Szívesen olvasnám magyarul... 4.

Daniela Sacerdoti: Watch Over Me

Eilidh élete válságban van. Meddőség, hűtlen férj,  nyomasztóan rátelepedő család. Kiborul és elmenekül az egyetlen helyre, amelyről úgy gondolja,
hogy ott vigaszt lelhet – gyermekkora helyszínére, a Felföldre.

Miközben összetört élete darabjait próbálja ismét egymás mellé illeszteni, találkozik gyerekkor barátjával, Jamie-vel, aki egyedül neveli a kislányát, Maisie-t. Miután Maisie anyja Londonba ment, hogy karriert csináljon, és Jamie édesanyja, Elizabeth jobblétre szenderült, Jamie belenyugodott,
hogy csonka család lesznek a lánya és ő.

De néha nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek látszik. A sors különös útjai minden vonakodásul ellenére újra meg újra összehozzák Eilidh-t és Jamie-t.
Mert amikor minden elveszni látszik, a segítség a legváratlanabb helyekről jöhet.

   

Kb. ennyi a fülszöveg. Nem túl bőbeszédű, nem igazán sokat ígérő. Átlagos romantikus történet… Miért szánok rá mégis egy blogbejegyzést? Mert a könyv elolvasása után úgy érzem, ennél jóval kaptam.

Már a kezdés is megragadott. Én ugyan sohasem voltam terhes, de pontosan el tudtam képzelni, át tudtam élni, min mehetett keresztül Eilidh. Az külön tetszett, hogy Sacerdoti semmi túlzásokkal teli, hatásvadász elemet nem tett a leírásba, egyszerűen, mégis szívre hatóan mesélte el a történteket, az érzéseit.

Jamie-t nem kedveltem meg azonnal, mert ejnye-bejnye, milyen dolog a XXI. században első látásra szerelembe esni, ágyba bújni, és még csak nem is védekezni:). De aztán az igyekezet, ahogy próbálta boldoggá tenni a feleségét, s amikor egyedül marad, a gyermeke iránti feltétlen szeretete, az élet, amelyet kettejüknek felépített, persze meglágyította a szívemet. Gyanítom, az egyedülálló apuka alakja legalább olyan nyerő, mint a filmekben a gyerek és a kutya.

Az igazi meglepetést azonban a harmadik narrátor okozta, akiről az előző fejezetből már tudtam, hogy három éve halott. Rá valahogy nem számítottam… de az élmény nagyon kellemes volt. Hála istennek, a szerző itt sem esett túlzásokba, nem hódolt be a ma oly divatos parairodalomnak. A szellemvilágból segítő anya figurája szervesen illeszkedik a történetbe, bölcs gondolatok, mély érzések forrása… és persze drukkolunk neki, hogy sikerrel járjon.

A három fő narrátor tehát a két főszereplő és az anya, de a mellékszereplők is szóhoz jutnak egy-egy fejezet erejéig, bár magáról a kis falu életéről keveset tudunk meg. Tulajdonképpen akárhol lehetne a világon, semmi igazán jellegzetesen skót (pláne felföldi) nincs benne (igaz, én sem vagyok felföldi, tehát tévedhetek is).

A mellékszereplők jól megformált, szerethető vagy gyűlölhető figurák. Az olvasó együtt gondolkodik, együtt izgul, örül vagy szomorkodik velük. Azonnal a szívébe zárja Maisie-t, Jamie kislányát, vagy Peggyt, Eilidh idős nénikéjét; szeretné megrázni Gailt, Jamie volt barátnőjét, hogy térjen már észre; megfojtani Katrinát, Eilidh húgát, de igazából az egész családot elküldeni melegebb éghajlatokra. Az igazi sokk a volt férj, Tom, aki megcsalta Eilidh-t, de Danielának sikerült mégis rokonszenves alakként ábrázolnia.

Ha van valami, ami ellene szólhat néhány embernél, az az E/1, tudom, hogy vannak, akik nem szeretik (én imádom, mert sokkal mélyebben azonosulni tudok a szereplőkkel, de ez annyira egyéni…).

Mindent egybevetve, szívszorító, lebilincselő, hangulatos, fordulatos történet cseppnyi misztikummal fűszerezve. Igazi romantikus csemege.

Szívesen olvasnám magyarul.