cariad5: Levami™ (a magyar flubber?)

Azt hiszem, nagy feltaláló leszek.

A levami™ receptje (csakis lusta egyedülállóknak!):

Végy egy serpenyőt, és tegyél bele annyi étolajat, amennyivel amolyan tigi módra tükörtojást tudsz sütni (szóval se sokat, se keveset). Miután kimártogattad a tojás sárgáját, és megetted a fincsin remegő fehérjét, állapítsd meg, hogy kár lenne kiönteni az olajat (a visszaöntéssel meg ugyan ki bajlódik), és a serpenyőt tedd a konyhai radiátorra (olyan helyre, ahol nincs útban). A kilencediken különösen jók a feltételek a levami™ elkészítéséhez. Ahhoz, hogy tökéletes levamit™ kapj, nyáron érdemes tükörtojást sütni. A folyamat elengedhetetlen feltétele, hogy több teflonos serpenyőd legyen, így ne hiányozzon az az egy, amelyikben a jövendő levami™ érik.

Ha mindennel elkészültél, mosogasd el a tányérokat, evőeszközöket, rakj rendet a konyhában, ám a serpenyőt - lefedve - felejtsd a radiátoron... úgy kb. fél évre.

Karácsony előtt (vagy után), amikor is rájössz, hogy már a teádhoz sem férsz hozzá, magyarul, ideje lenne rendet rakni a konyhádban, ne sajnáld az időt, láss neki. S amikor a jól végzett munka örömével (és a frissen készült teával) be akarnál vonulni a szobába, hogy élvezd végre a pihenést, csodálkozz rá a radiátoron csücsülő, letakart teflonos serpenyőre emléktető azonosítatlan eredetű idegen tárgyra (amely sajnos rokonától, az UFO-tól eltérően nem repül).

Tüzetesebb vizsgálat és szagminta vétele után rá fogsz jönni, hogy ezt az olajat te már bizonyosan nem fogod semmilyen sütésre felhasználni, és az edényt a mosogatóba száműzöd. Hétköznapi háziasszonyok persze valami egyszerű módszerrel megszabadulnak a némileg dohossá vált, és félig beszáradt-elpárolgott-kitudjamiértilyenkevés olajtól, ám a nagy feltalálóknak eszükbe ötölhet, hogy valaha, egy meg nem nevezett nagy cég marketingbemutatóján azt hallották, hogy a cég mosogatószere csak úgy minden segítség nélkül oldja a zsírt, olajat, stb. (esetleg fogat is lehet mosni vele, bár ezt inkább egy rokontermékkel - szintén literes kiszerelésben - szokták megtenni az izgága ügynökök:), és az adott mosogatószerrel bőségesen meglocsolják a kevéske olajat, majd állni hagyják. (Mint látjátok feleim szümtükkel, az új találmányokhoz bizony sok idő és türelem kell.)

Ha este otthagyod a mosogatóban az edényt, reggelre kelve összefüggő világos színű réteget találsz benne. Ha abba a tévedésbe esel, amibe jelen sorok írója is, akkor azt hiszed majd, megdermedt a"zsír", mint az ételek tetején, és forró vízzel kezded el mosogatni az egyéb edényeket, mondván, majd csak felolvad.

Elárulom, nagy meglepetés fog érni. Nem olvad fel! Kísérletező kedvű tudósjelöltek még egy ideig próbálkoznak, majd a jól bevált megtapasztalás módszeréhez (empirizmus) folyamodva, merészen megtapintják a világos valamit. Tükörsima, csúszós felületet találnak. Aki fél év után szeretné visszakapni a serpenyőjét, kapirgálni kezd, és hökkenten tapasztalja, hogy a tükörsima felület alatt ragadós, rugalmas kocsonya leledzik, amelyet csak a széléről felfejtve lehet lekapirgálni a serpenyő aljáról. A dolog remeg, ragad és nyúlik. Mire kibányászod az edényből, kezdheted elölről a takarítást... a kezeddel, merthogy arról sem jön ám le ez a valami. Sőt azt kell tapasztalnod, hogy bár a nagyját kikapartad (tükörsima felület és ragadós, rugalmas, s immáron remegő kocsonya), a tapadófelület simán megül az edény alján, és egy tapodtat sem moccan onnan. Mindegy mivel esel neki, ő (az) levakarhatatlanul ott marad (és ragad), te pedig, miután ötleteid tárházát kimerítetted, sóhajtva elbúcsúzol a teflontól, és az anyagmintával elballagsz a találmányi hivatalba, hogy szabadalmaztasd a levakarhatatlan valamit (levami™).

Reszkess Amerika (Robin Williams és Flubber),
jön a levami™!!!