11 kérdés

Válaszaim otaksa kérdéseire:

1. Elmennél politikusnak? Hiszed, hogy jobbá tudnád tenni a világot, ha lehetőséget kapnál rá, vagy veszett fejsze nyele…  

Nem, semmiképp. Hiszem, hogy jobbá lehet tenni a világot, s amit tudok a magam erejéből meg is teszem, de nem hiszem, hogy a politikus erre képesek lennének. Szerintem csakis mi, "kis emberek" tehetünk érte valamit. Tudod, sok kicsi...

2. Fogadnál örökbe gyereket? Úgyis, hogy van sajátod, nem azért, mert nincs más mód a gyerekvállalásra. 

Ma már nem (leginkább a korom miatt, hiszen az óriási felelősség, fel is köllene nevelni), de igen, sokáig vágytam rá... egy ideig nagyon szerettem volna gyerekfaluban hivatásos anya lenni. Ezzel együtt asszem, jobb a gyerekeknek, hogy maradtam, ami vagyok.

3. Kinek adnád adód 1%-át inkább: gyermekétkeztetés, rákkutatás, vagy állatvédelem?  

Nem fair a kérdés, hogy a pitypalattyba lehet ezekből választani? Mind nagyon fontos.

4. Mit gondolsz a sok önjelölt fiatal íróról? Szereted olvasni a blogokat, vagy inkább törvényben tiltanád, hogy X év vagy X IQ alatt emberek tollat ragadjanak a kezükbe, és a világra szabadítsanak egy újabb fanfiksönt? 

Nem az én világom, nem is érdekel különösebben. Mivel szabad választásom van, hogy elolvassam vagy sem, tőlem írogathatnak. :)

5. Szelektíven gyűjtöd a szemetet?  

Előfordul.

6. E-könyv vagy papír? 

Mindkettő. Jobban szeretem a papírt, de mára már nélkülözhetetlenné vált számomra az e-olvasóm is.

7. Mi a legfontosabb a házasságban: szerelem, barátság, tisztelet, azonos érdeklődési kör és háttér, vagy valami más?  

Ezt a kérdést passzolnám. Elmúltam ötven és egyedül... Persze, elméletben tudom, de a gyakorlatban valahogy sohasem került kipróbálásra. Nálam a feltétlen bizalom és a kölcsönös tisztelet áll az élen, a szerelmet nem szoktam venni, mer' ugyan mi másért mentem vón hozzá, ha nem azért mert szeretem, szóval az adva vagyon.

8. Visszaállítanád a halálbüntetést, vagy az nem megoldás? 

NEM, NEM, NEM!!! Bocs, erre harapok. Semmit nem old meg a halálbüntetés. Sokkal nagyobb büntetés az, hogy élnie kelljen, no de ne luxuskörülmények között (mer' néki jogai vannak), hanem valóban börtönben és tényleges életfogytiglan. 

Tapasztalataim szerint még senki nem tért vissza attól a halálból, hogy a gyilkosát kivégezték, s bár sokan nem értenek velem egyet, azért halkan megkérdezném, mennyivel vagyok különb a gyilkosnál, ha az ő halálát akarom...

9. Ha fiúnak (Swoos esetében lánynak) születnél, mi lennél? Más pályát választanál (iskola, munka, bármi). 

Az ég tudja. Régebben mindig azt hittem, hogy igen és mennyivel könnyebb dolgom lenne, meg hasonló naiv dolgokkal dobálóztam. De ugye mint tudjuk, a történelemben nincsen ha...

10. El tudnád hagyni hazádat, rokonságodat, barátaidat, ismerősöket, hogy legszűkebb családoddal (házastárs és gyerek) azért, hogy egy másik kontinensre (nagyon messze) költözz? 

Igen, de ez nem túl nagy áldozat. Igazából semmi sem köt ide, hacsak a tudat nem, hogy nem véletlenül ide születtem, itt vagyon dolgom.

11. Képes lennél meghalni elveidért, vallásodért, valamiért, amiben komolyan hiszel, vagy ez luxus, nem megengedhető (akár szabadságharc hőseként, akár keresztényként az oroszlánok elé vetve, akár öngyilkos merénylőként)?

Ez is ilyen "a történelemben nincsen ha" kérdés :)

Most azt mondom, nem. Legutóbb nem bírtam megállni, és egy agymosott ifjoncnak beírtam a facebookra, hogy halott hősök nem építenek hazát (szégyelltem is magam egy picit, de annyira felháborított, hogy háborúban elesett hősök emlékét használják fel bizonyos elemek a demagógiájukhoz).

Az életben hiszek!!! Ha meghaltam, nincs tovább, nincs lehetőségem változtatni, segíteni, jóvá tenni, jobbá tenni. Ezzel együtt igenis vannak olyan helyzetek, amikor hőssé lesz az ember. Tanárként sosem volt kérdés számomra, ha úgy hozná az élet, a gyereket menteném, ha kell az életem árán. Biztos akadhat más ilyen helyzet is. Önként azonban nem mennék a halálba, pláne nem vinnék másokat is magammal (öngyilkos merénylő). Nem találkoztam még olyan elvvel, vallással, amelyik eteti, ruházza, neveli a gyerekeimet, ha én meghaltam.