J. S. Taylor: Masquerade
Elbolondíthat
egy utcalány egy lordot?
Lóvá tehet-e mindenkit?
Lizzy Ward sohasem akarta a Piccadilly utcáin végezni, így aztán,
amikor egy jóképű lord egy éjszakára megveszi a szolgáltatásait,
úgy tűnik, megfordul végre a szerencséje.
De Lord Hays nem a bájaiért akarja Lizzyt. Olyan lányra van szüksége, akivel port hinthet az arisztokraták szemébe.
A kérdés, hogy képes-e Lizzy eljátszani az előkelő hölgyet.
Vagy talán élete eddigi legfelkavaróbb viszonya vár rá?
Lóvá tehet-e mindenkit?
Lizzy Ward sohasem akarta a Piccadilly utcáin végezni, így aztán,
amikor egy jóképű lord egy éjszakára megveszi a szolgáltatásait,
úgy tűnik, megfordul végre a szerencséje.
De Lord Hays nem a bájaiért akarja Lizzyt. Olyan lányra van szüksége, akivel port hinthet az arisztokraták szemébe.
A kérdés, hogy képes-e Lizzy eljátszani az előkelő hölgyet.
Vagy talán élete eddigi legfelkavaróbb viszonya vár rá?
Elfogult vagyok.
Tulajdonképpen egyetlen mondatból is
állhatna ez az egész bejegyzés… vagy elég lenne egyetlen filmcím.
Aki szerette a filmet, és nem bánja egy
történet más környezetbe helyezett újrafeldolgozását, az egyszerűen imádná ezt
a könyvet.
Ebből következik persze, hogy aki nem
vevő az ilyesmire, az bosszankodva fogja félredobni, hogy ez nem más, mint a
Pretty Woman. J
Azok sem fogják kézbe venni, akik idegenkednek az egyes szám első személyű
narratívától, illetve a nekem roppant szokatlannak tűnő a jelen idejű
elbeszéléstől. Ezzel nálam véget is ér a negatívumok felsorolása.
Egyszer-kétszer túlzásnak találtam a szalon vagy az ember aprólékos részletekbe
menő leírását, de tényleg nem tudok mást felhozni ellene.
A történetvezetése körülbelül ugyanaz,
mint a filmé.
Lizzy utcalány, aki két társával
megszökött a bordélyból, s most az egyikkel közös szobát bérelnek. Nem
lakbérrel tartoznak, hanem holmi elemelt ruha miatt jelenik meg a végrehajtó.
Hősünknek természetesen nem makrancos autóval, hanem makrancos lóval gyűlik meg
a baja, és a hősnő sem előkelő szállodába, hanem a férfi saját városi villájába
vezeti grófot, akit egyébként Edwardnak hívnak, akárcsak a filmben, és a
számító barát, Phillip sem hiányzik a könyvből. Az üzlet erkölcsi része ezúttal
nem a rombolásról szól, hanem a rabszolga-kereskedelemről, és az olvasónak nem
kell csalódnia, hősünk végül helyes döntést hoz.
A film szinte minden lényegesebb
jelenete megjelenik a történetben: ruhavásárlás, üzleti vacsora, séta a parkban,
színházlátogatás, a sértés, amiért a lány ott akarja hagyni még a hét letelte
előtt Edwardot, a végső nagy dulakodás Phillippel, stb. Gyakorlatilag nem
tudtam letenni a könyvet, annyira izgatott, hogy mielőbb felfedezzem a már
ismert jeleneteket új köntösben.
Akad egy-két új elem is a filmhez
képest, amely azonban csak tovább fűszerezi a történetet. Phillipnek például
van egy húga… Edwardnak él az édesanyja… kiderül, hogy Lizzy, ill. Elizabeth,
ahogy Edward következetesen nevezi, remekül megállja a helyét egy farfekvéses
borjú születésekor is…
Elizabeth amúgy sem szokványos utcalány.
Tud olvasni és valamennyire művelt is. Vannak ambíciói, szabad, önálló életre
vágyik, és amikor esélyt kap rá, bármennyire szereti is Edwardot, nem habozik
megragadni a lehetőséget, kezébe venni a sorsát (bár ezt már akkor megtette,
amikor volt bátorsága megszökni a bordélyházból). Egyszóval minden porcikájában
ugyanolyan szerethető hősnő, mint a film Vivienje.
Edward, akárcsak a filmben, nem könnyű
gyerekkorral és nehéz, kegyetlen természetű apával volt megátkozva. Egészen
fiatalon kezdett foglalkozni a
birtok ügyeivel, mert nem akarta, hogy apja elherdálja a vagyont. Élete kemény
munkával telt egészen addig a napig, amíg nem találkozott Elizabethtel. Azért
megy Londonba, hogy hajót vásároljon, mert a kereskedelemben látja a
lehetőséget, hogy nyereségessé tegye a birtokot.
Edward tökéletes megfelelője a XX.
századbéli kemény üzletember XIX, századeleji törekvő földbirtokosának. S ahogy
a filmben Vivien egy új életet tár fel a beszűkült világú üzletember előtt,
ugyanezt teszi Elizabeth is a földesúrral. Szerencsére Edward XX. századi
„elődjéhez” hasonlóan meglehetősen „laza”, nem kötik a kor merev szokásai, el
tud szakadni – ha nem is mindig könnyen – az előítéletektől… olyannyira, hogy
végül ki is tud lépni a megszokott környezetből, hogy boldog lehessen
választottjával.
Igen, igazi Hamupipőke történet. Megunhatatlan,
játszódjék bármely korban, s legyen az ember akárhány éves. Ha szereti a tündérmeséket,
szeretni fogja ezt a könyvet is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése