Julie Garwood: Az őrnagyal 9.

Ez az, amit nem lehet megunni... :)

fordítás (első kiadás)

eredeti (második kiadás)

Just what was her game? Lord, by the time she'd finished her recitation, she was dabbing at the corners of her eyes with Richards' handkerchief. The director was obviously shaken by her explanation. He leaned back in his chair and shook his head.
Jade pityeregni kezdett. Caine egy pillanatig sem hitt a könnyeknek, de Richardsot annyira megindította a lány elesettsége, hogy legszívesebben átölelte volna.	De vajon miben mesterkedik a lány? Jó ég, mire befejezte mondandóját, már Richards zsebkendőjével törölgette a szeme sarkát. Az igazgatót szemmel láthatóan megrázta a lány története. Hátradőlt a széken, és a fejét csóválta.
The talk returned to the letters and the men didn't finish formulating their plans until well past eleven. Richards and Lyon were given chambers in the North wing. Both appeared to be reluctant to say goodnight. Richards insisted on taking the copies of the letters to bed with him. "There's information still to be ferreted out," he announced. No one argued with the director. Caine went directly to Jade's room.
A beszélgetés hamarosan a levelekre terelődött, s már tizenegy is elmúlt, mire Caine berekesztette a hogyan tovább kérdésben kialakult parázs vitát. Sterns az észak szárnyban nyittatott ki két hálószobát Richards és Lyon számára. Lyon elköszönt és visszavonult, Richards azonban addig nem volt hajlandó felmenni a szobájába, míg nem kapta a leveleket. Már majdnem éjfél volt, mikor Caine végre egyedül maradt a könyvtárszobában. Elfújta a gyertyákat, s egyenesen Jade szobájához ment.	A beszélgetés ismét a levelekre terelődött, és tizenegy óra is jócskán elmúlt, mire kidolgozták a részletes tervet. Richardsot és Lyont az északi szárnyban szállásolták el, de egyiküknek sem akarózott még visszavonulni. Richards ragaszkodott hozzá, hogy magával vigye a leveleket. – Talán akad bennük olyan információ, amely eddig elkerülte a figyelmünket – jelentette ki. Senki sem vitatkozott vele. Caine egyenesen Jade szobájához ment.
"As ridiculous as giving back everything I take?"
- Valóban?	- Olyan nevetséges, mint az, hogy mindent visszaadsz, amit én elveszek másoktól?
"They aren't our Williams," she replied.

- Három William? – kérdezett vissza Jade. Arca értetlenséget tükrözött.

- Ők nem a mi Williameink – felelte Jade.

"Do not fret, dear lady. It has all been arranged."

- Ne tarts semmitől, drága hölgyem. Gondoskodtunk róla, hogy senki ne keverhessen rossz hírbe.

- Ne aggódjon, drága hölgyem! Már mindent elrendeztünk.

"We'll leave as soon as it goes completely dark."

– Hamarosan indulunk.

- Amint teljesen besötétedik, elindulunk.

During the dark hours of the night, while she waited for her husband to come home to her, she thought about his vulnerability. At first, she believed she was the cause. After all, she'd let him see her own insecurity often enough.

A várakozás órái lassan teltek. Jade férje aggodalmának okán kezdett töprengeni. Először magát hibáztatta ezért, hisz felfedte előtte, hogy annyi veszélyérzete sincs, mint egy újszülött macskának.

A sötét éjszakai órákon, míg férje hazatértére várt, Jade eltöprengett Caine sebezhetőségén. Először azt hitte, ő az oka. Végül is elég gyakran kimutatta előtte saját bizonytalanságát.

Jade's memory of the woman was hazy at best, but she felt horribly guilty about pretending to be ill when she saw how old and frail the woman was. She was still beautiful, though, with clear blue eyes and silvery gray hair. Her intellect appeared to be quite sharp, too.

Jade alig ismerte meg Lady Briarst. Igaz, alig volt nyolcéves, mikor utoljára látta az asszonyt, de halványan még emlékezett hideg, kék szemére, szép arcára. Az idő azonban nem múlt nyomtalanul fölötte sem: valaha oly karcsú alakja csontossá aszalódott, vonásait ráncok mélyítették komorrá, s csodálatos szőkeségi is őszbe borult már. (mintha köszönőviszonyban sem lenne az eredetivel)

Jade csupán halvány emlékeket őrzött az asszonyról, de amikor meglátta, milyen öreg és törékeny, elfogta a lelkiismeret-furdalás, amiért betegséget színlel előtte. A ragyogó kék szemű, ezüstös hajú Lady Briars idős kora ellenére még mindig szép volt, és mint kiderült, elméje is friss maradt az évek során.

Jade noticed the tremor in the elderly woman's hand then. The ravages of age, she decided as she waited for her to answer.

Jade ekkor vette észre az asszony csontos, remegő ujjait, ráncos kezét, s majdnem elfintorodott.

Jade ekkor vette észre, mennyire remeg az idős asszony keze. Bizonyára a kortól van, gondolta, míg a válaszra várt.

Caine was simply too logical not to have covered every possibility.

Caine gondolatai azonban már máshol jártak.

Caine túl módszeres gondolkodású volt ahhoz, hogy ne számolt volna minden eshetőséggel.

She's old, Jade, but she hasn't gotten careless yet.

- Ez a vénasszony sokkal ravaszabb, mint gondoltam.

- Öreg ugyan, de nem óvatlan.

We need to find Caine before the hour is up. If we can't find him, then I have to assume the note wasn't trickery.

- Egy órán belül meg kell találnunk Caine-t. Ha nem sikerül, indulnom kell, míg nem késő.

- Meg kell találnunk Caine-t, mielőtt lejár az óra. Ha nem sikerül, akkor azt kell hinnem, hogy a levél mégsem csak valami trükk volt.

Because she was in such a desperate hurry to get to Caine before Briars' men did, she wasn't as quick as she would have been under calmer circumstances. It took her a little over ten minutes to work the lock free.

Nyugodt körülmények között néhány másodperc alatt elbánt volna az egyszerű szerkezettel. Most azonban képtelen volt koncentrálni. Egyre csak az járt a fejében, mi lesz, ha Briars emberei hamarabb érnek Caine-hez, mint ő. Kétségbeesett igyekezetében sorra elvétette a mozdulatokat, így tíz percbe is beletelt, mire végül kinyitotta a zárat. (mese, mese, mátka…)

Mivel elszántan igyekezett, hogy még Briars emberei előtt Caine-hez érjen, Jade nem volt olyan gyors, mint amikor nyugodt körülmények között dolgozott. Valamivel több mint tíz percébe került, mire végre kinyitotta a zárat.