleményem, mert egyből
üldözési mániám van és összeesküvés elméleteket gyártok...
Folytathatnám hosszasan, de a sok apróság közül csak a klasszikus
bosszankodásom ragadnám még ki: a plecsnik elvétele. Nem a plecsni miatt
(bár nagyon tetszenek, és örültem nekik, amikor még plecsnilázban
égtem... tavaly), hanem az elv: a már megszerzett "jogok" elvétele tkp.
ok nélkül. Olyan ez, mintha most visszavennék az érettségimet, mert az
én időmben csak négy tárgyból kellett érettségizni (két kötelező, két
választott), és ez milyen igazságtalan a most érettségizőkkel szemben...
Hűha, abbahagyom, mielőtt regényt írok.
Hiányozni fog az a 10-15 ember, akiket rendszeresen figyeltem, mert
szerettem az írásaikat, adtam (adok most is) a véleményükre, de a moly
maga szerintem nem.
2012. március 20. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése