Miért nem...

Sok ismerősöm kérdezte már, miért nem írok. Aki ennyi romantikust fordított, az bizonyára könnyedén írna is egyet. Eltekintve a gimis koromban beszedett és máig is ható fogalmazásgátlótól, az egyik ok meglehetősen nyilvánvaló: elég ránézni erre az oldalra - még egy árva blogot sem tudok (rendszeresen) megtölteni tartalommal, hát még egy könyvet... S bizonyítandó, hogy alkotásra alkalmatlan vagyok, az (igazi) okot eddig még megfogalmazni sem tudtam. De most megtették helyettem. Köszönöm Tóth Tamás Boldizsárnak (ismertebb nevén, a Harry Potter könyvek fordítójának:)

A fordítás és az írás másfajta tehetséget és képességet igényel. Nekem kell valami alapanyag, amin dolgozom. A semmiből valamit teremtő fantázia, ami az íráshoz szükséges,
nekem nincs meg.

Ez itt az önreklám helye...

Interjú fordítónkkal...

Köszönöm, GABO Kiadó!

 

Csak úgy magamnak...

Lassan lecseng a három nap, kinek ünnep, kinek bolondokháza, kinek felesleges nyűg, kinek az év legcsodálatosabb időszaka… és így tovább.

Szomorkásan kopogtatom a billentyűzetet. Nekem ennyi: végre vége.

A szokásosnál többet lógtam a Facebookon, és igyekeztem teccikolni minden kellemes ünnepet kívánó beírást… mert valószínűleg nem rám gondolt, aki írta, mégis úgy érzem, hozzám szólt.

Fontos számomra.

De akkor miért érzem mégis kényszernek?

Az eszem tudja, miről kellene szólnia a karácsonynak.

Akkor a szívem miért nem?

Nem szeretem ezt az időszakot.

Kiábrándít, hogy már november végén megjelennek a feldíszített fenyőfák a nagy bevásárló központok előtt. Nem kedvelem, hogy majd’ az egész hónap arról szól, vettem-e már ajándékot, mit vettem, miért nem vettem. Kínosan feszengek, mert nem tudok ajándékozni. Így nem. Furdal a lelkiismeret, amikor ajándékot kapok, s nem tudom, viszonozni. Akkor is, ha tudom, hogy nem is várnak viszonzást. Ez azért különös, mert mióta a mostani eszem, de főleg a szívem tudom, soha, de soha nem ajándékoztam viszonzásért. Sőt, kifejezetten gyűlölöm, amikor érzem, csak azért kapok valamit, mert adtam, s még arra is gondosan ügyel az „ajándékozó”, nehogy kevesebb vagy több legyen az érték. Kevés fájóbb és sértőbb dolog vagyon ennél.

Akkor miért?

Talán a bejegyzésnek is ezt a címet kellene adnom: Miért? Miért nem?

Tele vagyok kérdőjelekkel.

Számát sem tudom, hányszor hallottam már barátoktól, ismerősöktől, kollégáktól, idegenektől, mennyire utálják a karácsonyt, az ajándékok utáni lótást-futást, a bevásárlásokat, néhányan a fadíszítést, a főzést, a kötelező látogatásokat…

Nézem a Facebookot.

Mindenki izgatott, boldog. Szeretve érzi magát. Életének legcsodálatosabb napja. Elképesztő sikere volt a főztjének. Gyönyörű lett a fa. Még az anyós is elviselhető. Mindenki szereti magát, a másikat, a világot.

Hurrá!

Most kéne abbahagynom, amíg nem késő.

Próbálok visszaemlékezni. Az biztos, hogy gyerekként még szerettem a karácsonyt, igaz, majdnem biztos, hogy az ajándékok miatt. A szüleim nyilván megtették, amit tudtak, de nem jut eszembe semmi olyan, ami mély nyomot hagyott volna bennem, amit követni szeretnék, ha lennének gyermekeim. Kézügyesség híján én is vettem az ajándékokat. Igaz, sokat jártam utánuk, izgatottan próbáltam olyat választani, amivel örömet szerezhetek.

Minek adtál érte pénzt?

Ennyi.

Szép lassan elkopott az ünnep varázsa. Kötelező vásárlássá vált, egy idő után „majdnem mindegy mit veszek”-ké, mert ha semmit, abból sértődés van, ha meg mégis veszek valamit, arra a „minek adtál érte pénzt” lesz a reagálás.

Na igen, ez lehet az oka, hogy az ajándékozás – bármi, ami ajándékozással jár – nem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé.

Pedig nagyon szeretek örömet szerezni… mivel azonban önző vagyok, elsősorban magamnak.

Kitalálok valamit, s miközben tervezgetem, finomítom, elképzelem, hogy fog örülni a másik. S mielőtt azt mondanád, ez jó dolog, már folytatom is az önző résszel. Mivel azt nem tudom, a másik mire vágyik, az ajándék többnyire olyan dolog, aminek én is tudnék örülni. Így gondolkodom: ha igaz az, hogy ne tégy mással olyat, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek, akkor igaznak kell lennie annak is, hogy olyat tégy mással, amit szeretnél, hogy veled tegyenek. Az én ajándékaim leginkább ennek a jegyében születnek. A szívem, a lelkem benne van. Ha valaki mégsem tud örülni neki, az már az ő legteljesebb magánügye.

Köszönöm PuPillának, hogy felvetette ezt a karácsonyi témázást, ami végül hamvába holt, nem is értem, miért… de számomra nagyon tanulságos volt ennek a bejegyzésnek a megszületése.

Az eszem tudja, miről kellene szólnia a karácsonynak… igazából a szívem is. Már csak meg kell engednem magamnak.

Talán most jött el az ideje…

A karácsonyi asztalkám. Szeretem.

Témázunk... Komfortzónából való kilépés

Nem vagyok az a kifejezett blogíró. Aki idetéved az oldalamra, látja, ritkán szólalok meg, ha könyvről írok, igyekszem a legegyszerűbben megoldani, és igazán csak akkor jön meg a szavam, ha magamról beszélek vagy ha fortyogok valami miatt.

Ha megszületik ez a bejegyzés (pláne, ha napvilág helyet blogot lát), az számomra máris valamiféle komfortzónából való kilépést jelent.

Azt mondják, négyfajta ember van, én abból egyet bírtam megjegyezni: aki a kényelme iránt elkötelezett.

Ez vagyok én.

Mindennél fontosabb számomra a kényelmem, a biztonságom, a komfortzónám.

Néha-néha persze kidugtam a kislábujjamat, az orromat, sőt egy-egy lépést is megtettem kifelé (személyiségfejlesztő tréningek, klubok, „baráti” társaságok), de hol hosszabb, hol rövidebb idő után újra a komfortzónámban találtam magam.

A kényelem mindenekelőtt.

A biztonság mindenekelőtt.

Csak nehogy támadható felületet nyújtsak.

Nehogy megtaláljanak.

Nehogy kinevessenek.

Nehogy… nehogy… nehogy…

Jó nekem a szobámban a könyveimmel.

Talán furcsa ezt hallani egy tanár szájából, hiszen a pedagógus már csak foglalkozásánál fogva is olyan ember, aki kirakatban van, akit megtalálnak, aki támadható, akinek felelősséget kell vállalnia… csupa-csupa olyan dolog, ami elől egész életemben (sokáig magam előtt sem bevallva) menekültem.

Ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz (akarok?), akkor azt mondom, nem lett volna szabad tanárnak lennem. Még ma sem vagyok benne biztos, hogy átmennék-e egy pszichológiai teszten, pedig rengeteget változtam az idők során… méghozzá leginkább jó irányba (na jó, néha némi cikkcakkal:).

Ezzel együtt (vagy ennek ellenére) állítom, hogy nem voltam rossz tanár… igaz, jó sem, olyan jó semmiképp, amilyet elvártam volna magamtól.

Imádtam gyerekek közt lenni, tanítani.

Imádok gyerekek közt lenni, tanítani… már nem annyira.

Valami megváltozott. Annyira megváltozott, hogy már nem volt öröm bemenni az órára… és az nem jó, nagyon nem jó.

Ezért nem egész huszonhét év tanítás után kiléptem.

Hát eljutottam ide is, ezért az egy mondatért kezdtem az egész bejegyzést.

Igazából még ma is alig hiszem el, hogy ötvenévesen megtettem.

Otthagytam az iskolát, a saját lábamra álltam… és állok azóta is.

Mit jelentett?

Mondanám, hogy mindent, de ez csak félig igaz.

Felszabadultam.

Az addigi életemhez képest valósággal lubickoltam, élveztem és élvezem minden percét, pillanatát.

S akkor miért nem jelentett mégis mindent?

Mert még mindig nem engedem meg magamnak.

Kiléptem a komfortzónámból, de az összekötő zsinórt nem vágtam el. Időről időre visszahúzódom a csigaházamba, vagy elegánsabban mondva, az elefántcsonttornyomba.

Visszaolvasva, amit eddig írtam, halványan mosolygok magamon. Lám csak lám, már megint miről, ill. kiről szól minden?

A téma: határok feszegetése, komfortzónából való kilépés. Eddig még csak stimmelne. Milyen új műfajokat próbáltál vagy próbálnál ki? Hoppá! Vajon a tanári pálya feladása és a fordításra való átnyergelés új műfajnak számít? Gyanítom, nem feltétlen.

Most vagyok gondban. Szívesen témáznék, de egy fura korlát akadályoz. Még a gimiben szereztem be, rögtön az első irodalom témazáró dolgozatnál, hivatalosan azt hiszem, krónikus fogalmazásgátlásnak (vagy fogalmazásgátoltságnak) hívják. Alaptünete: nincs saját véleményem; szövődménye: nem tudok szabadon fogalmazni. Mivel általánosban a legjobb fogalmazók közt voltam, és olvasni is szerettem, fel nem foghatom, hogy alakulhatott ki. Talán kinevettek, de roppant kellemetlen. Nem halálos persze, és abban a pillanatban, amikor van alkalmam beleolvasni mások írásaiba, átszakad a gát, és megy a munka. S bármilyen hihetetlen, nem azt írom le, amit másnál olvastam (természetesen vannak közös pontok, ha hasonlóan vélekedünk valamiről).

Új műfaj? Mivel az utóbbi tizenkét évben – mióta fordítok – meglehetősen leragadtam a romantikánál (amúgy is romantikus lélek vagyok, nem volt nehéz), azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy számomra Kristen Ashley könyve – bárhová is sorolják hivatalosan – abszolút új műfaj. Nem hiszem, hogy magamtól kipróbáltam volna. Ha a kezembe kerül, valószínűleg az első tíz-húsz oldal után leteszem.

Miért is?

Noha egyébként nem tartom magam öregnek, bizonyos dolgokban mégis maradi vagyok. Nem könnyű ezt így leírni, de lassan elfogadom ezt a tulajdonságomat. Ez a maradiságom mondatja vélem, hogy egy könyvben nem akarok mocskos beszédet olvasni. Ne attól legyen a könyv, a film, a színdarab mai meg modern, hogy feszt káromkodik. Verebes egyszer azt válaszolta egy a káromkodás miatt reklamáló néző levelére, hogy az életben is így beszélünk. Napokig őrjöngtem utána. Szívesen megkérdeztem volna a művész urat, akinek akkor még kicsi volt a gyereke, hogy mit szólna, ha a gyerek azzal menne haza, hogy a tanárnő végigkáromkodta az órát. Neki is azt mondaná, hogy teljesen rendjén való, mert „az életben is így beszélünk”? Tán tíz évnél is régebben történt, de a mai napig nem felejtettem el és nem is fogadtam el. Azért olvasok, hogy kikapcsolódjak, élvezni akarom, amit olvasok. A mocskos beszéd nekem nem kikapcsolódás, nem élvezet, mint ahogy mások(!) intim ágybeli tevékenysége sem.

Szóval nem, vannak műfajok, amelyeket magamtól nem próbálnék ki, még akkor sem, ha veszítek vele (szép példa erre Tiffany Reisz könyve, a Siren )

Ha nem volt bevezetés, s a tárgyalás is csak lazán egymás után rakott mondatok tömkelege, kell-e a végére befejezés, összegzés?
A témaajánlóban két szó ragadja meg a figyelmem: Hasznos? Felesleges? Én is két szóval válaszolnék: Igen. Nem. Legyen az „csak” egy irodalmi műfaj, vagy maga a nagybetűs Élet, érdemes legalább egyszer kilépni, újat tapasztalni, mert mindenképp gazdagabbak leszünk általa. Én már megtapasztaltam a csodát, és mindenkinek kívánom, hogy része legyen benne.

Témázunk...

Néhány blog összebeszélt és úgy döntött, közös témát választ, közös időpontot, és az így született remekműveket egyszerre teszi  közzé a blogján.

Mostani témánk: A határok feszegetése az olvasásban, komfortzónából kilépés, új műfajok kipróbálása

Ha érdekel a téma, még ezeken a blogokon olvashatsz róla: 

Andi élményei: A kikapcsolódós olvasásunk biztonsága

FFG Book: Határok szétfeszítésén innen és túl

Keményfedél: Műfaji kirándulás
Könyvgalaxis: Én és komfortzónám
Könyvszeretet: Témázgatunk - Átlépni a komfortzónát  

Könyvvizsgálók: Komfortzónákról és azok felrúgásáról
Miamona könyveldéje: Témázunk: Határ a csillagos ég!? 
Napi falat: Nyúlik, mert nyújtom

Pupilla olvas: Határok feszegetése - kilépés a komfortzónából

Szilvi irkál: Témázzunk! - Határaink feszegetése

When Anaria Went to The Bookshop..:  Amikor Anaria kilépett a komfortzónájából

Zenka szerint a könyvek...: Te jó ég, ez most komoly?

A témához csatlakoztak még:

Bookworm Katacita: Bár a komfortzóna egy elcsépelt szó...
Catriana blogja: A komfortzónám távoli határai
Dóri Online Olvasónaplója: Az a bizonyos komfortzóna
Egy Bátor Nyúl esetei: Komfortzónák
Horsegirl olvasmányai: Én és a komfortzóna
Ír gulyás és csalamádé: Olvasási válság (na ne, már megint?) meg a komfortzóna, avagy mitől megyek a falnak 
Könyves kalandozások: Óvatos duhaj
On Sai regények: Határon innen és túl, könyvek és élmények


(Ha kimaradt valaki, nyugodtan szóljon rám! :)

 

Könyvtári esték

11 kérdés

Válaszaim Librarius/Ramyra kérdéseire:

1. Ha ki kéne választanod egy idézetet, mely jellemezné a mostani céljaidat, értékeidet, melyik lenne az?

Túl sok idézet van, semhogy választhatnék, így maradok az eddig használt kettőnél:

- A szeretet új erőt ad minden nap (Nox)

- Something good in everything I see (ABBA)

2. Van-e olyan könyv/könyvek, amik meghatározták életutadat, illetve pályaválasztásod?

Hatodikos vagy hetedikes lehettem, amikor a Winnetou-t elolvasva úgy döntöttem, indián törzsfőnök leszek.

Nyolcadikban Gorkij életrajzát olvasva nem is volt kérdés, hogy író lesz belőlem.

Aztán valahogy mégis tanár lettem...

Azóta is sok könyv hatott rá, de a pályaválasztásomat már nem befolyásolta.

A Vörös Oroszlán, Éld az életed, A ciprusi mágus... és hosszú a sor, amely jelenlegi érdeklődésem, a parapszichológia, a gyógyítás felé terelt. Meglátjuk, mi leszen belőle(m).

3. Mikor, és mi motivált arra, hogy blogot indíts?

Angi és a blogja a ludas a dologban.Ha ránéztek az oldalára, nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene. Érdekes, izgalmas, stílusos. Bár több időm lenne ott garázdálkodni!

4. Milyen volt a fogadtatása?

Nagyon aranyosak voltak a barátok. Nyomban meglátogatták az újszülöttet, kitették a blogjukra az elérhetőséget, aztán ahogy a blog lassan kimúlt (kizárólag saját hibám - idült időhiány - következtében), az érdeklődés is elsikkadt... érthető módon. Mit is nézegetnének a nagy semmin? :)

5. Van-e személyes élményed a blogos olvasóközönségeddel?

Nem hiszem, hogy lenne olvasóközönségem, hiszen a blogom sem él igazán.

6. Ismerőseid/barátaid/kollégáid tudják, hogy a neten publikálsz?

Aki számít, annak mondtam. Nem kis csalódás és szép nagy tanulság volt. Magasan letojták, amíg élt a blog addig is.  Nem kevés időmbe telt túltenni magam a fájdalmon. Most már nem izgat (annyira:)

7. Melyik országba utaznál legszívesebben?

 Skócia, Írország, Wales és Dél-Anglia (ez egy:), és persze százszor-ezerszer is a nagy szerelem, Oroszország!

8. Ha ide magaddal vihetnél egy írót/költőt 1 hétre, ki lenne az?

Hm, ezen még sohasem gondolkodtam igazán. Azt hiszem, Lőrincz L. Lászlót. Íróként, emberként is nagyon sokra becsülöm, és akkor még nem beszéltem a humoráról...

9. Melyik az a könyv amit minden fenntartás nélkül ajánlani tudnák nekünk?

A fentebb felsoroltak közül bármelyik: A Vörös Oroszlán, A ciprusi mágus, Cayce a reinkarnációról, Beavatás - aki nem kedveli a témát, annak Szutyejev Vidám meséit javallanám, amit egyszerűen imádok!

10. Ha van példaképed, és publikus a személye, oszd meg velünk, és azt is, miért épp rá esett a választásod.

Van, bár nem ismeritek. A gimnáziumi orosztanárom, Magdi néni. Ő mindaz, amit számomra a pedagógus hivatás jelent. 

11. Ha teljesülhetne egy kívánságod, mi lenne az? (csak magadra vonatkozhatna, világbékét, és az éhezés megszűnését nem kérheted.)

Elindultam egy úton. Számomra most az a legfontosabb, hogy végig tudjam járni. Tudom, ez majdnem olyan, mintha a világbékét írtam volna, de most minden gondolatom e cél körül forog, s ha ezt megvalósítom, minden más, "magamra vonatkozó" (kertes ház kutyával, cicával, saját könyv, gyógyközpont, angyaliskola, utazások, stb.) vágy is realizálódik.

 

11 kérdés

Válaszaim emmi_lotta kérdéseire:

1. Mennyi időt szánsz az olvasásra, mondjuk, egy hét alatt? 

Amennyit csak lehet: reggeli-ebéd közben, utazáskor, néha a "pihenőidő"-ben is, és előfordul, hogy munka helyett.

2. Mi a kedvenc időtöltésed az olvasáson kívül? 

A lustálkodás.

3. Hol és miképpen tájékozódsz, amikor kiválasztod az olvasnivalóid?  

Annyi elmaradásom van, hogy nemigen kell keresgélnem, tájékozódnom. Leginkább Angi blogján garázdálkodom, őt faggatom, ha valami újat keresek, de jó forrás a RÍT fórum is.

4. Olvasol-e szakirodalmat, ismeretterjesztő irodalmat, és ha igen, mit? 

Ma már ritkábban időhiány okán, de igen, ha úgy hozza a sors és az érdeklődésem. Történelem, kb. minden, ami az orosszal, angollal összefügg, parapszichológia, ezotéria.

5. Mennyire fontosak számodra a különféle olvasási körülmények, hol, milyen helyzetben, szituációban nem vagy képes olvasni? 

Nem igazán, talán a csend az egyetlen, amit szeretek, ha körülvesz, esetleg halk, nekem tetsző zene, de igazából szinte bárhol és bármikor tudok olvasni (na jó, fény is kell, sötétben nem látok, és az e-olvasóm sem önvilágítós).

6. Olvasol-e idegen nyelven, ha igen, melyiken? 

Igen, angolul és oroszul, mivel ezt a két nyelvet "beszélem".

7. Életed során változtak-e az olvasási szokásaid, és ha igen, hogyan?   

Szerintem nemigen. Amióta csak olvasni tudok, mindig is olvastam, olvastam és olvastam, legfeljebb mindig mást. Voltak korszakaim: indiános, krimis, New Age-es, a fősulin a szakpáromnak megfelelő, eszméletlen mennyiségű szakirodalom, a mai napig megmaradt a mesék szeretete, nemhiába közelítem a második gyerekkort... és az utolsó nagy szerelem a romantika.

8. A Molyon kívül milyen lehetőséged adódik másokkal megosztani olvasmányélményed, megvitatni az olvasott könyveket?  

A barátnőmmel szoktam megbeszélni az olvasmányélményeimet, ill. ahogy időm engedi, a fent említett RÍT fórumon.

9. Gondoltál-e már arra, hogy szívesen írnál? Ha igen, milyen típusú/műfajú műveket? (Aki már írt is, az módosítsa a kérdést tetszése szerint.) 

Hogyne, nyolcadikos koromban bele is kezdtem a nagyszabású műbe, melynek természetesen én voltam a főszereplője. Talán a tavalyi vagy azelőtti lomtalanításkor dobtam ki az elkészült "kéziratot". (Mint ne mondjak, borzasztó volt!:))

Többen állítják, ha le tudok fordítani egy romantikust, akkor írni is tudnék egyet. Nekem még sosem tűnt fel, hogy ilyen irányú tehetségem lenne, szóval egyelőre megkímélem a világot zseniális agyam felejthetetlen termékeitől.

10. Milyen hobbi(ja)d van(nak) az olvasáson kívül? 

Régebben hol ezt gyűjtöttem, hol azt. Ebből negyven év bélyegjei és több ezer képeslap megmaradt, minden más ment.

A lustálkodás mellett szeretek zenét hallgatni, sétálni, szívesen elutaznék egy-két helyre, Magyarországon gyakorlatilag bárhová, külföldön elsősorban az angol és az orosz környezet vonz (ki tudja miért:).

11. Milyen, még be nem teljesült vágyaid vannak?

Hálás vagyok a sorsnak, mert kb. mindent megkaptam, amire vágytam!

Vágyak, célok persze mindig akadnak. Ahogy említettem is, szívesen utaznék, nem csak a képzelet szárnyán, hanem a valóságban is. Egy gyógyító központ kezd képet ölteni az elmémben. Meglátjuk. Ugyanakkor bennem vagy egy olyan iskola lehetősége, ahonnan a gyerekek nem félig analfabétán, félig megnyomorodva, szárnyaszegetten kerülnek ki... egy Angyaliskola.

11 kérdés

Válaszaim otaksa kérdéseire:

1. Elmennél politikusnak? Hiszed, hogy jobbá tudnád tenni a világot, ha lehetőséget kapnál rá, vagy veszett fejsze nyele…  

Nem, semmiképp. Hiszem, hogy jobbá lehet tenni a világot, s amit tudok a magam erejéből meg is teszem, de nem hiszem, hogy a politikus erre képesek lennének. Szerintem csakis mi, "kis emberek" tehetünk érte valamit. Tudod, sok kicsi...

2. Fogadnál örökbe gyereket? Úgyis, hogy van sajátod, nem azért, mert nincs más mód a gyerekvállalásra. 

Ma már nem (leginkább a korom miatt, hiszen az óriási felelősség, fel is köllene nevelni), de igen, sokáig vágytam rá... egy ideig nagyon szerettem volna gyerekfaluban hivatásos anya lenni. Ezzel együtt asszem, jobb a gyerekeknek, hogy maradtam, ami vagyok.

3. Kinek adnád adód 1%-át inkább: gyermekétkeztetés, rákkutatás, vagy állatvédelem?  

Nem fair a kérdés, hogy a pitypalattyba lehet ezekből választani? Mind nagyon fontos.

4. Mit gondolsz a sok önjelölt fiatal íróról? Szereted olvasni a blogokat, vagy inkább törvényben tiltanád, hogy X év vagy X IQ alatt emberek tollat ragadjanak a kezükbe, és a világra szabadítsanak egy újabb fanfiksönt? 

Nem az én világom, nem is érdekel különösebben. Mivel szabad választásom van, hogy elolvassam vagy sem, tőlem írogathatnak. :)

5. Szelektíven gyűjtöd a szemetet?  

Előfordul.

6. E-könyv vagy papír? 

Mindkettő. Jobban szeretem a papírt, de mára már nélkülözhetetlenné vált számomra az e-olvasóm is.

7. Mi a legfontosabb a házasságban: szerelem, barátság, tisztelet, azonos érdeklődési kör és háttér, vagy valami más?  

Ezt a kérdést passzolnám. Elmúltam ötven és egyedül... Persze, elméletben tudom, de a gyakorlatban valahogy sohasem került kipróbálásra. Nálam a feltétlen bizalom és a kölcsönös tisztelet áll az élen, a szerelmet nem szoktam venni, mer' ugyan mi másért mentem vón hozzá, ha nem azért mert szeretem, szóval az adva vagyon.

8. Visszaállítanád a halálbüntetést, vagy az nem megoldás? 

NEM, NEM, NEM!!! Bocs, erre harapok. Semmit nem old meg a halálbüntetés. Sokkal nagyobb büntetés az, hogy élnie kelljen, no de ne luxuskörülmények között (mer' néki jogai vannak), hanem valóban börtönben és tényleges életfogytiglan. 

Tapasztalataim szerint még senki nem tért vissza attól a halálból, hogy a gyilkosát kivégezték, s bár sokan nem értenek velem egyet, azért halkan megkérdezném, mennyivel vagyok különb a gyilkosnál, ha az ő halálát akarom...

9. Ha fiúnak (Swoos esetében lánynak) születnél, mi lennél? Más pályát választanál (iskola, munka, bármi). 

Az ég tudja. Régebben mindig azt hittem, hogy igen és mennyivel könnyebb dolgom lenne, meg hasonló naiv dolgokkal dobálóztam. De ugye mint tudjuk, a történelemben nincsen ha...

10. El tudnád hagyni hazádat, rokonságodat, barátaidat, ismerősöket, hogy legszűkebb családoddal (házastárs és gyerek) azért, hogy egy másik kontinensre (nagyon messze) költözz? 

Igen, de ez nem túl nagy áldozat. Igazából semmi sem köt ide, hacsak a tudat nem, hogy nem véletlenül ide születtem, itt vagyon dolgom.

11. Képes lennél meghalni elveidért, vallásodért, valamiért, amiben komolyan hiszel, vagy ez luxus, nem megengedhető (akár szabadságharc hőseként, akár keresztényként az oroszlánok elé vetve, akár öngyilkos merénylőként)?

Ez is ilyen "a történelemben nincsen ha" kérdés :)

Most azt mondom, nem. Legutóbb nem bírtam megállni, és egy agymosott ifjoncnak beírtam a facebookra, hogy halott hősök nem építenek hazát (szégyelltem is magam egy picit, de annyira felháborított, hogy háborúban elesett hősök emlékét használják fel bizonyos elemek a demagógiájukhoz).

Az életben hiszek!!! Ha meghaltam, nincs tovább, nincs lehetőségem változtatni, segíteni, jóvá tenni, jobbá tenni. Ezzel együtt igenis vannak olyan helyzetek, amikor hőssé lesz az ember. Tanárként sosem volt kérdés számomra, ha úgy hozná az élet, a gyereket menteném, ha kell az életem árán. Biztos akadhat más ilyen helyzet is. Önként azonban nem mennék a halálba, pláne nem vinnék másokat is magammal (öngyilkos merénylő). Nem találkoztam még olyan elvvel, vallással, amelyik eteti, ruházza, neveli a gyerekeimet, ha én meghaltam.

11 kérdés

Válaszaim Szilvamag kérdéseire:

1. Kedvenc sorozatod? (film)
Mikor melyik. Most éppen a Gyilkos elméket hallgatom minden este (szerdán kétszer is). Imádom Gideont... meg az összes többi fiúkát is. A lányok is jók persze (különösen Penelope Garcia), de azért az kicsi szívem csak a fiúkhoz húz. Ha Colombót ismétlik, sosem hagyom ki, de egyébként is szeretek nosztalgiázni. Régen valahogy rövidebbek és jobbak voltak a sorozatok. Vagy ez a kor jele lenne?

2. Kedvenc műsorod a rádióban?
Nem rádiózom. Boldogult ifjúkoromban a szüleimmel együtt hallgattam a Szabó családot (véletlenül sem hagytam volna ki), imádtam a Petőfin a mesejátékokat vasárnap délben, ebéd közben, és évente egyszer-kétszer leadták a Kossuthon nyolc óra valahánykor a Péter és a farkast (Prokofjev), mindig meghallgattam.

3. Mennyit költesz havonta könyvekre?
Ma már semmit. Helyem sincs a könyvekre, időm se nagyon akad olvasni. Ha valami csoda folytán marad időm pár oldalra, a polcról szedem le a még nem olvasottakat, vagy ha pihenni akarok, a régieket olvasom újra.

4. Mi volt a legutóbbi film, amit a moziban láttál?
Harry Potter és a halál ereklyéi 1. A második részről lemaradtam, így most várom, hogy a HBO műsorra tűzze.

5. Mi a reakciód arra, ha valaki az általad egekig magasztalt könyvről negatív kritikát ír?
Fáj. Nagyon. (Néha elsírom magam, de ez titok.)

6. Szoknya vagy nadrág?
Nadrág, kényelmesebb és akár több zsebe is vagyon.

7. Mi volt eddigi életed legkellemetlenebb szituációja, amit nem szégyellsz másokkal is megosztani?
Nem is tudom. A klasszikus eseten kívül, hogy integetnek, vigyorgok, visszaintegetek, oszt kiderül, hogy a mögöttem levőnek szólt az üdvözlés? Semmi nem jut eszembe, pedig biztos voltak kínos ügyek... bocsi.

8. Mi szerint választasz olvasmányt, ki és mi az aki befolyásolni szokott ebben?
Leginkább a szerint, hogy éppen mi érdekel (volt indiános korszakom, krimi, történelmi, New Age és még rengeteg). Manapság értelemszerűen a romantikusok állnak hozzám a legközelebb. Ha van időm mást olvasni, többnyire Angi blogján garázdálkodom, vagy őt magát kérdezem.

9. Melyik volt az a könyv, ami annyira rossz volt, hogy azóta sem tudtad elfelejteni?
Egy Sandra Brown cukrozott dupla nulla, a címére nem emlékszem, csak arra, hogy olyan rossz volt, hogy azóta is a hideg ráz tőle. Hasonló élmény volt Debbie Macomber Cédrusliget sorozata, amelyben a harmadikig elkínlódtam magam, aztán megígértem, hogy soha többé nem leszek rossz.

10. Milyen szerepet tölt be az életedben a blogod?
Van. Havonta egyszer-kétszer eszembe jut, hogy de jó lenne... Negyedévente felbuzdulok, és írok is valamit, majd roppant mód örülök, hogy látogatták :D

11. Ha szereplője lehetnél egy regénynek (lehet mellékszerep is, ami akár később főszereppé is válhat), melyik lenne az?
Gyerekkoromban indián törzsfőnök akartam lenni, és természetesen Pocahontas vagy Winnetou voltam. Manapság beérem Acheron vagy Roarke szerepével, vagy ha meg kell maradnom női mivoltomban, akkor Eve Dallast vagy Denisa Wryt választom.    

 

11 kérdés

Több helyről is kaptam felkérést, amelyet ezúton is mindenkinek köszönök.

A játék lényege a következő:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
• 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni
• Nincs visszaadás/visszajelölés

Ebből én legfeljebb az első kettőt vagyok képes teljesíteni, de akivel beszéltem azt mondta, az is jó lesz. A legutóbbi díjnál is gondban voltam, pedig ott csak három blogot kellett megjelölni, abból kettő szóra sem méltatott. Ugyan honnan szednék tizenegy, vagy többször tizenegy nevet, ha lenne egyáltalán tizenegy kérdésem. Igazából csak egy van, de az annyira izgat, hogy valószínűleg fel is teszem. Számomra az felér tizeneggyel.

Szóval tizenegy dolog magamról...

1. Úton vagyok.

2. "Az élet szép, az élet minden"

3. Imádok lustálkodni.

4. Pedagógus voltam, vagyok, leszek, még akkor is, ha most éppen nem iskolában dolgozom.

5. Egyedül élek, de csak azért, mert Acheron egy kicsit idős hozzám (igaz, mi az a tizenegyezer év?:), Roarke pedig még meg sem született..

6. Noha elmúltam fél évszázados, még mindig nincs kialakul ízlésem. Tulajdonképpen annyi mindent szeretek, hogy könnyebb felsorolni, mit nem.

7. Elszomorít, hogy az emberi értékek helyett az igénytelenség, a durvaság, a primitívség a menő manapság.

8. Inkább teázom, mint kávézom, de ha van cappucino rengeteg tejszínhabbal, akkor azt választom, mert imááááádom az édességet (viszont rosszul vagyok a mazsolától vagy a kókusztól).

9. A macska a tuti, de kutya is kell... majd amikor már kertes házban élek. (Egy rendes állatnak nincs kettőnél kevesebb és négynél több lába... na jó, a katica még jöhet:))

10. Többek szerint szeretek fontoskodni, kioktatni, pedig csak borzasztó erős a belső késztetésem, hogy segítsek, ahol csak tudok. (hm, idős néni és az úttörők esete?:)

11. Kis tével írom a nevem (tigi) és ez nekem nagyon fontos, bár többen megsértődtek már, amikor kértem, hogy így írják, de nagy tével egyszerűen nem én vagyok.

Az egyetlen kérdés, ami időtlen idők óta (vagy legalábbis azóta, mióta megpróbáltam blogot írni, ill. olvasom másokét) izgat:

- Hogy a kiskutyafülébe van időtök a családra, a munkára, az olvasásra, ki tudja mire és még blogírásra is?

Nekem egy-egy blogbejegyzés órákba telik (egy rendes, természetesen, nem két sor meg egy kép). A sárga irigység esz meg, mikor látom, mennyi-mennyi könyvet olvas valaki (pedig amúgy gyorsan olvasok), ideje is van róla blogot írni, plusz ellátja a családját és még nyolc-tíz órában dolgozik is. Én örülök, ha elkészülök a munkámmal, meg úgy ahogy rendben tartom a lakást, és el tudom olvasni azokat a könyveket, amelyeket le kell fordítanom.

Megfejtené valaki nekem ezt a rejtélyt?

Hiúság...

... tigi a neved. :)

Érdekes dolog ez az újságírás. Eddig csak hallottam róla, most alkalmam nyílt megtapasztalni. Nem kis meglepetéssel olvastam oly szavakat, amelyek nem egészen így hangzottak el (nagyon remélem). Leginkább a Kert-trilógiáról szóló rész tér el a valóságtól. Talán nem jól fogalmaztam, de annak pont az lett volna a lényege, hogy annyit dolgoztam vele, mintha komoly szakirodalmat fordítottam volna, ám a kész műben szinte teljesen elsikkad, jóformán észre sem lehet venni a vérrel és verejtékkel fordított kertészkedő részeket.

Nézegettem itt a lehetőségeket, de úgy látom csatolmányt nem tudok beszúrni (vagy ha mégis, túl szőke vagyok hozzája:), így marad a link: 

A kerületi Hírhozó idei első számában (2012), a 14. oldalon olvasható Kili Tamás interjúja.

innen letölthető

Az ötvenedik! :)

 

Happy birthday to Me!

Happy birthday to Me!

Happy birthday, Sweet Fifty!!!

Happy birthday to Me!

Hooraaay!

Kérdőív

Elhaym blogján találtam a kérdőívet. Megtetszett. Addig se köll dolgoznom, amíg kitöltöm. :D

001. Neved – Gizella
002. Nicknév – tigi
003. Horoszkópod – Nyilas
004. Pasi vagy csaj – csaj
005. Általános suli(k) – XVII. kerület, Micsurin
006. Közép suli(k) – XVII. kerület, Fürst Sándor - szép is volt!
007. Fősuli(k) – volt egy-kettő: tanárképzővel kezdtem, tolmács- és szakfordító képzővel végeztem, de most is tanulok
008. Hajszín – valaha szőke, aztán ősz, most meg festett
009. Hosszú vagy rövid – rövid
010. Zajosan vagy nyugisan? – a csend mindenekelőtt :)
011. Bemcsis vagy farmeres? – otthon bemcsi, utcán farmer
012. Mobil vagy fényképező – mobil

013. Egészségmánia van? – egészség van, mánia nincs, bár hajlom a paleo felé
014. Ivás vagy dohányzás – egyik se nem - minek, amíg olvashatok?
015. Bele vagy esve jelenleg valakibe? – most éppen nem (bár ha könyvhős számít.... ezerszer is Acheron)
016. Evés avagy ivás? – mindkettő plusz lustálkodás
017. Piercingek – nincs, kár lenne kiluggatnom egy ily tökéletes testet

hm, hun a 18. kérdés???

VOLTÁL VALAHA…
019. …repülőn? – igen

020. …kapcsolatban? – igen.
021. …autóbalesetben? – nem, hál' Istennek!
022. …verekedésben – hogyne, elsőben azzal kezdtem (Gőgös Gúnár Gedeon vs. tisztasági csomag 1:1 -- azóta is viselem az emlékét a szemem fölött)

AZ ELSŐK & UCCSÓK:
023. Az első fülid – rögtön születés után
024. Első legjobb barátod – sosem voltam könnyen megnyíló - talán a felső tagozaton hittem először, hogy barátra leltem, de az igazi barátot gimiben találtam meg - azóta is barátok vagyunk
025. Első díjad? – szintén alsóban, egy kölcsön kapott király jelmezben farsangkor
026. Első szerelem – a szüleim szerint az oviban

27-es ???

028. Első nagy nyaralásod – inkább "őszelés" Vajtán, a gyereküdülőben
029. Utolsó ember, akivel beszéltél – Tibor
030. Utolsó ember, akivel IM-tél. – azt nem tudom, mi...
031. Utolsó ember, akivel filmet néztél – a barátnőm
032. Utolsó kaja, amit ettél – mivel szombat van, a kedvencem, nokedli gombapörkölttel
033. Utolsó film, amit megnéztél – rendes nagyfilm? az ég tudja, amilyen sűrűséggel és filmet nézek
034. Utolsó dal, ami hallgattál – Szécsi Pál: Pillangó

035. Utolsó dolog, amit vásároltál – gyertya
036. Az utolsó ember, akit megöleltél – az apukám
037. Étel – nokedli nokedlival akár mindennap, de a krumplistészta vagy a palacsinta is jöhet bármikor
038. Italok – víz, tea, forró csoki
039. Ruházat – kényelmes
040. Könyvek – ó jaj, abból rengeteg van, mostanában leginkább Sherrilyn Kenyon könyvei
041. Zene – bármi, aminek dallama is vagyon
042. Virágok – orgona, kardvirág, gerbera, de tulképpen bármi, ha szép
043. Színek – a kék van az első helyen, de hangulat kérdése is, éppen melyik
044. Filmek – Egyenesen át, Karácsonyi ének
045. Pózok – hm, gőzöm se nincs, ezt inkább a körülöttem lévők tudnák megmondani
046. Tantárgy – orosz!

2011-ben… (bár még nincs vége, de majdnem:)
047. [ ] Csókolóztam hóesésben.
048. [ ] Megünnepeltem Halloweent.
049. [ ] Összetört a szíved.
050. [ ] Túltrécselted a telefonod percdíját.
051. [ ]
052. [ x ] “Előbújtál”
053. [ ] Teherbe estél
054. [ ] Abortuszod volt.
055. [ x ] Tettél olyat, amit megbántál.
056. [ x ] Nem tartottál be egy ígéretet.
057. [ ] Elrejtettél egy titkot.
058. [ ] Úgy tettél, mint aki boldog.
059. [ x ] Találkoztál valakivel, aki megváltoztatta az életedet.
060. [ x ] Tetetted, hogy beteg vagy.
061. [ ] Elhagytad az országot.
062. [ x ] Kipróbáltál valamit, amit normális esetben, nem tettél volna meg és tetszett.
063. [ x ] Elutaztál a hegyekbe.
064. [ ] Sokat szaladgáltál a parton.
065. [ ] Strand közelében élek/lakok.
066. [ x ] Egy egész évig szingli voltál.

JELENLEG:
067. Mit eszel? – semmit
068. Mit iszol? – semmit
069. Lassan nekilátok a… – …rendrakásnak
070. Zene, ami hallgatsz… – a 70-es, 80-as évek slágerei
071. Mai terveid – még egy kis fordítás, utána passziánsz és alvászat
072. És vársz arra, hogy… – …megkapjam végre a pénzem

A JÖVŐBEN:
073. Szeretnél gyerekeket – én már nem
074. Meg akarsz házasodni? – mások állítják, hogy igen
075. Karrier tervek a fejedben? – vagy egy-két elképzelésem a hogyan továbbra

VAGY EZ VAGY AZ:
076. Szem vagy száj – szem
077. Alacsonyabb vagy magasabb – magasabb

078. Romantikus vagy spontán – romantikus
079. Izmos kocka has, vagy erős karok – nekem egy has ne legyen kocka, de azért legyen izmos - viszont az erős karral többre megyek :)

080. Érzékeny vagy hangosabb – érzékeny
081. Kapcsolat keresés avagy meglévő kapcsolat – szeretek egyedül lenni
082. Bajkeverő vagy hezitáló – egyik sem, legyen türelmes és megértő

MEGESETT MÁR, HOGY…:
083. Elvesztetted a szemüvegedet/kontaklencséidet? – igen
084. Szöktél már el otthonról? – nem
086. Öltél már? – embert nem, hat- és nyolclábút többször is
087. Összetörted már valaki szívét? – nem vagyok az a szívtipró fajta
088. Voltál már letartóztatva? – nem
089. Sírtál, mikor meghalt valaki? –igen

HISZEL:
090. Magadban? – igen! - ha én nem, akkor ki más?
091. Csodákban? – még szép!
092. Szerelem első látásra? – igen
093. A Mennyben? – persze
094. A Mikulásban – nem
095. Az első randis szexben? – nem
096. Csók az első randin? – igen

VÁLASZOLJ ŐSZINTÉN:
097. Van olyan ember, akivel szeretnél együtt lenni ebben a percben? – igen
098. Úgy igazán elégedett vagy azzal a hellyel, ahol jelenleg tartasz az életedben? – igen, nagyon is
099. Hiszel Istenben? – igen
100. Megjelölsz 20 embert ebben a kvízben? – nem valószínű...

Hiúság...

...tigi a neved!!!

képek

Sajnos, képet elfelejtettünk készíteni a jeles eseményről, így a tavalyiakból válogattam néhányat.

Kávé és cappuccino csoda

Lőrincz L. László és mi :)

 

Limonádé-álom a kánikulában

Medina, a mosolygós

 

Könyvhét 2011

2011. június 3.

Reggel: pedagógus napi reggeli. Kedves gesztus, ráadásul rövidített órákat jelent. Ez most jól jön, hisz így előbb végzek, ha nem is sokkal, márpedig ez most fontos.

A délelőtt a várakozás jegyében telik. Már csak négy óra, már csak három óra, már csak két óra, fagyizás az ötödikesekkel, némi bosszúsággal egybekötve – hol van P. és B.??? – majd futás haza.

Gyors táskaátrendezés, folyó ügyek intézése, és indulás.

Végre!

Ja igen, pénz sem ártana – a manóba, harmadikán mér’ nincs még fizu? –, hisz könyvek közé megyek, s én ugyan mindennek ellen tudok állni, na de a kísértésnek…

Irány az otepe – a fenyőbe, lesz olyan hónap, amikor nem futok mínuszba? –, aztán a Keleti.

Aluljáró-labirintus. Még jó, hogy pesti vagyok! De hol találok a barátaimra? Jó dolog a mobil, na de miért hallgat el a mondat közepén, aztán meg mér’ nem hívható vissza a szám???

Optimistán elindulok a parkoló felé, miközben Angi számát keresgélem. Sikerrel, mert amint megtalálom, Angi rám is szól, hogy ülnék le mellé. Hurrá, csodatelefonom van! A tárcsázott illető megjelenik előttem teljes testi valójában.

Ezzel a tehetséggel, érzem, milliomos leszek!

És végre megvagyunk mind a négyen!

Indul a gyalogtúra.

Előbb Kval munkahelyére lepakolni, bizonyos fontos helyiséget meglátogatni, majd valamivel hosszabb, melynek végén jutalmul lerogyhatunk a hót forró busz ülésére. Úgy látszik, ez a tömegsportok délutánja, mert a buszt eldobva újabb gyaloglásra adjuk a fejünket, és pár perc után a tömeget is megtaláljuk.

Sebaj, a lényeg, hogy végre könyvek közt vagyunk!

Remek a hangulat, négy lökött csaj ugratja egymást, miközben felkeresi a számukra jelentőséggel bíró sátrakat.

Én persze a Gabóét akarom csaknem mindenáron, majd eszembe jut a legújabb Robb, amely még hiányzik a lakásnak nevezett rendetlenséghalmazból, és innentől kezdve a GoldBookért sírok. Van, aki Nicole Jordant akar, van, aki férjet fogni. Végül Medinával teljes egyetértésben leragadunk az Édesvíz Kiadó sátránál. Végigvizitáljuk, mely könyvek segítenek majd, hogy életünk még szebb és jobb legyen, aztán jön a döbbenet. Kártyát húzok, jóskártyát.

Romantikus szerelem.

Neeem! – sikoltok fel (immáron sokadszor az utóbbi év során).

Utána kellene már néznem, miért üldöz engem ez a társ-dolog.

Mindenesetre a hölgy javasolja, húzzak egy kártyát a hogyanra is.

Légy önmagad!

Kösz! Teljesen paff vagyok.

Előveszem a pénztárcámat, és megveszem a fél boltot, köztük a jóskártyát, majd egy másikat is. Ezentúl minden reggel jósolok magamnak, határozom el.

A GoldBook nincs kint a fesztiválon. Szép, mondhatom. Keressük a Robb könyvet az Alexandránál, a Librinél, a Bookline-nál… szégyen! Egy életre kivetettem a szívemből a nagy kiadókat. Épp készülök sírva fakadni, amikor Kval, az imádott, édes és drága rábukkan a Kódex sátrára, s benne az áhított Robbra. Még törzsvásárlói kártyát is kapunk. Imádom a Kódexet! :*

Nicole Jordan továbbra sincs, ezért vigaszként bevetjük magunkat a New Yorkerbe. Illetve én csak vetném, de a kapun átlépve erősen csipogok. Megkeressük a bűnös könyvet, majd úgy döntök, inkább kint várom meg a lányokat.

Angi valami elkésztető lila csodával tér vissza.

– Van belőle XL-es is – súgja sejtelmesen. Tudja ő, mitől döglik a légy.

Kval, az imádott, édes és drága térül-fordul, s hamarosan én is egy lila csoda boldog tulajdonosa vagyok.

Gyönyörű ez a nap!!!

Igaz, Medina félig éhen halt már mellettünk, s az én gyomron is élénken emlékeztet rá, hogy a pedagógus reggeli (két kicsiny szelet szendvics) óta nem kényeztettem. A fagyiról hűtlenül megfeledkezik a galád…

A Nicole Jordan programot áttesszük másnapra, és irány Kval munkahelye, kicsiny helyiség, hatalmas pohár, finom vizecske, majd autóba szállunk, hogy az Aréna plázában leegyük magunkat a sárga földig.

Sikerül!

Míg a lányok wokoznak, én beérem némi egészséges párolt zöldséggel és kevésbé egészséges, de nagyon finom krumplival.

És természetesen fagyizunk!

Mert az nem hizlal! :)

Még mindig nincs vége a csodálatos napnak!

Pofátlan módon szeretném elvitetni magam az Őrsig – addig is együtt lehetek a lányokkal! –, de Kval, az imádott, édes és drága nem botránkozik meg telhetetlenségemen.

Akkor irány az Őrs, és ha már úgyis ott járunk, miért is ne nézhetnénk be az Ikeába. Ilyen vidám leánycsapatot még úgysem látott a jeles intézmény!

Alapos bevásárlás után itt még megkóstoljuk a körtebort és az almafröccsöt, beszélgetünk egy hatalmasat, aztán úgy fél kilenc magasságában fájó szívvel búcsút veszek, és indulok hazafelé.

Csak az vigasztal, hogy hamarosan újra találkozunk!

Mennyi az annyi?

Nemrégiben olvastam valamelyik fórumozó társamtól, hogy szívesen fordítana, de... és egyebek mellett felsorolta, hogy a fordítók nem árulják el, mennyit keresnek.

Nem is tudom. Ez talán valami tabutéma? Sohasem jutott eszembe titkolni. Ha valaki megkérdezte, mindig kapott választ.

Többen is kérdezték, miért nem főállásban fordítok. Azt tudom, hogy szeretnék. Nem véletlenül végeztem el munka mellett még a fordítói oskolát. Papírost akartam, hogy akár vállalkozó is lehessek, ha akarok. Kérdés, hogy akarok-e.

A fordítói listán gyakran felmerül, hogy egyre kevesebb a munka (ezzel együtt úgy tűnik, hogy többnyire csak megélnek belőle). Ha az ember gyermeke szakfordító, és munkája is vagyon, akkor nem is lehet rossz. Nem nagyon követem az árakat, de karakterenként (leütésekként) egy forinttól két-három (sőt öt! - de ezt nehéz elhinni) forintig minden megtalálható.

Összehasonlításként. Amikor nyolc éve kezdtem, egy leütésem 40 fillért ért. Jó munkám eredményeként időközben jelentősen nőtt az ívenként kapott honoráriumom, így egy leütésem manapság már hatvan fillért ér. Hogy mennyi egy ív? Negyvenezer leütés.:) És hogy hány ív egy könyv? Ez is változó. Garwood könyvei 12-17 ív között mozognak. Eddig kettő volt húsz fölötti (és több nem is lesz:). Lehet szorozni, akinek kedve van. A bruttó összeget kapja meg.

És hogy ezért a soknak tűnő összegért mennyit dolgozok?

Igazából még sohasem számoltam össze, de elég változó, könyve válogatja. A Kert trilógiával pl. vért izzadtam. Nem azért, mintha olyan nehéz lett volna, na de a kertészeti részek... nekem, aki éppen csak megkülönbözteti a bokrot a kisnyúltól...

Mivel van főállásom, az időm nagy részét az viszi el. Csak a kívülállók hiszik, hogy a tanár nyolctól délig, rosszabb esetben kettőig bent van a suliban, semmit nem csinál, aztán hazamegy, lógázza a lábát, vagy feketén halálra keresi magát (ahogy azt egy volt főiskolai évfolyamtársam mondá, akinek az édesanyja tanár volt... vajh, milyen lehetett, ha a gyermeke ilyennek látta?).

Reggel hét-negyed nyolc körül érek a suliba, és többnyire kettő után végzek (néha jóval kettő után). A tanítással, felkészüléssel, javítással általában tíz-tizenkét órám meg el a napból (egyszer egy fél évig öt percre pontosan vezettem - akkor nem voltam ofő, és napi 11 és fél órát dolgoztam átlagban, de a papíron csak napi nyolcat volt szabad bevallani). Általában este nyolc után szoktam belekezdeni a fordításba, és attól függően, hogy bírom, dolgozok éjfélig, éjjel kettőig. Akkor viszont muszáj lefeküdni, mert fél hatkor csörög az óra. Segít, hogy délutánonként igyekszem egy fél óra-egy óra pihenést beszúrni. Hétvégeken pedig kialszom magam, olyankor akár hétig-nyolcig is ellustálkodom (igaz, van, amikor hajnali háromkor-fél négykor küldöm magam aludni, hogy most már elég legyen, mars az ágyba!)

Egy könyvre általában három hónapot kérek és kapok. Nem merem kevesebbre vállalni, mert vannak napok (pl. tegnap és ma), amikor képtelen vagyok rávenni magam a fordításra. Ilyenkor persze lemaradok, aztán pedig kapkodhatok... az nagyon nem jó. Mint a rossz diák, mindig megfogadom, ezentúl másként lesz, aztán marad minden a régiben.

30-50 éjszaka alatt végzek ki egy könyvet.

Megéri?

Nem tudom, csak azt, hogy

1/ imádom csinálni.

2/ ha nem imádnám is... a fizetésemből nemigen tudnék megélni, szóval mindenképpen kellene valami mellékest keresnem...

Akkor már miért ne olyat, amit szeretek és élvezek?