2013. február 12., kedd

De régen is...

... fordítottam már Nora Robertset. A Délidő volt az utolsó, s szinte már el is felejtettem, mennyire szeretem NR romantikus krimijeit, dacára annak, hogy egyszer-kétszer nekem bizony túl durva.
Ez a mostani különösen kedves lett szívemnek, mihelyt kiderült, hogy orosz vonatkozása is van. Tanultam is egy-két új orosz szót, mivel eddig nem voltam benső barátságban az orosz maffiával (s erős a gyanúm, hogy ezután sem leszek).

Nora Roberts:  A tanú (The Witness)


Elizabeth, egy rideg, uralkodó típusú anya leánya fellázad, és egy éjszaka kirúg a hámból: hamis igazolvánnyal bejut egy éjszakai klubba, koktélt iszik, és hagyja, hogy egy vadidegen férfi orosz akcentusa elcsábítsa egy Lake Shore Drive-on lévő házba. Ezek az események örökre megváltoztatják az életét.

Tizenkét évvel később az Abigail Lowery néven ismert nő egy kisváros, Ozarks külterületén él. Szabadúszó számítógépes programozóként bonyolult biztonsági rendszereket tervez… saját biztonsági rendszerét pedig egy vad kutyával és kézifegyverek egész arzenáljával egészíti ki. Visszavonultan él, keveset beszél. De Abigail visszahúzódása csak még inkább felcsigázza Brooks Gleason rendőrfőnök érdeklődését. A lány logikus gondolkodása, titokzatos természete és minden romantikát nélkülöző nézetei lenyűgözik, ugyanakkor zavarják is. Gyanítja, hogy Abigailnek védelemre van szüksége, s hogy a gondosan kiépített védelmi rendszer olyan titkot takar, amelyet fel kell fedni.

A csavaros eszű, felejthetetlen hősnővel és a lélegzetelállítóan izgalmas cselekménnyel Nora Roberts olyan új regénnyel ajándékozza meg olvasóit, amely joggal szilárdítja meg helyét a bestseller szerzők között, miközben az olvasók már a következő művére éheznek.

 Értékelésem a Molyon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése