II. hét (júl. 11-17.)
Könyvtár vagy könyvvásárlás?
E-book vagy könyv?
Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)
Olvasni jó!
Könyvtárit vagy sajátot?
Régen habozás nélkül rávágtam volna: sajátot. Fel nem foghattam, amikor egy ismerősöm értetlenül csodálkozott: minek veszek könyvet? Neki egy darab sincs otthon, nem akarja, hogy foglalják a helyet. Azért találták ki a könyvtárakat… Nem, miért olvasna újra valamit? De ha mégis, ott a könyvtár, újra kiveszi.
Furcsa, de elfogadható. Biztos van olyan ember, aki egy könyvet csak egyszer olvas el. Én nem ezek közül való vagyok. Ha egy könyv tetszik, imádom újraolvasni, egyszer… többször… milliószor, míg a végén már szinte kívülről fújom.
Így aztán a kedvenceim ott sorakoztak a polcokon, előbb egy sorban, aztán kettőben, végül fektetve, mert úgy több fér… és aztán megjelentek a földön, előbb egy oszlopban, aztán kettőben… végül elborították a lakást.
Nincs mese, tetszik vagy sem, nem vehetek meg minden könyvet, amit szeretnék, legalábbis, ha lakni is szeretnék, semmiképp.
Mintha csak a nálam okosabbak megérezték volna a problémám, meg is született a megoldás: e-könyv (és nem pedigleg e-book, mer’ mégiscsak magyarok vónánk, vagy mi).
Hogy e-könyv vagy könyv?
Mindkettő!
Az biztos, hogy e-olvasó nélkül ma már elképzelni is nehéz lenne az életemet, de az is, hogy a könyv pótolhatatlan. Az illata, az érzés, amikor leveszem a polcról, amikor csak lapozgatok benne, a kedvenc részeimet keresgélve… Ráadásul egy e-olvasó (számítógép, telefon, akármi) tönkremehet, a könyv azonban akkor is kézbe vehető, ha rojtosra van olvasva, és ha már minden más lehetőséget kilőttem. A tanítványaimnak azt szoktam mondogatni, a könyv sohasem hagy cserben (persze, az nem öröm, ha hiányzik a közepéből ötven oldal, de arról meg nem a könyv tehet).
Gyűjtök sorozatokat. Szeretem a sorozatokat. Amikor mókás kedvemben vagyok, sosem mulasztom el elsütni az egyik legszakállasabb könyves poént: akkor ebből kérnék még három métert. De tény, hogy nem csupán olvasni szeretem a sorozatokat. Rájuk nézni is jó. Kielégíti az ilyen irányú szépérzékemet. Hiába a tartalom az, ami számít, azért a külcsín sem elhanyagolható. Nem mindegy, hogy jó érzéssel veszem-e kézbe azt a könyvet, vagy előtte inkább kesztyűt húzok.
És ha már a sorozatoknál tartok, ide illik az utolsó kérdés. Nemigen rendszerezem a könyveim, azon egyszerű oknál fogva, hogy sok a könyvem, kevés az időm, ráadásul végtelenül lusta vagyok. A sorozatok azonban természetesen együtt vannak. Egy-egy író könyvei egy helyre kerülnek. Orosz, angol, töri – mind-mind egy-két-sok polc, de a szótárak megint csak külön – mivel ez utóbbiak elengedhetetlenek a munkámhoz, ők megkülönböztetett, legkönnyebben elérhető helyen. Nem összefüggő sorozatoknál ábécé szerint, összefüggőeknél értelemszerű, hogy sorrendben. Mondanám, hogy megjelenési sorrendben, de a magyar kiadók valahogy be vannak oltva a sorozat sorrend ellen, és előbb jelentetik meg a 26. vagy a 4. részt, mint az elsőt…
Mert a magyar olvasóval ezt is lehet.
Csak könyv legyen a kezében.
Mert olvasni jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése