Vendégblogger: mia olvas 6.

Hosszú kihagyás után egy kis humor.

Katie Fforde: Majdnem tökéletes

 

A történet olvasása alatt nem tudtam elhessenteni az érzést, hogy bármire is vonatkozzék a könyv címe, számomra e két szó kétségkívül hősnőnkre illik, aki tökéletes. Majdnem tökéletes…

Anna belsőépítész, aki házakat újít fel, aztán jó kis haszonnal túlad rajtuk, ezzel keresi kenyerét. Egy bájos angliai falucskában vesz egy apró, nagyon lerobbant kis házat és beleveti magát a felújítási munkákba. Nincs villany, fürdőszoba, víz épp csak, bútor semmi, szóval abszolúte nomád körülmények várnak rá a négy fal között.

Megismerkedik és szinte egy nap alatt életre szóló barátságot köt Chloe-val, a három gyerekes szomszédasszonyával és neki köszönhetően egy nap után már egy agár először boldogtalan, később boldog tulajdonosa lesz.

Hősnőnk évek óta plátói szerelmet táplál a főiskolán megismert sármos, jómódú építész vendégelőadóba, akinek az anyja ebben a kis falucskában lakik. Egy másik nagyon jóképű férfi is belép az életébe, akinek a munkája a felújítások felügyelete, és még az Agármentő Alapítvány örökbe adó tisztje megtisztelő titulust is birtokolja.

A csepp, bájos kis angliai falucskában nemcsak az apró házikó tüneményes, de mindenki édi-bédi cukipofa, segítőkészek, barátságosak, kedvesek, férfi, nő, gyerek, a kutya is tündibündi bűbáj, szóval minden és mindenki imádnivaló. Egyedül az elbűvölő építész cseppet sem elbűvölő anyja nem illik e jóságos kis közösség tündéri tagjainak sorába, ő itt a mesebeli kiállhatatlan, utálatos, sótlan és sznob, rosszindulatú és gonosz vén banya.

Na, ennyi a nem túl bonyolult, de édes és varázslatos kis történet dióhéjban.

Hősnőnk nagyon ügyes minden építkezéssel kapcsolatos szakmunkákban. Kiskorában azt látta, hogy anyja a legtöbb szerelési munkához férfiak segítségét kéri, ezért ő már akkor eltökélte, hogy ő minden ilyesmihez érteni fog! Így aztán eltökéltsége segítségével röpke pár év alatt az összes kétkezi szakmát tökéletesen elsajátította!

Hősnőnk, amiben tökéletes…

Tökéletes szaki. De nem ám csak olyan Mekk Elek módon, dehogy! Tökéletes belsőépítész, a főiskola után 27 éves korára tökéletesen kitanulta szinte az összes építkezéssel kapcsolatos szakmát. Hogy mikor, hol, hogyan? Egyszerű… egy ideig ácsműhelyben volt segéd a lelkem. Igen. Innen a tökéletes tudás! Ott aztán tökéletesen megtanult tökéletesen szegélylécet rakni, polcokat, gardróbokat készíteni, beépíteni, újjáépíteni ablakokat, sőt még redőnyöket is! De ez nem minden! Tökéletesen tud politúrozni, kandallót helyreállítani, padlót, parkettát lerakni, kőműveskedni, homokfúvás, festés, gerendázás neki bakfitty, fürdőszoba kialakítás, vízszerelés úgyszintén. Mindezt segítség nélkül, egy szál egyedül! Emellett persze be is rendezi a házakat, ehhez színpalettákat, textilmintákat, bútorokat is nézeget, vásárol, de elmondása szerint azért számára sokkal fontosabb a szennyvízvezeték fekvése…

Egyedül, minden segítség nélkül, tökéletesen meg- és beépít három szintre felnyúló eszméletlen gyönyörű csigalépcsőt! Ehhez elég egy remek könyv sok hasznos számolással, példával, meg egy helyre kis kézifűrész, és természetesen a varázsszó, az eltökéltség és voálá, a tökéletes lépcső tökéletesen kész is!

Tökéletesen tud biciklire rakodni és így kerekezni! Vagány hősnőnk a bontott anyagok szállítását is megoldja egy kétkerekűn.  Igen. A saját kis meggyötört kacsóival elővarázsolt csigalépcső bontott deszkákból álló anyagát egy ismerőse ajánlotta fel. A kidobásra ítélt, de illegálisan – csitt!  – eltulajdonított bontott deszkákat egy telepről a sötétség leple alatt a biciklijén három éjjel hordta el…!

Tökéletes barát. Tökéletesen képtelen nemet mondani. Például a szomszédasszony barátnő pofátlanságaira és tapintatlan kérdéseire… Arra sem, hogy mindenféle kínos és kellemetlen dolgokba belerángassa, így csinálva belőle tökéletes idiótát. Végül a teljesen romos, lakhatásra alkalmatlan házban még rásóz egy agár kutyát is. Ekkor még sem belevaló kis hősnő, sem bánatos szemű agár nem látja egy nagytestű négylábúval való lakhatás aggasztó feltételeinek nyűgét…

Tökéletes falmászó. Az emeletre csak egy falnak támasztott roskatag létrán lehet felóvakodni, de az erős teák és még erősebb eltökéltség segíti rettenthetetlen hősnőnket, hogy az emeletre különböző bútorokat, székeket, éjjeliszekrényt teljesen egyedül felhányja…

Hősnőnk, amiben csak majdnem…

Majdnem tökéletes villanyszerelésben és vakolásban… De semmi vész, bőven maradt még eltökéltség!

Majdnem tökéletes slamposság. Egy pár bakancsa van, más lábbelije nincs. Egy-két farmerja és pár könyöknél, meg még itt-ott lyukas, turkálóból kotort pulóveren és csekély szürkére színeződött bugyin kívül semmije nincs. Állandóan egy munkás kezeslábasban és abban az egy pár bakancsában grasszál. Minden szakmában profi hősnőnk eltökéltségének segítségével képes lenne egyedül felújítani akár egy romos kúriát is, de eltökéltsége becsődöl a turkálóból szerzett gúnyáin tátongó lyukak megvarrásánál…

Majdnem tökéletes nincstelenség. Belsőépítész, asztalos, kőműves, burkoló, kandallóépítő, víz- csatornaszerelő, festő, parkettázó, redőnyszerelő hősnőnek 27 éves korára az erős eltökéltségén kívül van még egy telefonja, pár szerszámja, egy biciklije, egy bakancsa, munkásruhája meg az említett pár lyukas, elszíneződött rongya és egy rátukmált agara.

Majdnem tökéletes kikupálódás. Egy-két alkalomra. A főiskolai évfolyam találkozóra és pár randira szomszédasszony barátnőnek már nemcsak mosógépét, tisztálkodó szereit, kádját, de ruhásszekrényét is kisajátítja. A szó szoros értelmében a szomszédból öltözik. Ruhák, cipők, táskák, ékszerek, pipereszerek mind-mind lenyúlva. Ami ilyen alkalmakkor sajátja, az az erős eltökéltsége és az elszürkült bugyija.

Majdnem tökéletes igénytelenség. Kezén a bőr szárazra repedezett és a vörös sebhelyek majdnem tökéletesen illusztrálják, hogy a fűrésszel nemcsak deszkát szokott nyesegetni… Szakmunkáinak és eltökéltségének következtében körmei szutykosak és letörtek, de ugyanez vonatkozik tökéletes vonalú lábának majdnem tökéletes elhanyagoltságára is…

Hősnőnk nap, mint nap vezetékeket húzkod, fúr, farag, fűrészel, éjszakákig szerel tündibündi mesebeli kis házikójában. Ennek köszönhetően leharcolt kis házikó egyre csinosabb lesz, míg csinos kis hősnőnk egyre leharcoltabb…

Majdnem tökéletes nőietlenség. Ezermesterünknek még sosem volt ruhája, szoknyája – végül is milyen szaki vakol lapszoknyában, há’ nem…?  –, bolerót még sosem látott, ezt barátnő meg is érti, hisz’ hősnőnek nincs tévéje… (Csoda, hogy barátnő szekrényében turkálva egyáltalán ráismert az elegáns, nőies göncökre…, biztos ilyen rongyokat valamikor, valahol már látott tévében...). Egyébként nemcsak ruhát, de cipőt sem szokott venni… (Könnyű annak, akinek a barátnő szekrénye egy ingyen turkáló...) Még az elegáns bársony kesztyűt is barátnő szerzi meg számára, míg ő inkább jó kis vízvezeték-szerelést végez csábos kezeslábasában…

De láss csodát! Kezeslábas, kinyúlt, lyukas pulcsi, bakancs, töredezett, koszos köröm és összeszabdalt kacsó, csapzott haj, meg láb- és hónalj borosta mind bagatell, mer’ jóképű szingli pasik itt eme bájos kis angol falucskában ilyen kellemre gerjednek…

(Egyszer azért csak kénytelen lesz valahová cipőért beporoszkálni, ha máskor nem is, de akkor, amikor a kiskorától hordott bakancsának a talpa már szétmállott a malteros vödör mellett…)

Majdnem tökéletes ostobaság. Rég látott főiskolai évfolyamtársak elismerő megjegyzéseire ízibe’ kicsacsogja, hogy elszürkült és géz vékonyra kopott bugyiján kívül a csábos ruha, ékszer, táska, cipő, kesztyű mind szomszédból lenyúlt hacuka.

Azért viseli barátnő szerzeményét, a dekoratív, könyékig érő bársony kesztyűt, hogy bársonyos hangú, sármos építész igéző szemei elől a berepedezett bőrű, letört körmű, cafatokra fűrészelt kezeit elrejtse. De úgy fél óra múlva a jóképű építész hízelgő bókjainak hatására kesztyű hanyagul lekapva, és szerelemtől kergén locsogó kis ezermesterünk cseppet sem bársonyos kezecskéit szeleburdin építészünk megdöbbent, de igéző szemei elé tolta.

(Csábos mesterünknek pár percig viselt bársonykesztyűre költeni pocsékba ment pénz volt, inkább vettek volna neki valami hasznosabbat, esetleg a padlódeszkák pakolgatásához egy rakodókesztyűt…)

Majdnem tökéletes lúzerség. Barátnő erőszakos rábeszélésére hősnőnk vele tartott a jóképű építész sznob, utálatos és rosszindulatú anyjához, aki tombolán nyert ingyen takarítást. Egész nap tartó takarítás cefetül koszos üvegházban. Vénasszony lekezelően bánik velük, hátsó ajtón közlekedhettek, mint régi korban a cselédek, szódabikarbónát kaptak tisztítószerként… Ezt roppant viccesnek tartják, pókhálós fejüket összedugva vihognak, ahelyett, hogy a sznob némber szikkadt fejét belenyomnák a szódabikarbónával dúsított szutykos vízzel teli vödörbe.

Na, és mit csinál ezután bárgyú kis hősnőnk? Megalázó esetét kuncogva meséli el sármos építészének… Ő ezt annyira nem tartotta komikusnak, és ezzel cseppet sincs egyedül…

Hagyja magát rávenni a szekrénybutik-turkáló tulajdonos barátnő részéről, hogy egy bazár-vásáron a nyílt terepen bikinire vetkőzve csobbanjon egy jakuzzis kádba. Vásározók körbeállják, fényképezik, fixírozzák, miközben a kölcsön bikiniben megszégyenülten vacog a habos hideg vízben és próbálja rejtegetni növésben lévő láb- és hónaljszőrét. Később, a bemutatóért kapott ajándékoktól felpakolva az egész kínos jeleneten fineszes barátnőjével hígvelejű hősnőnk jókat kacarászik.

(Biztos akkor is jókat derült profi mesternőnk, amikor újra felidézte magában ezt a kacagtató jelenetet, míg az emeleti fürdőszobában teljesen egyedül beépítette ezt a jakuzzis kádat... Legalább az izzasztó munka közben volt valami, ami széles vigyort csalhatott bájos kis orcájára, miközben a kád mellett tejföl sűrűségűre keverte a habarcsot…)

Majdnem tökéletes felelőtlenség. Magához vesz egy ártatlan négylábút, bár azt sem tudja, egy-két hét múlva ő maga is hol hajtja álomra homokfúvó morajától és a csigalépcső számításaitól zúgó fejecskéjét…

Majdnem tökéletes szutykosság. Hősnő majd’ egész történet alatt izzadtan, porosan, retkesen téblábol mesebeli kis házikójában és a bájos falucskában is. Akkor nem szutykos, ha csábos testével időnként belecsobbanhat barátnő vagy agármentő hivatali szépfiú kádjába. Ugyanez vonatkozik azok mosógépére és hősnőnk redvás ruhájára.

Szupernőnk éjt nappallá tévő folyamatos szakszerű szerelései alatt nemcsak poros haja növögetett, de láb- és hónaljszőrzete is. Ennek magyarázata, hogy kis házikója felújítási törmelékei között elkallódott apró borotvája… Sebaj, majd barátnő kádjában a lenyúlt szappan, sampon kombóhoz hozzácsapja annak borotváját is…!

(Majdnem tökéletesen biztos, hogy a szakmunkák lázában égő trehány hősnőnk borotvája a felújított kandalló krémes állagú fugájában végezte, vagy esetleg végső nyughelyre lelt a szakszerűen lerakott padlódeszkák alatt.)

Majdnem tökéletes fényevő. Hősnőnknek az életerő és eltökéltség a tökéletes táplálék. Néha-néha, ha nem ő állja a cechet, akkor azért a teán, életerőn és eltökéltségen kívül még mást is magába nyel…

A könyvnek úgy az utolsó 40 oldala teljesen felesleges volt, kár volt tragédiával meg erőltetett konfliktussal nyújtani a történetet. Bőven elég volt a történetben egy nincstelen, csóró szereplő, szükségtelen volt ezt még eggyel növelni…

A történet úgy 50%-a házfelújításról szól, 20%  kedves, szerető, segítőkész, tündéri barátokról, 20% a bonyolult csigalépcső megépítéséről, 5%  szerelemről, a fennmaradó 5% meg az agarakról…

A könyv igazán kellemes kis romantikus olvasmány lett volna, ha a történet kicsit életszerűbb, ha kicsit rövidebb, és ha az írónő óriási lelkesedéssel nem törekedett volna túlszárnyalni nagyotmondásban a már rég megboldogult Münchhausen bárót… Akkor majdnem tökéletes.

Miért nem...

Sok ismerősöm kérdezte már, miért nem írok. Aki ennyi romantikust fordított, az bizonyára könnyedén írna is egyet. Eltekintve a gimis koromban beszedett és máig is ható fogalmazásgátlótól, az egyik ok meglehetősen nyilvánvaló: elég ránézni erre az oldalra - még egy árva blogot sem tudok (rendszeresen) megtölteni tartalommal, hát még egy könyvet... S bizonyítandó, hogy alkotásra alkalmatlan vagyok, az (igazi) okot eddig még megfogalmazni sem tudtam. De most megtették helyettem. Köszönöm Tóth Tamás Boldizsárnak (ismertebb nevén, a Harry Potter könyvek fordítójának:)

A fordítás és az írás másfajta tehetséget és képességet igényel. Nekem kell valami alapanyag, amin dolgozom. A semmiből valamit teremtő fantázia, ami az íráshoz szükséges,
nekem nincs meg.

Ez itt az önreklám helye...

Interjú fordítónkkal...

Köszönöm, GABO Kiadó!

 

Témázunk – YA (B)irodalom

avagy elegem van a tiniszereplőkből

Rásegítő kérdések, ha esetleg nem lenne ihletem:

Minden fülszöveg úgy kezdődik, hogy a 15 éves Mia/Ria/Pat/Ryan/Tim ráébred különös képességeire és megmenti a világot? Mintha minden könyvben a tinikori szerelmek dominálnának, amik persze az elsők, de örökké tartanak, és rendíthetetlenek? Unjuk a fiatalon koravén, vagy épp életkorukhoz is túl infantilis karaktereket? Mi történt mostanság a YA-piaccal? Találunk még jó ifjúsági regényeket? Ciki-nemciki olvasni őket? Egyszóval: Hogy állunk a ya-val, és főként a fiatal szereplőivel?

A kép forrása.

Végre egy téma, amit akár egy mondatban is meg tudok oldani: nem, nem unom, nincs elegem, mivel nem is olvasom őket. :)

Így persze könnyű, mondhatjátok és igazatok van. De minek vennék a kezembe olyasmit, ami nem érdekel? Először a koromra fogtam (kényelmes álláspont), viszont gyerek- és ifjúkorom regényeit szívesen és bármikor újraolvasom. Vagy az már nosztalgia? Talán mégiscsak a korommal van a gond? Vagy inkább azzal, hogy nyíltan és bevallottan nyelv- és nyelvtannáci vagyok, s már magától a szótól is őrjöngök? Igen, egyértelmű, hogy az előítélet is közrejátszik.

De a YA nem egyenlő az ifjúságival! – támadnak rám a nálam okosabbak.

Hogyhogy nem? – csodálkozom én. Boldogult ifjúkoromban még az volt.

Nosza, jó pap és tanár holtig tanul, rárepültem a világhálóra.

Moly keresés eredménye - címke: young adult - 503 könyv, és magyarázat:

Bár általános értelemben véve a YA „ifjúságit” jelent, használd ezt a címkét a 21. századi, vámpíros-démonos-disztópiás értelmében.

Belenéztem a találatokba, bár nem tudom, minek, hiszen ha nem olvasom, nem is ismerhetem őket. Oké, az Alkonyatot és csatolt részeit láttam. Ki nem? Havonta, kéthavonta leadják. Nicsak, ismerős név. Cassandra Clare. Tőle olvastam. Hm, ha ez az ifjúsági, akkor nem bánom, hogy nem most vagyok ifjú.

Ezzel kb. a végére is értem a mondandómnak. Leszólni nem akarom, mert milyen jogon. Ha valaki ezt szereti, nem tartom cikinek, hogy olvassa. Ha valaki nem szereti, elege van belőle, fel nem foghatom, minek cakkozza magát vele. Olvasson olyasmit, amit kedvel. S mivel lélekben még ifjú vagyok, és a jó könyveket is szeretem, a fenti kérdésekből egyetlen dolog izgat: találunk-e még jó ifjúsági regényeket? Remélem, témázó társaim közt lesz olyan, aki válaszol rá.

Témáztak még:

Bea: A young adult irodalomtól ments meg, Uram, minket!
Nima: YA-(b)irodalom
PuPilla: Tinik mindenütt! - Témázunk a YA-szereplőkről

Csatlakozott:

Bubu: A Young Adult / New Adult Irodalom visszavág
Lily: Gondolatok a YA könyvekről

Könyvrigolyák

E havi témánk: könyv-rigolyák… a betűmérettől a kötésig. Gondoltam, ha már legutóbb oly ügyi voltam, talán folytathatnám a hagyományt, és legalább néha úgy tehetnék, mint aki törődik is a blogjával.

Sajnos nem sok jó hírrel szolgálhatok. Többször is végigolvastam a gondolatébresztőnek szánt kérdéseket, átrágtam magam a hozzászólásokon, hátha… de semmi.

Ezek szerint nem vagyok rigolyás? Dehogynem. Ha az ember leánya megközelíti az ötvenötöt úgy, hogy eme két szép ötösnek majd’ két harmadát egyedül élte le, óhatatlanul bogarassá válik, és sok olyan apró szokásra tesz szert, amellyel okot ad másoknak, hogy jót viduljanak rajta. :D

Mégis, ha olvasásról vagyon szó, igazi könyv Gombóc Artúr vagyok: szeretem a puhaborítós könyvet, szeretem a keménytáblás könyvet, szeretem a bolhabetűs könyvet, szeretem az öregbetűs könyvet, szeretem a képest és képtelent… bocs, az illusztráltat és az illusztráció nélkülit, védőborítóst és a borító nélkülit, szeretem a giccses (hogy ne mondjam, nyálas :P), a semmitmondó és a csodaszép borítójút, szeretem a szép új, finom illatút, szeretem a rongyosra olvasott antikvárium illatút, szeretem, szeretem, szeretem… csak könyv legyen. Egyedül a téma számít. Ha tetszik a történet – érdekes, izgalmas, szívhez szóló… vagyis nekem való :) – tőlem szétesett lapokból is állhat a könyv, lehet kézírásos (amíg el tudom olvasni…:), pecsétes vagy szamárfüles, még akkor sem lövöm főbe magam, ha rosszul van fűzve, feltéve, hogy megtalálom a helyes sorrendet, csak a tartalma olyan legyen, ami megfog, elvarázsol, kikapcsol… mert szeretem kényeztetni magam. ;)

 

Témáztak még:

Bea: Túl nagy? Túl kicsi? Túl vastag? Túl vékony?
FFG: Könyves rigolyák és egyéb olvasói állatfajták
Ilweran: Olvasói rigolyák -komolyan vehetetlen poszt az olvasás élményét befolyásoló (vagy nem) apróságokról…
Nima: Olvasói rigolyák
PuPilla: Könyvbolondériák -bolhabetűktől az iniciálékig

Csatlakozók:
Bubu: Háklisok klubja