Hallottam én már sokszor bakancsot
emlegetni, de gondoltam, mennek túrázni, jön a tél, akármi… hogy minek ezt
listázni is, azt csak ők tudják.
Amikor meglett az új téma, ugyancsak
rácsodálkoztam. S mivel az élet szeret kényeztetni, ugyanazon a napon belefutottam
a következő kérdésbe is: Hogyan lett a vödörből bakancs?
Lehet, hogy listám nem lesz, de ezt a
rejtélyt megfejtem.
Nem volt nehéz dolgom, hisz
valószínűleg én vagyok e kis országban az egyetlen, aki még sohasem hallott
bakancslistáról, s hallotta is a kifejezést, nem tudta, s nem is izgatta, mit takar.
(Ez szerintem máris előrevetíti, mire számíthattok lista ügyben.)
Bucket list: derived from kick the bucket (“to die”) + list; hence “list of things to do before
you die”.
Bakancslista: feldobja
a bakancsot („meghal”) + lista;
azaz „azon dolgok listája, amelyeket az ember még meg akar csinálni, mielőtt
meghalna”.
Hurrá!
A sikerélmény megvagyon. Hogyan tovább? Merthogy listám sincs. Sem vödör, sem
bakancs, de még egy árva bevásárló lista sem, mert otthonom hiányzó cikkeit
simán felrakom a memóriafogasokra, így nem kell írnom.
Mindig
is szerettem olvasni, de listát sohasem írtam. Igaz, a Harry Potter őrület
idején én is kijelentettem, addig nem halhatok meg, amíg a hetedik kötetet nem
olvastam. Ha pedig mégis mennem kellene, szilárdan ragaszkodom hozzá, hogy az
égi könyvtárban elolvashassam a befejező részt.
Azóta
csak két könyv tudta annyira felcsigázni az érdeklődésemet, hogy hajlandó
legyek értük alkudozni az életemért. Sherrilyn Kenyon Acheronja és Fiona Paul
Örök Rózsa-trilógiájának utolsó része. Az előbbi volt a könnyebb, csak
huszon-egynéhány köteten kellett túljutnom, hogy a kezembe vehessem, s mivel
imádom Kenyont, a feladat igazán élvezetes volt. Hanem Fiona… Azt hittem, sosem
lesz már 2014 márciusa. Hát még amikor a Goodreadsen belenéztem az előolvasók
(?) értékeléseibe. A sárga irigység hozzám képest a haloványnál is haloványabb
volt, úgy sárgultam. S amikor a szerkesztőmnek eszébe jutott, hogy nála is akad
egy elfekvő „előpéldány”, amit idead, de véletlenül se kezdjem el fordítani,
minden önuralmamra szükségem volt, nehogy mind a kilencven kilómmal a nyakába
ugorjak.
És
ezzel vége is az igazán nagy vágyaknak.
Lustaság?
Kényelem? Igénytelenség? Ki tudja…
A
könyves oldalakon és blogokon kóborolva persze nem egyszer feljegyzem
gondolatban, hogy ezt is, azt is jó lenne elolvasni, de azóta egyszer sem éreztem,
hogy addig nem halhatok meg, amíg nem olvastam X. szerző Y művét.
Gyakori
kérdés, szeretnék-e találkozni a kedvenc írómmal, mit kérdeznék tőle.
Szeretnék?
Persze,
miért is ne. De hogy tudnék-e kérdezni? Mi van, ha csak olyan minden
kreativitást nélkülöző, szokványos kérdéseket, amelyeket oly annyira utálnak az
írók. Kingtől például, hogy a manóba tud megírni egy Ragyogást anélkül, hogy
összeijedné magát, vagy egy Búrát (burát) úgy, hogy nem taccsol ki. Garwoodtól,
hogy miért nem ír végre megint skótos történeteket, valamint hogy ismer-e más
történelmi korszakot azon az egy árván kívül, amelyet rendszeresen felhasznál.
És friss élményként A.-től, hogy miért nem megy el egy (két-három-négy) kreatív
írás tanfolyamra; a magyar- bocs, az angoltanárától, hogy hogy a pitypalatyba tudta
ezt a stílusérzékkel nem rendelkező és írni nem tudó nőt angolból átengedni; a
kiadójától pedig azt, hogy honnan tudta, hogy az írónő tollából kikerült, igen
kevésbé igényes munkáknak sikerük lesz.Viszont mégsem kérdezhetem meg egy
sikeres írótól, hogy miért nem tanul meg írni…
Persze,
ha listám nincs is, álmodozni azért szeretek. Igaz, ez nem olyan jellegű, hogy
addig nem halhatok meg, de álmodni jó.
Azt
hiszem, nekem ez egyfajta jutalomélet, hisz ha most meghalok (eszemben sincs,
de ha mégis mennem kellene), akkor is csodákat éltem meg, boldog volt az
életem. Ám ha az élet szeretne továbbkényeztetni, akkor nagy örömmel fogadnék
egy olyan otthont, ahol külön könyvtárszobám van. Olyan igazi, békebeli
hangulatos, faltól-falig, padlótól mennyezetig polcokkal (persze könyvek is
legyenek a polcokon:), kényelmes, öblös karosszékkel, kandallóval… és amikor épp nem
utazgatok (nyelveket tanulva, élményeket gyűjtve), akkor beveszem magam a
könyvtárba és…
Ó, igen, és ha már utaznék... Nyelvgyakorlásnak szívesen körbeutaznám Angliát, Skóciát, Írországot, Walest és az Aranygyűrű városait. De nem ám úgy hét nap alatt az Ibusszal (van még Ibusz?), nem. Szépen komótosan, mindenhol annyit időzve, amennyi nékem tetszik.
Nyelvtanulásnak elsőre Európát választanám, aztán majd meglátjuk...
Bakancs-társak:
Andi: Várakozó könyvek? - Várakozzanak csak! Hátha...
Anaria: Anaria irodalmi bakancslistája Morgan Freeman tolmácsolásában
Bea: Irodalmi bakancslista? Az meg mi a ménkű?
Bill: Bakancslöncs
FFG: Bakancslista - irodalmasan
Ilweran: Akkor most vágyakat listázunk?
Miamona: Irodalmi bakancslista
Nima: Bakancslista
PuPilla: Bakancs-vágyak
reea: Szorít. Szorííííít!
szee: Irodalmi bakancslistám
Zenka: Könyvek, amiket mindenképp...
Csatlakozott még:
Bubu Maczkó: Könyves bakancslista
Katacita: Várólista életfogyti
Dóri: Bakancslista
