III. hét (júl. 18 – júl. 24.)
Mi alapján értékel egy könyvet?
Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?
Az első kérdés a legegyszerűbb: tetszik-é vagy sem. Ó, igen, tudom, itt mindenféle szempontokat várnának el tőlem, hogy mi alapján tetszik valami, de szolgálhatok ilyenekkel. Mindig is gondot okoztak az elemzések, s hol nyíltan, hol titokban irigyeltem azokat, akik órákig tudnak beszélni egy-egy könyvről. Bár egyébként agyalós típus vagyok (sokszor nem szerencsés), ha értékelésről van szó, mindig az érzelmeim a döntők. Meghallgattam, megnéztem, elolvastam valamit: mit érzek utána – ennyi.
Jól érzem magam a bőrömben, szeretném tovább olvasni, tovább szőni a cselekményt, újra el fogom olvasni: tetszett. Untam, idegesített bármi benne, ezt sem veszem többet a kezembe: nem tetszett.
Lehetséges, hogy kicsit primitív a módszer, de nekem megfelel, és végül is ez a lényeg. :)
Ebből persze nyomban kiderül, hogy nem véletlenül nem könyves blogot vezetek, hisz ugyan miféle magvas gondolatokat tudnék ott átadni… Hogy van-e hatásuk a könyves blogoknak? Hogyne. Valahányszor beleolvasgatok egy-egy jó kis blogba, elfog valamiféle sóvárgó irigység, „Milyen jó lenne, ha én is tudnék ilyesmit!” érzés.
Sajnos, ahhoz kevés az időm, hogy annyi blogot nyomon kövessek, amennyit szeretnék, különösen most, hogy moly-életet is igyekszem élni, és nagyon sok érdekes blogot ismertem meg. Így marad az ötletszerű – egy-egy hozzászólás alapján elkövetett – bloglátogatás, és az abszolút kedvenc: Angelika blogja. Témájában teljesen fedi az érdeklődési körömet, bejegyzései színvonalasak, érdekesek, nem szakbarbár, hanem jelen van benne a tulajdonos színes egyénisége. És nem, ez itt nem a reklám helye – bár lehetne –, hanem az érzések, amelyekről az elején beszéltem: rám így hat ez az oldal, valahányszor felkeresem. Nekem ennyi elég.
Arra már nem emlékszem, régebben minek alapján válogattam az olvasmányaimat. Általában mindenbe belekaptam, ami érdekelt, s mivel mindenevő vagyok, sok minden érdekelt. Manapság, hogy állandó időzavarral küzdök, leginkább a barátaim ajánlására kerül egy-egy könyv a kezembe, s mióta molyolok, azóta az is hatással vagyon az olvasmányaim kiválasztásában.
Filmadaptációk. Túl nagy falat, így csak egy-két szóban. Úgy vélem, a film sohasem lehet olyan jó, mint egy könyv, mert legyen bármilyen fejlett is a technika, sosem lesz képes felvenni a versenyt az emberi fantáziával; megteremteni azt a képet, látványt, de főleg érzést (!), ami bennem él. Ezzel együtt vannak kedvenceim, sőt olyanok is, ahol a filmet jobbnak találom a könyvnél. Nálam az is számít, mi történt előbb. A koppányi aga testamentumát például sokkal előbb láttam (s fülig beleszerettem a fiatal Benkő Péterbe), mint a könyvet. A mai napig imádom a filmet, de nagyon tetszett a könyv is, noha egészen más, mint a film. A Kóma jobban tetszett filmben, mint könyvben (ki tudja, mekkora szerepe volt ebben a sármos Michael Douglasnek); a Kramer kontra Kramert viszont kifejezetten visszataszítónak találtam könyvben, és szerettem filmen. Ez a ritkább eset, azt hiszem, egyik kezemen meg tudnám számolni, hány ilyen van…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése