Szívesen olvasnám magyarul... 2.

Ki ne szeretne néha visszamenni az időben, hogy valamit máshogy csinálhasson? Egy percre akár. De mi van, ha egy egész évet kap második esélyül? Olive Watsonnal ez történik.

Andrea Lochen: The Repeat Year

 

Már a fülszöveg is jól kezdődik. Figyelemfelkeltő. Mert tényleg, ki ne szeretne? Biztos, hogy mindenkinek van legalább egy olyan dolog vagy esemény az életében, amit másként csinálna, ha visszamehetne az időben és ismételhetne.
Olive Watson, az intenzív osztályon dolgozó nővér 2006 szilveszterének éjszakáján is mű-szakban van. Amikor reggel felébred, meglepve és jóleső érzéssel tapasztalja, hogy valaki fekszik mellette. Tíz hónapja magányos már. Az öröm után jön a zavarodottság. Nem emlék-szik rá, hogy került ágyba egy férfival. Majd a zavart döbbenet váltja fel, amikor kiderül, hogy volt barátja, Phil fekszik mellette, akivel előző év februárjában szakítottak.
Mit keres itt? Phil érte jött a kórházba? De miért tette volna. Tíz hónapja nem látta, nem is hallott róla. Zavarát csak fokozza, hogy a férfi úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Hazaviszi a lányt, de a régi lakására, amelyet Olive a barátnőjével, Kerrigannel közösen bé-relt.
Az olvasónak persze könnyű dolga van, hisz olvasta a fülszöveget, de Olive az őrület határán jár. Barátja szavaiból kiderült, hogy 2006. január elseje van, annak az 2006-os évnek az eleje, amelyet egyszer már végigélt, de hogyan is lehetne ezt józan ésszel felfogni?
Az írónő nem vezeti végig az olvasót az év 365 napján, hanem elég nagy ugrásokkal halad, csak a kulcseseményekre koncentrálva. Ám ahogy haladunk előre, Olive ill. Sherry visszaem-lékezéseiből a múltat is megismerjük. A könyv közepe táján már együtt lélegzünk, aggódunk, gondolkodunk a hősnővel... de ugyanilyen könnyű azonosulni a másik főszereplővel (ami azt illeti, szinte bármelyik szereplővel), Phillel is, és bosszankodnunk Olive viselkedésén, aggályain, döntésein.
A könyv jól nyúl az egyébként is érdekes témához. Olvasmányos stílusban van megírva, s az izgalmas történet komoly, lélektani kérdéseket is felvet. Az olvasó hol felszabadultan nevet, hol elszoruló szívvel tűnődik a sorson, a ma oly divatosnak számító karma kikerülhetetlenségén (pl. az első évben meghalt, az ismétlő évben megmentett fiatalember esete kapcsán). Olyan témákat dolgoz fel, amelyekkel bármelyikünk találkozhat a mindennapi életben (szerelem, hűtlenség, családon belüli kapcsolatok, barátság, stb.), s teszi ezt olyan stílusban, hogy az olvasó maga is a történet részének érezheti magát.
Nem hiszem, hogy akad ember, aki – ha csak egyszer is ne sóvárogva gondolt volna arra, hogy „mit tennék, ha még egyszer…” – ellen tudna állni ennek a könyvnek. Én szívesen olvasnám magyarul is.

mai mosoly...

A szürke ötven árnyalata...

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy barát, akik minden évben egyszer összejöttek a közös horgászhelyükön egy hosszú hétvégére. Történt egyszer, hogy két nappal az indulás előtt egyikük felesége megmakacsolta magát, és kijelentette, hogy márpedig ő nem engedi el az urát a szokásos horgászkirándulásra. A férfi cimborái sajnálkoztak, hogy társuk nem tart velük, de semmit sem tehettek ellene.

Két nappal később, amikor a három barát megérkezett a táborhelyre, ott találták a társukat. A sátor felverve, a tűzifa odakészítve a tűzrakóhely mellé, s a tűzön a bográcsban ott rotyogott a vacsora.

- A fenébe, haver, mióta vagy már itt? Hogy beszélted rá az asszonyt, hogy elengedjen? - faggatták a többiek.

- Nos, a múlt éjjel érkeztem. Tegnap vacsora után a fotelomban ültem, amikor a feleségem mögém lopakodott, befogta a szemem, és megkérdezte: Na, ki vagyok? Elhúztam a kezét, és láttam, hogy vadonatúj, nagyon szexi fehérnemű van rajta. Azt mondta, épp a Szürke ötven árnyalatát olvassa, és a szeme merészen csillogott. Kézen fogott, és bevitt a hálószobánkba. Gyertyák fénye és a szétszórt rózsaszirmok illata fogadott. Az ágyon kötelek és bilincs! Azt kérte, kötözzem ki és bilincseljem az ágyhoz. Megtettem. Akkor sejtelmesen rám nézett és azt mondta: Tégy, amit akarsz! 

Szóval... most itt vagyok.

mai mosoly...

HA MA LENNE AZ ÖZÖNVÍZ…

Így szólt az Úr Noéhoz:

– Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!

Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.

Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.

– De Noé, hol a bárka? – kérdezte az Úr felháborodva.

– Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:

1.    A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.

2.   A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.

3.      Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.

4.        Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.

5.   A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.

6.    Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.

7.    Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.

– Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.

Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.

– Úgy döntöttél, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.

– Nincs rá szükség – mondta az Úr. –  Megoldjátok magatok.