Ez lenne az
újabb témánk. El sem nagyon merem árulni, hogy angolos és olvasó ember létemre
sokáig értetlenül álltam a sok nagybetűs spoiler
előtt. Még csak odáig sem jutottam el, hogy, hogy összekössem a spoil szóval. (Mentségemre
legyen mondva, a „boil”-t sem kötöttem könnyebben össze a boilerrel. Nálam ez a
szint. A szőkelét előnye, arra legalább mindig hivatkozhatom.) De vissza a
„spoil”-hoz és spoilerhez. Miért is kötöttem volna őket össze?
Spoil=elkényeztet. Persze, mint minden angol szónak, ennek is biztosan vagyon
több jelentése, de köll azt nékem tudni? Jaaa, hogy elront. Ééés? Kábé itt
tartottam, amikor végre valaki felvilágosított. Nem rázott meg a dolog… felpattantam kedvenc vesszőparipámra: Na tessék, már
megint egy nem magyar szó!, és ellovagoltam a Wikire.
A spoiler irodalmi
művekre, filmekre, videojátékokra stb. vonatkozó információ: leggyakrabban a
végkifejlet elárulását jelenti, de kulcsfontosságú pontok (főleg hosszabb
alkotások esetén) nem csak a mű végén találhatók.
Idő előtti közlése elronthatja,
tönkreteheti a befogadás élményét, újabb kutatások szerint viszont akár
élvezetesebb is lehet a művek olvasása, ha előre tudjuk a végüket. (Wikipédia)
Ezen a ponton
elgondolkodtam. Próbáltam visszaemlékezni, mikor is kezdtem el újraolvasni a
könyveket. Volt-e olyan, hogy sikoltoztam, le ne lődd a poént, vagy mondjuk egy
meccsnél, hogy el ne mondd az eredményt. Esküdni nem mernék rá, de szerintem a
Winnetou volt az első mű (akkor a négy kötetes kiadás dívott), amelybe
másodszor is belekezdtem, illetve falni kezdtem a Karl May műveket, többször is
elolvastam őket, és komolyan készültem az indián törzsfőnöki hivatásra (célba dobás gyakorlása a hátsó udvarban anyu késeivel, orvosságos zacskó készítése…
baromi ronda lett :D, stb.) Valamelyest lelohadt a lelkesedésem, amikor
megkaptam életem első szemüvegét, mert női törzsfőnökről ugye már hallottan (Rónaszegi
Miklós: Az indián hercegnő), no de szemüvegesről…
Aztán jött a
gimi, a fősuli, valahogy nem volt időm újraolvasgatni, és sokáig, nagyon sokáig
fel sem merült bennem, hogy könyvet újraolvassak. Biztos volt olyan, hogy
egy-egy kedvencet újra levettem a polcról, de annyira nem volt jellemző, hogy
nem is igen emlékszem rá (na jó, Karl Mayt meg némely meséket – Benedek Elek –
leszámítva).
Most, ahogy
pötyögök itt a billentyűzeten, s közben emlékezgetek-nosztalgiázom, kénytelen-kelletlen
rádöbbentem, hogy egészen pontosan meg tudom fogni, mikortól olvasom újra akár
évente a kedvenceimet.
Majdnem tíz
éve, 2005-ben rátaláltam a RÍT fórumra. Akkor már harmadik éve fordítottam
romantikusokat, s valami infót keresve jutottam oda, s ragadtam ott.
Romantikusok. Akkor még nem volt elárasztva a könyvpiac mindenféle
jobb-rosszabb limonádéval, nem olvasott boldog-boldogtalan angolul. Olyan
lehetett a helyzet, mint a hőskorban, kábé ugyanazokat olvastuk, hatalmasakat
beszélgettünk (a mai napig nagyon hiányzik), és nem az volt a lényeg, hogy van
egy határ könyvem, vegye már meg valaki, mert ebből akarok pénzhez jutni.
Ilyen-olyan-amolyan korszakom után beléptem a romantikus és újraolvasós korba…
s gyanítom, még ha kirándulok is más műfajokba, ez már végleges marad.
Mint mindig, magamról most is vég
nélkül tudok írni, no de a témáról…
Könnyű azt elmondani, hogy
többször elolvasok-e egy könyvet vagy sem, de hogy miért? Hogy lehet azt
megmagyarázni? Csak. Mert élvezem. Imádom újra átélni kedvenc történeteimet,
szinte mindig találok bennük valami újat, és ne kérdezd, hogy ez hogyan
lehetséges, mert én sem tudom.
Egyszer-kétszer
megkérdezték már, el szoktam-e olvasni a fordításaimat. Eleinte
irultam-pirultam. Jaj, istenem, mi lesz, ha dicsekvőnek, beképzeltnek, stb.
gondol? Nem csak a szőkeségnek vannak határozott előnyei, a kornak is. Ma már
nem érdekel, ki mit gondol. Igen, el szoktam olvasni, néha bizony rá is
csodálkozom: ezt én írtam volna? Vagy néha elszörnyedek: ezt én írtam??? (Lásd
egypetéjű ikrek – örök szégyenfoltja fordítói munkásságomnak. S bár imádom a
szerkesztőmet, legalább neki feltűnhetett volna, mekkora marhaságot írtam.) S
ha a saját munkáimat képes vagyok újra (meg újra, ha nagyon kedvenc) elolvasni,
akkor miért lenne kivétel másé?
 |
| Forrás |
Nem zavaró,
hogy tudom a poénokat előre? Nem. Volt már rá példa, hogy elfelejtettem két
olvasás közt, ki a gyilkos (AC: Tíz kicsi néger), és ott rágtam a kefét, végül
előre kellett lapoznom, mert nem bírtam a feszültséget. Aki olvasott már
romantikust, tudja, hogy többnyire már a fülszövegből kiderül, kik találnak
egymásra. Az ember nem is azért olvassa, hiszen úgyis tudja a végét. Itt maga a
történet az érdekes, az, ahogyan egymásra találnak. S még így, hogy tudom előre
a végét, is előfordult már, hogy előrelapoztam, mármint a végére, hogy biztosan
összejönnek-e. Tudtam, de a saját kicsi szemüvegemmel akartam olvasni a sorokat,
hogy igen, ásó-kapa-nagyharang. Miután meggyőződtem a hepi és endről,
megnyugodva olvastam tovább. Ma már az egyszerűség kedvéért azzal kezdem, hogy
elolvasom az utolsó sorokat, vagy ha az kevés, az utolsó egy-két oldalt. Ha
tudnátok, milyen öröm és megkönnyebbülés, amikor a könyv végére érve
szembejönnek velem az ismerős sorok: igen, boldogan élnek, míg el nem válnak!
Ne
kérdezzétek, hogyan lehetséges ez! Valami pszichológus biztosan meg tudná magyarázni.
Mondjuk, nem tudok szembenézni az élet akármijével… elbújok a bármi elől… vagy
ilyesmi. Témázó társaim közül biztosan lesznek többen, akik kifejtik, miért nem
szeretik, ha valaki lelövi a poént, ha a fülszöveg elárulja a tartalmat (én pl.
gyűlölöm, ha a fülszövegből nem derül, kiről-miről fogok olvasni… nem kell
zsákbacica, legalább valamit tudjak a történetből). Sokan lesznek, akik velük
értenek egyet… és talán akadnak majd néhányan, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak.
Oké, egyet
elismerek. Ha a történetben van valami nagy poén vagy valami váratlan, tény, hogy a
„katarzist” csak egyszer lehet igazán átélni (Winnetout pl. minden alkalommal
megsiratom, de ugyanazt az érzést nem tudja kiváltani belőlem, mint az első
halála; a Bűn és bűnhődésben a ló
halálát csak egyszer tudtam elolvasni, soha többé… amikor újraolvastam, kb. tudtam,
hol van a jelenet és átlapoztam, méghozzá behunyt szemmel, mert amikor először
olvastam, gyakorlatilag elpusztultam a lóval együtt én is – nem bírnám még
egyszer átélni; és az a hökkenet sincs meg többé, amit a Kegyes halál végén éreztem, amikor kiderült, hogy ki a kis csapat
negyedik tagja… emlékszem, képes voltam visszalapozni a könyvben, hogy tényleg
nincsenek áruló jelek?); szóval, igen, van olyan, amit csak egyszer lehet
átélni, de ettől a könyvet még el lehet többször olvasni… szerintem. :)
Ma vagy
holnap, amikor elolvasom témázó társaim bejegyzéseit, valószínűleg itt fogom a
falba verni a fejem, hogy tényleg, még ezt is írhattam volna, meg azt is, de
most ennyire telik… mert ha folytatom, valószínűleg nem is kisregény lesz
belőle, és mehetek házalni valamelyik kiadóhoz. :P
A témában írtak még:
(a lista később bővül)
Bea: Spoilerveszély! Meneküljön, ki merre lát!
Ilweran: SPOILER? Az meg mi?
Katacita: Egy spoilernáci vallomásai
PuPilla: Beszéljünk a spoilerekről!
reea: Mondjam vagy mondod?
Zenka: Spoilerek és más egyéb katasztrófák
Utóirat a többi bejegyzés fényében:
A spoilerellenes írásokat olvasva végtelen hálával köszönöm, hogy nem vagyok függő. Kívülállóként határozottan ijesztőnek tűnik, milyen indulatokat gerjesztett ez a téma. Ehhez képest az "olvasó emberként mi bosszant" téma könnyed hangú, délutáni csevej volt. Félelmetes. Nem értem.
Nahát, ez érdekes volt számomra, én biztosan nem tudnám így olvasni a könyveket, de nem vagyunk egyformák :) viszont, abban van valami, hogy volt már velem is olyan, hogy mégis elolvastam valamit későbbről a könyvből, vagy pedig elárult valami lényegeset a fülszöveg, mégis meglepődtem, hogy mi történt, valahogy az infó mintha olyankor nem az agyamba menne, hanem valami fekete lyukba :D :D De inkább nem kockáztatok, mert aztán a másik eset meg ugye nálam az, hogy megjegyzem egy életre.
VálaszTörlésAnnyira jó egy szakmabeli, egy fordító véleményét is olvasni :). Az a baj, hogy kb. tudom, mennyi energiát fektet egy író abba, hogy jól felépített legyen a sztori, és akkor egyszer csak ti, beleolvastok a regénybe! Ííí :D, nekem ez annyira idegen... Tőlem idegen. Viszont annyiban igazatok van, hogy jól felépített sztori így is élvezhető, és pl. én is imádom a romantikusokat, ahol meg sosincs meglepetés :)
VálaszTörlésNa jó, az utolsó előtti bekezdéshez nem ártott volna egy spoiler jelző, :D de már mindegy! Vagy 5 éve készülök a Bűn és bűnhődésre, de most megint ugrott egy kicsit, mert nem akarom elolvasni...
VálaszTörlésSzerintem témázhatnánk erről is, mert alapvetően két típus létezik, akik beleolvasnak és akik nem. Sosem fogom megérteni beleolvasást, de elmagyarázhatnátok :D Valószínűleg akkor sem értem majd, mindenesetre érdekes lehet. :)
Nem gond, én sem fogom fel, miért ne lehetne elolvasni ezek után a Bűn és bűnhődést, szóval kvittek vagyunk. :)
TörlésMert lazán olvasok az emberi szenvedésről, az állatit azonban nem tudom feldolgozni, és most elment tőle a kedvem. :)
TörlésÉrtem, ezzel én is így vagyok, csak én az emberiről sem szeretek különösebben olvasni. Csak annyi a különbség kettőnk közt, hogy én ezt így szoktam fogadni: "Tényleg? De jóóó, hogy mondod, akkor ezt kihagyom", és állatira hálás vagyok. :)
TörlésDe hát akkor most tigi tkp jót tett veled hogy megment az állati szenvedéstől, nem? ;)
TörlésIgen, igen, igen!!! :DDD
TörlésÉs persze kellett egy kilt is :D
VálaszTörlésIlweran posztja után a második, amivel azonosulni tudok. :) Annyira az én gondolataim is ugyanezek!
VálaszTörlésHát, tigi fb-os posztja alatt Sáhóné Főldesi Szilviának üzenném, hogy nem azt írtam, hogy anélkül veszek könyvet, hogy fülszöveget olvasnék, hanem hogy ELŐFORDULT ilyen. És igen, megérzés volt, és volt egy-két nagyon jó élményem már így, hogy ennyire szűz terepre tévedtem, Bocsánat, hogy nekem ez is egyfajta kalandozás.
VálaszTörlésHm, ezek szerint nem vagyunk ismerősök, hogy nem oda írtad vala... érdekes. :)
TörlésDe azok vagyunk :) de nem fogok a polgári nevemen írni neki.
TörlésNem érzem fairnek hogy rám általánosította ezt az elég képtelen dolgot, és ez feldühített. Mert persze hogy az nettó hülyeség lenne, hogy sose olvas el az ember semmit a könyvről, a könyvön, és semmiről semmit nem tud, ő se gondolhatja komolyan, hogy én így értettem.
Értem. :)
Törlés(Tényleg nagyon nem szeretem indulatokat gerjeszt ez a téma... kezdem rosszul érezni magam:(
Ne érezd :) én megnyugodtam, csak pont a figyelmetlen olvasásnak nem örülök, ha már egy olvasó közösség valánk... :) és hogy félreértés ne essék: nem vakon vásárolok könyveket :D :D csak ezt akartam leszögezni.
Törlésén se olvasok fülszöveget. simán lehet venni könyveket anélkül is, mivel egy csomó más helyről jön elég infó, hogy érdemes-e vagy nem.
Törléshát ez meg a másik... De jó hogy hozzászóltál... mert most jutott eszembe, hogy a Fevereket is így olvastam el! És ahhoz meg az volt elég, hogy azt mondtad olvasnom kell, mert annyira jó. Hittem neked :D
TörlésEgyetértek. Nagyon sok kedvencre tettem így már szert. Egyszerű megérzés. Aki járatos a könyvekben, az tudja kb. milyen borító, milyen cím mit takar. Hát ha még a szerző is ismerős... De ez se feltétel. Mellé lehet nyúlni így persze nagyon csúnyán is, de nálam az a ritkább szerencsére... :)
TörlésFélre ne érts, nem vagyok indulatos a témával kapcsolatban, együtt tudok élni a problémámmal (most az utolsó bekezdésedre reagálok elsőként). :) Lehet, a posztom vehemensnek tűnik, de én magam szeretek néha kicsit túlzón fogalmazni, plusz nagyon bele tudom lovalni dolgokba, ennyi :)
VálaszTörlésMás az, amit említesz, hogy pl. egy romantikus könyv esetében, úgyis borítékolva van szinte, hogy ki kivel... de ott inkább az addig megtett út az érdekes. Erről mindig a James Bond filmek jutnak eszembe: nyilvánvaló, hogy Mr. Bond túlél mindent, a kérdés csak az, hogy hogyan :D
Amikor a katarzist veszik el tőlem, az viszont bosszant. És ezt vállalom. :)
A fülszövegekhez csak annyit, hogy futottam már bele durva spoilerbe fülszövegben is (lásd A Manderley-ház asszonya), azóta se értem, hogy hogyan írhattak rá valamit a könyv hátuljára, ami kb a történet utolsó 30 oldalán derül ki.
Nem értelek félre, és nagyon mosolygok itt magamban (két nap óta most először igazán), de tény, hogy a posztod a többi ellenzőé után amolyan utolsó csepp volt az pohár (ez persze nem a Te hibád, csak magyarázom a bizonyítványom:)). Továbbra is azt mondom és vállalom, hogy ijesztő (!) az a vihar, amit ez a téma kavart, ijesztőek az indulatok... viszont mégis hálás vagyok, mert nagyon jó tükör volt, ugyanis a halálbüntetés visszaállításán kívül én legfeljebb a *leellenőriz*, széria és verzió szavakra és némely könyvek lóbetűs angol és hangyabetűs magyar címeire szoktam ilyen vehemensen reagálni... azaz a halálbüntetést leszámítva tkp. semmiségekre. :)))
TörlésEzt a fülszöveg-nemolvasást tényleg félreértették, de őszintén szólva nekem is fura :) az még furább, ha valaki bármiféle infó nélkül választ olvasmányt - ha semmit, de tényleg semmit nem tudsz egy könyvről, hogyan döntöd el, hogy kell-e? (ez most komoly kérdés, nem kötekedős)
VálaszTörlésKatacita, a Bond filmek tök vicces példa :) a fülszövegben spoilerezés még engem is idegesít, nem a spoiler ténye miatt hanem mert ilyen bénák a kiadónál, hogy nem tudnak épkézláb fülszöveget írni :)))
Timi, átlagolvasónak lehet, hogy kell a fülszöveg, de aki folyamatosan könyvekkel foglalkozik, egy idő után ránézésre fogja tudni, akarja-e: igen, írók, kiadók, borítók alapján, mert már látta valahol, beszéltek róla, emlékszik rá, hogy dicsérték, szidták.
Törlésolvasson fülszöveget, aki akar. vagy nem is a könyvről szól, vagy nem is igazán fülszöveg, vagy teli van spolerrel, vagy csak egy idézet az egész. legtöbbször bosszantó.
Én ezt értem, de te is azt írod, hogy "mert már látta valahol, beszéltek róla, emlékszik rá, hogy dicsérték, szidták" - ergo azért csak eljutott hozzá infó a könyvről. Elsősorban azokkal szemben értetlenkedek némiképp, akik semmit nem informálódnak a könyvről előtte... Ha még a szerzőről sem hallottam korábban mondjuk, akkor még én se merek bevállalni egy könyvet, pedig nem vagyok átlagolvasó azt hiszem :)))
Törlésrégen, míg tini voltam, rengeteget jártam antikváriumba. ez ugye olyan régen volt, hogy akkoriban még net sem volt, de az hagyján, sokszor a könyveknek nem volt borítója sem, mert időközben elkallódott, de ha volt is, sem volt rajta fülszöveg. volt egy íród meg egy könyvcímed, és döntsd el, akarod-e. a legtöbb olvasmányom mindenféle előismeret nélkül választottam.
Törléssztem most azért ragaszkodunk a túlinformálódáshoz, mert egyrészt drágák a könyvek, hogy csak úgy kihajigáljuk rájuk a pénzt, meg rengeteg is van, tudja fene, hogy a sok egyformának tűnőből épp melyiket szeressük.
már várom, hogy olvashassam a finnugor vámpírt. semmit nem tudok róla, még csak annyit sem, hogy jó-e vagy rossz. :D tudom, hogy magyar szerző, és van pár könyve, de ennyi.
mondjuk én mesterien kerülöm el a könyvekről szóló infót.
Timi, megérzés. :D Vagy ahogy mondtam: Nima azt mondta jó a Feverekre, ezen kívül egy fia infót nem tudtam róluk, mégis milyen jól sikerült a találka :D
TörlésMindenesetre hangsúlyozom, hogy nagyrészt azért úgy van hogy egy infó miatt, fülszöveg, reklám, leírás, blog stb miatt kezd el érdekelni, nem csak úgy megfogom és olvasom.
Rég mozdultam rá bármire csak megérzés alapján, de én vállalom hogy nem is vagyok túl spontán alkat :)))
TörlésDe tök érdekes, amit írsz, Nima, hogy mennyire ragaszkodunk a túlinformálódáshoz - szerintem ez nem csak a könyvek terén van így, és nem is csak az ár a felelős, egyszerűen "belenőttünk" egy információs társadalomba, árad felénk mindenhonnan ezermillió felesleges infó, és függők lettünk :) Abszolút nem jó tendencia ez, van kollégám aki már egy új hamburgerezőt is csak úgy próbál ki, hogy előtte kilencvennyolc kajablog értékelését elolvassa :)))
Na, ez nagyon jó példa... a spontaneitás emiatt kezd elveszni kicsit, egyes dolgokban, és most már nem feltétlen a könyvekre gondolok én se.
TörlésBiztos nem kezdenék ilyen infóhadjáratba egy étterem kapcsán.
Ugyan az alábbiakból kiderül, de azért leszögezem, hogy a spoilerrel kapcsolatos véleményemmel tigi és Ilweran táborát erősítem.
VálaszTörlésA véleményeket olvasva erősen meglepődtem azon, hogy mennyire érzékenyen érinthet valakit bármi apró kis információ is egy könyvvel kapcsolatban. Főleg, hogy ezt bloggerektől hallani, akik könyvélményeikről írnak.
Erősen túl van ragozva ez a spoiler. Itt szinte már minden spoilernek számít, ami végül ahhoz vezet, hogy könyvről véleményt írni egyszerűen képtelenség spoiler nélkül. Valamit csak kell tartalmaznia annak a véleménynek a történetből, nem? E nélkül mást nem lehet írni, legfeljebb annyit, hogy betűkből áll, ami végül egy – jó vagy rossz - kerek történetben csúcsosodik ki…
Mert ha az itteni hozzászólásokat nézzük, akkor már szinte minden apró info az. Direkt elolvastam egy-két könyvértékelést az itt hozzászóló és spoilerre érzékeny bloggerek oldalán. Az írásokban időnként elő-előfordulnak spoilerek! Bizony… tudniillik másképp lehetetlen véleményt írni anélkül, hogy ne árulnának el valamilyen információt - akár még ha keveset is – a történetből… (az meg lehet, egyeseknek már spoiler!) Ha pedig nem árulnak el semmit sem, maximum a fülszöveg keretein belül maradnak – ami, ha úgy nézzük, az itteni vélemények alapján akár lehet spoiler is… -, hááát… az meg élvezhetetlenül semmitmondó lesz…
Szóval valamit írni kell ahhoz, hogy az a véleménynyilvánítás élvezhető, szórakoztató és nem utolsó sorban figyelemfelkeltő legyen. Ehhez pedig el kell árulni a történetből – ami egyesek számára már spoilernek számít… - valamit.
Én úgy gondolom, hogyha olvasás előtt egy regényről megtudunk egy-két érdekesebb információt, ez a könyv elolvasásához nem elveszi, inkább meghozza a kedvet.
A fülszövegről; az idézetes fülszöveg a legostobább, legbosszantóbb és legidiótább találmány. A tartalomról szóló jó nagy semmi. Viszont ha valaki a fülszöveg elolvasása nélkül veszi meg a könyvet, mert hallott, tud már róla véleményeket, az már ezek alapján el tudja dönteni, hogy őt az érdekelheti. Tehát így már nem vakon, mindenféle információ nélkül dönt…
Könyvet megvenni semmi tudnivaló mellett, csak író, kiadó, pláne borító alapján… vannak írók, akiket szeretünk, de előfordul, hogy az adott regénye olyan témával foglalkozik, ami teljesen kiesik az érdeklődési körünkből. Szóval rizikó így dönteni.
A fülszöveg olvasás vagy nem olvasásról pedig nekem az ugrott be, hogy aki esetenként nem szereti elolvasni a fülszöveget sem, az hogyhogy elolvas könyves blogokat? Nem ellentmondás ez?
Mia
Nem nekem címezted, és akinek nem inge ne vegye...de, akkoris úgy érzem, hogy reagálnom kell rá, mert szerintem nem a spoiler van itt túllihegve, hanem amit mindenki hirtelen mögé akar látni.
TörlésNem írunk spoilert a blogon, dehogynem, max lehet valakit zavarna, és a durva spoiler nyilván legyen jelölve...
Nem olvasunk blogokat meg fülszöveget? Dehogynem... Miért ne tennénk. A magam részéről rengeteg blogot olvasok, és nem akadok fenn ilyesmiken, de pl. hadd döntsem már el, hogy lehet hogy arról ami különösen érdekel, és esetleg tudom hogy van benne valami fordulat, vagy függővég stb., arról ne olvassak el semmi blogbejegyzést sem, csak majd ha én is ismerem. És igen, olyankor utána visszamegyek és beszélgetek róla.
Könyvet megvenni zéró infóval szerintem kaland, de úgy látom ezt senki kicsi fejével nem fogom tudni megértetni :D Nimának igaza van, hogy a túlinformálódás azért van, mert drágák a könyvek. Ugyan, hányszor kapkodnak le az emberek könyvtárban is ezt azt amazt, amit lehet hogy csak otthon néz meg tüzetesebben, vagy ne adj Isten, elolvas és utána nézi meg neten, hogy mások mit írtak róla...
Ennek a fülszövegmizériának a margójára annyit mondanék, hogy kb. sajnálom, hogy beleírtam a posztba, sose gondoltam volna, hogy embereknek van ideje azon kattogni hogy valaki más elolvas-e egy könyvet anélkül hogy elolvasná az amúgy is általában semmitmondó fülszövegét, hát sorry :D :D
Most visszamegyek a saját játszóteremre játszani...
Akinek nem inge... Azt hiszem, ezt most mégis magamra veszem. :(
Törlésszvsz poszt és poszt között is van különbség.
Törlésrészemről jobb szeretem a rövid, de lényeges dolgokat tartalmazó posztokat: hogy tetszett az illetőnek, mi az, ami kiemelhető a könyvből, tizenkettőből egy tucat-e, vagy esetleg jobb. hogy mitől jobb, azt majd én eldöntöm, ha elolvasom. a poszt olvasásakor egyetlen szempontom van: tetszett-e a másiknak, mit váltott ki belőle.
hogy miről szól, azt nekem senki ne mesélje el, még egy poszt mögé bújva se. ne tegyen bele infókat a könyvről, mert az a cél, hogy olvassam, nem pedig az, hogy tolmácsolásban élvezzem.
nyilván a posztokkal kapcsolatos érzéseket befolyásolja, eddig milyen blogokon jártál. aki ügyes és tehetséges blogger, az képes írni a könyvről anélkül, hogy ellőné az összes szálat, poént, csattanót, ami még az olvasó előtt áll.
a béna, tehetségtelen bloggerek meg arra hivatkoznak, hogy ezt úgyis csak maguknak írják.
a vélemény nem egyenlő az elmeséléssel.
vannak bloggerek, akik képtelenek rövidek lenni. ez nekem csakis akkor jó, ha egyébként nem akarom olvasni a könyvet. szépen felvezetik, részekre bontják, elemzik az egészet: karaktereket, történéseket, végkifejletet, mindent, így ha elolvasom a posztjaikat, tudom, hogy a könyvet már halál felesleges.
a komment utsó részéhez:
könyvet venni fülszöveg és bloggerek véleménye, kimerítő elemzése után is rizikós. lehet érdekes fülszöveg, kifolyt nyálon csúszkáló vélemény, a könyv még attól lehet óriási csalódás.
ellenben vannak írók, akiknek a neve biztosíték, bár tény, hogy ezzel is valóban mellé lehet nyúlni, de akkor mi alapján is lehet dönteni? inkább ne olvassunk, mert jaj, mi lesz, ha nem lesz annyira olyannagyon jó? ugyan.
a csalódással számolni kell, akár van előismeret (sőt, ismerve a posztírás mechanizmusát, akkor csak igazán), akár kalandnak vesszük, mint ahogy Pupi írja.
mondjuk a fülszöveg a poszt olvasása közötti összefüggést nem értem, ennyi erővel azt is kérdezhetted volna, minek olvas egyáltalán, aki posztokat olvas.
PuPilla
TörlésTényleg nem Neked címeztem, a hozzászólásokat elolvasva reagáltam.
Én megértem, ha valakit zavar az, ha a könyvről esetleg valahol – persze itt nem durva spoilerre gondolok – olyan apró(bb) információt is olvas, ami számára csökkentheti az olvasásélményt. De! Amit viszont nagyon nem tudok megérteni, hogy aki erre oly nagyon és túlontúl érzékeny, az előtte mi a búbánatnak olvas el bárhol is bármiféle véleményt a könyvről? Olvassa el utána… Ha én ilyen spoiler érzékeny lennék, tuti a könyvről nem olvasnék el előtte sehol semmit. Probléma megoldva.
Soha nem vennék meg zéró infóval könyvet. Számomra ez nem kaland, a kaland nálam teljesen máshol kezdődik… Már csak azért sem vennék vagy olvasnék el olyan könyvet, amiről abszolút semmit sem tudok, mivel vannak olyan témák, amikről sosem olvasnék.
Könyvtárban sem kapkodok le könyveket… sőt, máshol lehet, de ott aztán sosem kapkodok, a könyvtár nyugodt és csendes közegének megnyugtató varázsa van.
Még régebben olvastam el úgy pár könyvet, hogy mondhatni szinte semmit sem tudtam róla. De ez még akkor volt, mikor nem volt net és ismerősökkel csereberéltünk egymás között, legfeljebb annyit mondtak, hogy nagyon jó és nekik tetszett.(Ha úgy vesszük – Te is említettél ilyet – ez is egyfajta info, ráadásul olyantól, aki ismeri az ízlésünket. Tehát így már nem lehet rámondani, hogy semmit sem tudtam/tudtál róla.) Most is előfordul, hogy ajánlás után olvasok el valamit, de emellett még azért utána is nézek.
Hidd el nekem, a fülszöveg mizérián egy, sőt még fél percig sem kattogtam. Egyszerűen elolvastam a hozzászólásokat és reagáltam rá.
Kattogás nélkül ennyi.
Tara Nima
A hozzászólásaitok alapján sok blogot olvastok – én nem –, ezért nyilván tudjátok, hogy melyiken informálódjatok a titeket érdeklő könyvekről úgy, hogy ne érjen senkit csalódás vagy ne fusson bele számára bosszantó információkba. Tehát ezzel a spoiler probléma megoldva.
Igaz, nem vagyok blogger, ettől függetlenül jó régóta teljes mértékben tisztában vagyok a vélemény és a történet elmesélése közötti különbséggel… (Nem is erről beszéltem a valami információ megosztás esetében. Nyilván nem arra céloztam, hogy olvasás előtt az egész történetet egy blogon megtudjam.)
A fülszöveg és posztok olvasása megjegyzésem arra vonatkozott, hogy aki abszolút semmit sem akar tudni a könyvről, az akkor előtte ne is olvasson posztokat róla.
Könyv vásárlásánál minden egyes esetben benne van a pakliban, hogy mellé nyúlhatsz. Akkor is, ha ismered az írót és akkor is, ha előtte informálódsz, viszont ha ezt megteszed, talán kisebb ennek az esélye.
Kaland ide vagy oda, de könyvről zéró információval, csupán könyvborító alapján sosem vennék könyvet, mert engem nem a könyv borítója érdekel, hanem a története…
Mia
Mia, teljesen felesleges ezt ennyire kisarkítani - alapvetően mindenki úgy olvas és azt, amit és ahogy akar, és ha valakit zavara spoiler azt igenis tiszteletben kell tartani, függetlenül attól, hogy nekem ez érzékeny pont-e vagy sem. Mondom ezt úgy, hogy nekem aztán tényleg hótmindegy.
TörlésAzzal viszont, hogy nem lehet élvezhető posztot írni történetmesélés nélkül, vitatkoznék! Igenis lehet, sőt, úgy érdemes :) számomra a legélvezetesebb posztok azok, amikben a szerző arról mesél, milyen érzéseket váltott ki belőle a könyv, és nem konkrétan a könyvről. Annyi módja van ennek, és annyian űzik nagyon jól ezt a műfajt... Ne az olvasónapló-szerű iskolás fogalmazványokat író bloggerekből induljunk ki.
Könyvet választani meg mindig rizikós, ahogy Nima is írta - aki sosem csalódik, az vagy hazudik, vagy hazudik :)
Mia, most megint nem tudom honnan jön elő az apró meg apróbb információ, én már tényleg úgy érzem, hogy belemagyarázás az egész, holott totál egyértelmű, hogy nem az zavar, ha valamit is elárulnak egy műről, mert ennyire nem vagyok szívemhez kapós, és úristen hallgass el azonnal és most aztán elkapáltad az olvasásomat, ez teljesen túlreagált dolog lenne.... soha nem is fordult elő ilyesmi... Én csak azt nem szeretem, ha a kulcsfontosságú dolgokat megtudom. Ebben szerintem végső soron semmi meglepő nincs és nagyjából egy elég általános véleménynek mondható szerintem olvasó körökben, még ha itt a témázók közt ki is derült, hogy többeket akár nem zavar az se, ha tudják, hogy mi a történet konklúziója (és ahogy beszéltük ez se fekete-fehér, mert Ilwerannal is egyet kell értenem, hogy a nem cselekményközpontú regényeknél nem is igazán számít) - egész addig, ímg el nem kezdtünk beszélni a spoilerekről, mintha egyértelmű lett volna, hogy mi hogy van, és hogy hát nem jó nyilván elmondani egy könyv végét, mert LEHET hogy valaki nem örül neki (van akit nem zavar, de tudtuk a lehetet mindezek előtt is). Aztán most felraktuk a boncasztalra a spoilert, és mindenki elkezdte cincálni, és ez nagyon nem tett jót neki, mert lettek belőle ezek a sarkítások és egymásra meredten nézés, hogy hát te hülye vagy hogy semmit nem akarsz megtudni egy adott könyvről? És ez meg személy szerint még mindig nekem esik szarul, mert teljesen látom magamon villogni az idióta feliratot a homlokomon, és semmi kedvem a továbbiakban témát javasolni.
TörlésA történet miatt érdekel engem is egy könyv, nem vagyok én se felszínes... de attól még lehet olyan eset, hogy igenis nem az vezet el egy könyvhöz, hogy mi a története.
A kattogás és a fülszövegről írtak már nem neked lettek címezve amúgy, hanem az egész jelenségnek.
Ilweran, egyetértek, Miamona pl. remek posztokat ír hangulatokról, történetmesélés nélkül, nagyon jó kedvcsinálók. De olvasok én is történetmesélős posztokat is, és azt is el lehet úgy "adni", hogy közben ne csorbuljon a majdani saját olvasásélményem, mégse árulja el hogy és az XY igazánól Z álruhában végig.
Mia, nagyon elment ez a dolog nálad valami tök más irányba, mint amiről a téma szól.
Törlésvan egyszer a fülszöveg - páran nem olvasunk, már megbeszéltük, miért. és? ettől még egy csomó mindent tudunk a könyvekről. pont azért, mert bloggerek vagyunk. ez a dolgunk.
te nem vennél zéró infóval, mi meg igen, mert nekünk már az is felüdülés, ha valamit nem ismerünk.
biztosan átélted már te is azt, amikor még senki nem olvasta előtted, nem beszéltek róla, nem reklámozták, nem akarta 8 blogger a főszereplőket mindenféle arcokkal felruházni. te magad voltál, aki felfedezted saját magadnak.
na, ez nekünk 100 esetből 99x hiányzik.
"A fülszöveg és posztok olvasása megjegyzésem arra vonatkozott, hogy aki abszolút semmit sem akar tudni a könyvről, az akkor előtte ne is olvasson posztokat róla. "
szerény személyem tartja is magát ehhez, de nem is értem megint, hol itt a probléma. az, hogy utálom a spoilereket, és pl. amikor az éhezők viadalát olvastam, nem akartam tudni semmit a könyvről, az tök más dolog. olvasás közben marhára nem érdekel, ki mitől sóhajtozik, alél vagy dühöng. egyéni szocproblem. és igen, ilyenkor óhatatlanul belefuthatnék olyan infóba, ami még előttem van.
és még ha tudatosan kerüli is valaki az adott könyvről szóló akármiket, véletlenül belefuthat.
szóval egyáltalán nem értem, mit nem értesz, vagy mit gondolsz itt problémának a spoiler-ellenzők körében.
még a spoilerekhez:
az, hogy a bal helyett jobbra kanyarodott valaki, egy plusz infó, ami tök lényegtelen. én ezt nem is nevezem spolernek.
de az, hogy ki a gyilkos, kit öltek meg, ki váltott személyiséget, mi a csavar, ezek kemény spoilerek, amiket néhányan nem tolerálunk. (látom már, nekem is kellett volna posztolnom erről a témáról.)
és ezt már tiginke is mondtam fb-n: romantikus könyvben egyrészt semmi sem spoiler, mert minden borítékolható, hatalmas, agyafúrt csavarokat mellőznek ezek a könyvek, ergo akik ilyesmiket olvasnak, elhiszem, hogy értetlenül állnak a téma előtt, hiszen ránézek egy borítóra, és tudom. elolvasok két romantische regényt, és olvastam az összeset.
és anélkül, hogy teljesen konkrétan ledegradálnám ezt a műfajt, azt hiszem, objektív az a megállapításom, hogy más műfajok nem ennyire egyszerűek és kézenfekvőek, nem lehet ennyire előre borítékolhatóan tudni, hogy mi lesz benne.
Most már én is azt mondom, hogy alaposan túl van ragozva ez a téma és emellett még szépen el is beszélünk egymás mellett…
TörlésEgyre jobban úgy van beállítva az egész, mintha itt én gerjesztettem volna az indulatokat és egyáltalán nem érteném, hogy itt miről is megy a magasröptű csevej. Pedig de.
Elmondom, hogy láttam én az itteni hozzászólásokat és miért reagáltam rá. (Előre bocsátom, nem szeretnék senkit sem megsérteni - de lehet, hogy az őszinteségem mégis ezt fogja eredményezni - csupán a véleményemet mondom el.)
Teljesen kívülállóként, senkiről semmit sem tudva olvastam el az itteni hozzászólásokat - és egy-két posztot, de nem mindet – és főleg az itt leírtak miatt szóltam hozzá.
Először is az ragadta meg a figyelmemet, hogy páran írták, előfordul, hogy csupán ránézésre – író, cím, borító, meg a megérzés… -, zéró információ nélkül olvastak, vettek könyvet. Aztán – egy-két esetet kivéve - két mondattal később kiderült, hogy azért csak volt info, mert esetleg ajánlották, hallottak róla, beszéltek róla, stb., tehát az a zéró nem is volt zéró…
A spoiler témát pedig teljes mértékben felfogtam, értem és el is fogadom, nem is találom meglepőnek, hisz’ nem meglepő az, ha az olvasó egyes műfajoknál a lényeges fordulatokat nem szeretné olvasás előtt megtudni. Tulajdonképpen nekem az tűnt fel, hogy páran írtátok, hogy nem akartok előre semmit sem tudni a könyvről és hogy mennyire bosszant benneteket, ha beleszaladtok egy véleménynél spoilerbe. Oké. Aztán jött az, hogy azért néha mégis informálódtok – tehát a semmi információ ebben az esetben sem áll meg… -, ismertek blogokat, ahol utána néztek, mert tudjátok, ott olyan véleményeket olvashattok, ami élvezetes stílusban, de spoiler mentesen mondja el a blogger véleményét a könyvről. Erre írtam, hogy nem értem, hol a probléma? Ha tudjátok hol tájékozódjatok, ahol kellemetlen információba biztos nem szaladtok bele, akkor spoiler veszély kilőve. (A kemény spoilerek felsorolására – melyekre minden épeszű olvasó kiakadna, de úgy látszik itt azt gondolják én nem ebbe a kategóriába tartozom… - inkább nem reagálnék… mert az tuti sértő lenne…)
Úgy gondolom, érthetően fogalmaztam, de ezek szerint mégsem, viszont szerintem nem én kerültem többször is ellentmondásba…
Nem tudom mi nem volt érthető a véleményemnél, de ezt a csontot már alaposan túlrágtuk…
Nem emlékszem, hogy említettem volna olyat, hogy én CSAK romantikus könyveket olvasnék… (Valószínűleg ezért nem állok értetlenül a téma előtt, és valószínűleg más olvasásélményeim segítettek abban, hogy – ugyan úgy látszik nem egyértelmű megfogalmazásban – hozzá tudjak szólni ehhez a bonyolult témához…)
Saját magamat szerényen kihagyva, de vannak ismerőseim, akik falják a könyveket, szinte mindenféle műfajt olvasnak, mondhatni válogatás nélkül. Viszont nem bloggerek, nem érdekli őket, nem szeretnének ilyennel foglalkozni, ők inkább társaságban szeretnek beszélgetni könyvélményeikről. Szerintetek az ilyen könyvmolyok is átlagolvasók? Vagy akkor ők mik…? Egyáltalán mi az, hogy átlagolvasó? Ne legyünk már ennyire… ennyire… mondhatnám, nekem erről egy bizonyos ruhadarab jut eszembe, az a túlméretezett mellény…
Mia
ki kell próbálni néhány évnyi bloggerkedést a sűrűjében, aztán azonnal meg lehet tapasztalni, mi a különbség egy átlagolvasó meg egy blogger között.
Törlésellentmondást nem látok senkinél. az nem infó egyik könyvről sem, hogy ez jó volt, olvasd el.
Mia, állította valaki, hogy te csak romantikus könyveket olvasol? én itt nem látok erre még csak utalást sem.
szóval van lágy spoler meg kemény spoiler. olyan ez, mint amikor valami egy kicsit húsleves.
de rendben.
akkor hogy nehogy a "túlragozás" bűnébe essek, le is zárom a témát részemről.
Szerintem nem beszéltünk el egymás mellett, de nem tudom felfogni, hogy az miért ellentmondás, ha előfordul ilyen eset is, meg amolyan is :D hogy tudok a könyvről valamit, vagy épp sokat, vagy az is hogy semmit :D szerintem a semmibe még mindig beletartozik az is hogy nima azt mondja nagyon jó, mert attól még rohadtul nem tudom azt se hogy miről-kiről szól és hol játszódik, tehát alapvető infókat. :)
TörlésAz átlagolvasó kérdése egy érdekes dolog, mert teljesen mást gondolnak átlagolvasónak mondjuk a könyvesboltok vagy egy online könyvmoly közösség. Biztos van valami felmérés az átlagos könyvvásárlások meg könyvtári forgalmak alapján, hogy vajon kb mennyi könyvet olvas a magyar, de szerintem ez nem mutat semmit. Van, aki egy évben zéró köynyvet olvas, mások mondjuk 10-et, megint mások 120-at is akár. Akkor ki az átlagolvasó? A 60-as? Nem hiszem, mert az is már inkább a tetemes mennyiség. :) Nem akartam nagy mellényűnek tűnni, sőt, távol álljon tőlem, aki ismer, az tudja, hogy a bloggerkedés és olvasás az csak egy remek hobbi nekem, eszem ágában sincs magasabbra tartani magamat másoknál... Sokat olvasok, ez tény, de vannak akik meg még többet. Hátaztán. :)
Remélem senkiben nem marad tüske, mert igazából szerintem egy nagy büdös félreértést ragozunk túl, vagy kötünk bele egymás félmondataiba. Az informálódás kérdése meg totálisan egy szokás kérdése... és abban a szokásban is lehetnek különbségek egy embernél is, mint ahogy feljebb is mondtam, szerintem nincs ezzel semmi baj. Csak ne akarja senki belémbeszélni hogy tudtam valamit a könyvről ha nem tudtam, vagy hogy felszínes dolog belekalandozni valami szűz terepbe. Mert ha nekem az, akkor az marad, akárhány ellenvélemény mellett is.
Van akivel bizonyos dolgokban hasonló a véleményünk, van akivel pedig nagyon nem. Így szokott ez lenni, ha több ember mond véleményt egy témáról. (Írásban pedig ez nehezebb is, mint szóban és sokkal több az esélye a félreértéseknek.)
VálaszTörlésA véleménykülönbségünk során belém eleve nem is szúródott, ezért nem is maradhatott semmi tüske.
A jövőre nézve mindenkinek fantasztikus könyvélményeket, szórakoztató bloggerkedést, valamint egymás közötti kellemes és jó hangulatú témázást kívánok
Mia